Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Dr. Horváth Ödön

között azt moud ja, iiogy a th M ókusnak legálta­lánosabb művoltságe van s i-uy a protestáns egyház ereje a hagyományos'unnak minden bírá­lata mellett is lelkészeinek és tanárainak szemé­lyes b3nsŐ3égáberi ós egyéni igazságszeretetében van. Igen elismerőleg nyila r,koák P.iulsen a lelki­pásztor nehéz hivatásáról is. S'.ép fejezete a mű­nek a theol. facultások fejlődéséről szól a XIX. században s itt behatóim méltatja Bitsohl az érzület s a morál keresztyénségét szolgáló theol. iskoláját. Foglalkozik a kath. theologia állapotai­val is s helyesen jegyzi meg, hogy a kath. theo­logia irodalmi mavelői csaknem kizárólag német egyetemi tanárok, mig Franciaország, Beginn, Anglia ós Olaszország e téren nagyon elmaradt. Igy elismeréssel adózik Funk, Wetter, Bar­densewer, Ehrhardt 03 mis kath. theologu­soknak. Csodálatos, hogy Paulseti a katholikus theologiát „a katholicizmus tudományá" nak defi­niálja. Végül hangsúlyozza a prot. theologusnak tanszabadságát s a kererztyénséghez való szemé­tyes benső visíonyát. A keleti egyházban igen élénk a törek­vés a ker. egyházfelekezetek egyesítésére. Ebben a kérdésben Oroszország szent zsinata is megnyi­latkozott s Rómával szemben a keresztyén egy­házak egyesítésének ügyét fejtegette. Az orthodoxia álláspontján vitatja a kérdést Rómához, a protes­tantismushoz s az anglicánus egyházhoz való vi­szonyában. Dicsérettel említi meg, hogy az angli cánusok a keleti apostoli egyházban és nem Ró mában látják a valódi hagyományok megőrzőjét. A szertartásos könyvek, a liturgia s a naptár kér­déseiben merev orthodox álláspontot foglal el Mi nem hisszük, hogy a keleti orthodoxia álláspont­ján merev nemzetiségi jellege miatt a ker egy házfelekezetek egyesítése lehetséges volna. Hamburgban a mult hónapban egy se­gélyegylet létesült az elbocsátott foglyok ós fegyencek gondozására. Azok megnyerése és meg­élhetésük biztosítása képezi az egylet egyik leg­szebb feladatát Németország társadalmi életének különböző képviselői csatlakoztak a mozgalomhoz. Igy a lelkészek közül. Bodelschwingh az ismert nevű gyakorlati theologus és belmissiona­rus. Valóban örvendetes dolog, hogy Németor­szágban az elhagyatott emberek megmentésón is fáradoznak, úgy, hogy hatalmas evangyóliomi és szociális erő rejlik ez egyesületben Alaptőkéje 22,225 márka. Figyelemmel kisórjük áldásos mű­ködésót XIII. Leót, a „bókepápát" még prot. oldal­ról is magasztalták elhúnyta (július 20.) alkalmá­ból. Ne feledjük, hogyan nyiktkozott excathedra hosszas pápasága alatt az ev. egyházról. Az 1878. dec. 28. encyklikában szórói-szóra azt mondja : „Annak az elkeseredett harcnak, mely a XVI század eleje óta az újitók által a kath egyház ellen megindult, s a mely maigris mindig éle­sebb, más célja nincsen, inint a kijelentés elvetésével s minden természetfe­letti rendnek megsemmisítésével egyedül az ész tanulmányait, illetve annak téve­déseit uralomra juttatni." 1880. dec. 3. köriratá­ban „csalással teljes férfiaknak" mondja a prot. misszionáriusokat, a kik a „Krisz­tus apostolainak neve alatt tévelygéseket terjesz­tenek s az üdvre vezető utat kétségessé teszik." 1881. június 29-ikén pedig XIII. Leó pápa azt irja : „Abból az eretnekségből szárma­zott ama mértéktelen féktelenség, a miben azóta sokan a szabadság valódi lényegét látják. Innen csak egy lépés vezet a communis­mus, socialismus és nihilismus romboló tévelyei­hez, a polgári társad tlom a na borzasztó előjelei­hez, sót h ilálhirnökeihez. A* 1883. évi Luther­ünnepélyen a pipa karácsoni allocutiójában „a háresiarcha Lutherról s annak im­pietásáról" szólott. Továbbá nehéz bűn alatt meg. tiltotta Monaco Li Valetta biboro3 vikáriushoz in­tézett egyik iratában a prot. templomok vagy is­kolák látogatását s a prot. esketésen ós keresz­telÓ3en való részvételt, sőt exkomtnuniká­t i ó v a I sújtotta mindazt, a ki a protestánsok közölt könyveket nyomat vagy terjeszt, vagy a prot. templomok építésében, mint munkás vagy mester résztvesz.* 1884 ápr 20 „az apostoli székkel kegyelmi szövetségben álló p itriarchákhoz, prí­másokhoz, érsekekhez és püspökökhöz" intézett egyik köriratában azt fejtegette a békepápa, hogy „az emberi nem két ellentétes táborra szakadt, a melynek egyike az isten országa a földön, t. i. Krisztus valódi egyháza, a másika a sátán or­szága." Könnyű megérteni, hogy az egyik alatt a kath., s a másik alatt a prot egyház, mint „Rómán kivül álló sátáni birodalom" értendő. Ismeretes végül az is, hogy a Syllabushoz ha­sonló 1897. aug. hirhedt Canisius encykli­kájában a reformátiót végzetes méregnek, er kölcsi romlásnak s minden vallást a német biro­dalomban aláásó gonoszságnak, Luthert pedig lázadónak bélyegezte. Nem folytatjuk tovább, csak még azt említjük, hogy mindjárt uralko­dása elején „pestisnek" nevezi a prot. bibliatársu­latokat. A kit e kórdós közelebbről érdekel, az olvassa meg N i p p o 1 d jénai tanár legújabb egyháztörténetének „békepápa" c fejezetét. S az­tán az is bizonyos, hogy a 30 éves háború óta senki sem rontotta meg annyira Németországban a felekezeti békét, mint épen Leo pápa, a kinek nevéhez fűződik a Canossába indult egyházpoli­tika s az~ ultramontanismus diadalmas fenhéjá­zása. A „Magyar Szó" is ebben az értelemben jellemezte Leó pápaságát. A legújabb'egyházi statisztika szerint Németországnak van 35 175,241 ev. s

Next

/
Thumbnails
Contents