Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Dr. Horváth Ödön

között azt moud ja, iiogy a th M ókusnak legáltalánosabb művoltságe van s i-uy a protestáns egyház ereje a hagyományos'unnak minden bírálata mellett is lelkészeinek és tanárainak személyes b3nsŐ3égáberi ós egyéni igazságszeretetében van. Igen elismerőleg nyila

r,koák P.iulsen a lelkipásztor nehéz hivatásáról is. S'.ép fejezete a műnek a theol. facultások fejlődéséről szól a XIX. században s itt behatóim méltatja Bitsohl az érzület s a morál keresztyénségét szolgáló theol. iskoláját. Foglalkozik a kath. theologia állapotaival is s helyesen jegyzi meg, hogy a kath. theologia irodalmi mavelői csaknem kizárólag német egyetemi tanárok, mig Franciaország, Beginn, Anglia ós Olaszország e téren nagyon elmaradt. Igy elismeréssel adózik Funk, Wetter, Bardensewer, Ehrhardt 03 mis kath. theologusoknak. Csodálatos, hogy Paulseti a katholikus theologiát „a katholicizmus tudományá" nak definiálja. Végül hangsúlyozza a prot. theologusnak tanszabadságát s a kererztyénséghez való szemétyes benső visíonyát. A keleti egyházban igen élénk a törekvés a ker. egyházfelekezetek egyesítésére. Ebben a kérdésben Oroszország szent zsinata is megnyilatkozott s Rómával szemben a keresztyén egyházak egyesítésének ügyét fejtegette. Az orthodoxia álláspontján vitatja a kérdést Rómához, a protestantismushoz s az anglicánus egyházhoz való viszonyában. Dicsérettel említi meg, hogy az angli cánusok a keleti apostoli egyházban és nem Ró mában látják a valódi hagyományok megőrzőjét. A szertartásos könyvek, a liturgia s a naptár kérdéseiben merev orthodox álláspontot foglal el Mi nem hisszük, hogy a keleti orthodoxia álláspontján merev nemzetiségi jellege miatt a ker egy házfelekezetek egyesítése lehetséges volna. Hamburgban a mult hónapban egy segélyegylet létesült az elbocsátott foglyok ós fegyencek gondozására. Azok megnyerése és megélhetésük biztosítása képezi az egylet egyik legszebb feladatát Németország társadalmi életének különböző képviselői csatlakoztak a mozgalomhoz. Igy a lelkészek közül. Bodelschwingh az ismert nevű gyakorlati theologus és belmissionarus. Valóban örvendetes dolog, hogy Németországban az elhagyatott emberek megmentésón is fáradoznak, úgy, hogy hatalmas evangyóliomi és szociális erő rejlik ez egyesületben Alaptőkéje 22,225 márka. Figyelemmel kisórjük áldásos működésót XIII. Leót, a „bókepápát" még prot. oldalról is magasztalták elhúnyta (július 20.) alkalmából. Ne feledjük, hogyan nyiktkozott excathedra hosszas pápasága alatt az ev. egyházról. Az 1878. dec. 28. encyklikában szórói-szóra azt mondja : „Annak az elkeseredett harcnak, mely a XVI század eleje óta az újitók által a kath egyház ellen megindult, s a mely maigris mindig élesebb, más célja nincsen, inint a kijelentés elvetésével s minden természetfeletti rendnek megsemmisítésével egyedül az ész tanulmányait, illetve annak tévedéseit uralomra juttatni." 1880. dec. 3. köriratában „csalással teljes férfiaknak" mondja a prot. misszionáriusokat, a kik a „Krisztus apostolainak neve alatt tévelygéseket terjesztenek s az üdvre vezető utat kétségessé teszik." 1881. június 29-ikén pedig XIII. Leó pápa azt irja : „Abból az eretnekségből származott ama mértéktelen féktelenség, a miben azóta sokan a szabadság valódi lényegét látják. Innen csak egy lépés vezet a communismus, socialismus és nihilismus romboló tévelyeihez, a polgári társad tlom a na borzasztó előjeleihez, sót h ilálhirnökeihez. A* 1883. évi Lutherünnepélyen a pipa karácsoni allocutiójában „a háresiarcha Lutherról s annak impietásáról" szólott. Továbbá nehéz bűn alatt meg. tiltotta Monaco Li Valetta biboro3 vikáriushoz intézett egyik iratában a prot. templomok vagy iskolák látogatását s a prot. esketésen ós keresztelÓ3en való részvételt, sőt exkomtnunikát i ó v a I sújtotta mindazt, a ki a protestánsok közölt könyveket nyomat vagy terjeszt, vagy a prot. templomok építésében, mint munkás vagy mester résztvesz.* 1884 ápr 20 „az apostoli székkel kegyelmi szövetségben álló p itriarchákhoz, prímásokhoz, érsekekhez és püspökökhöz" intézett egyik köriratában azt fejtegette a békepápa, hogy „az emberi nem két ellentétes táborra szakadt, a melynek egyike az isten országa a földön, t. i. Krisztus valódi egyháza, a másika a sátán országa." Könnyű megérteni, hogy az egyik alatt a kath., s a másik alatt a prot egyház, mint „Rómán kivül álló sátáni birodalom" értendő. Ismeretes végül az is, hogy a Syllabushoz hasonló 1897. aug. hirhedt Canisius encyklikájában a reformátiót végzetes méregnek, er kölcsi romlásnak s minden vallást a német birodalomban aláásó gonoszságnak, Luthert pedig lázadónak bélyegezte. Nem folytatjuk tovább, csak még azt említjük, hogy mindjárt uralkodása elején „pestisnek" nevezi a prot. bibliatársulatokat. A kit e kórdós közelebbről érdekel, az olvassa meg N i p p o 1 d jénai tanár legújabb egyháztörténetének „békepápa" c fejezetét. S aztán az is bizonyos, hogy a 30 éves háború óta senki sem rontotta meg annyira Németországban a felekezeti békét, mint épen Leo pápa, a kinek nevéhez fűződik a Canossába indult egyházpolitika s az~ ultramontanismus diadalmas fenhéjázása. A „Magyar Szó" is ebben az értelemben jellemezte Leó pápaságát. A legújabb'egyházi statisztika szerint Németországnak van 35 175,241 ev. s