Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Bierbrunner Gusztáv. Egyházi szertartás

Huszonegyedik évfolyam. Előfizetés dija : Egész évre . JLQkor. Fél évre. . . 6 . Negyedévre . 3 „ Kgy szám ára fill. 32. szán\. Orosháza, 1903. augusztus 6-án ÍÚl BS ISKOLA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő: HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . le kor. Fél oldal... 8 „ Negyed oldal . 4 Nyolczad oldal . » . Egyházi szertartás. Valahányszor az egyháziasság és vallásos buzgóság hanyatlani kezdenek, mindannyiszor az a kórdós merüi fel, vájjon az egyházi szertartás élénkítése és általános szabályozása által nem le« faetne-e csökkenteni a vallásos helyek iránti közönyt és érdeknólkülisóget? Jelenleg is találkozhatunk e kérdéssel a hazai és külföldi egyházi lapokban egyaránt. Ha jól tudom, a kérdés legelőször az anglikán egyház köreiben vettetett fel, ós miután a mai korszellem áramlata mindenütt kedvezőtlen az egyházi dolgokra nézve a igy nálunk a vallásos közöny sok panaszra ad okot, a felvetett kérdés elég fontosnak találtatott arra, hogy mi is foglalkozzunk vele. De a dolog, a mint mondtam, nem új. Midőn Strausz Dávidnak „Jézus élete' 1835 ben forradalmat idézett elő a theologiai irodalom mezején és a németországi protestáns egyházban, jele sül annak művelt köreiben az egyháziatlanság terjedni kezdett, ugyan abban az évben jelent meg Hüffe 1 Lajos: „Über das Wesen und den Beruf des ewangelisch-christlichen Geistlichen. Ein Handbuch der praktischen Theologie in ihrem ganzen Unfange" című könyve, melyben az egyházi szertartás kérdésével behatóan foglalkozik. Hüffel akkoriban annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a protestáus egyházi szertartás nem szorul teljes átalakításra és újításra, hanem csak a meglevőnek formáit javítani és helyesen alkalmazni kell, mert ezen formák aztán egészen elegendók lesznek arra nézve, hogy vallásos eszméinket és érzületeinket kifejezésre juttassák, megerősítsék és megszilárdítsák. A Protestantismus ugyanis nem ismer oly egyházi szertartást, mely magában véve a vallásosság lényegét képezhetné. Mi nem imádunk olyan istent, a kinek csak külsőségek által szolgálni lehet Mi más jámborságot nem ismerünk, mint a vallásos tudatot és érzületet. Az igazi protestáns keresztyénnek nem lehet más vallásos célja, mint az, hogy Istenét lélekben és igazságban imádja ós érzületben ós tettben dicsőítse. Ezen alapon álló istentiszteleteinkben Istenimádásunk eszközei az ének, a felülmulhatlan khorál, mely a protestáns vallásosságnak édes gyermeke, továbbá az ima ós ' az isteni ige. A hol ezek helyesen végeztetnek, ott kirnondhatlan hatalmat gyakorolnak a hivők kedélyeire. Ezt tapasztalhatjuk nemcsak az egyházi és közönséges vasárnapjain, de különösen az évenként visszatérő egyházi nagy ünnepeken, melyek kibeszélhetetlen magasztos emlékeket foglalnak magukban ós a keresztyén életnek összes mozzanatait felkarolják. Egyházi cselekményeink szintén kimeríthetetlen kútforrásai az épülésnek. Keresztelést, konfirmatiót, esketést és temetést a lélekemelő ének, a megható szó, a szívből fakadó ima segítségével a gondolható legnagyobb solennitással lehet végezni, a nélkül, hogy a katholikus „opus operatum* szinpadi külsőségébe esnénk. Mindezeken felett pedig áll az Úrvacsora, melyben az egész keresztyén érzület egyedül találja támpontját, kifejezését ós épülését. Mindezen egyházi szertartások egyszerű magasztosságban való végzésének megfelelnek templomaink is. A helyesen épített protestáns templom egyszerű ós világos, nem uralkodhatik benne titokteljes félhomály, rejtett fülkékben álló oltárok ós képek sokasága. Ha belépünk magasboltozatú, világos templomunkba és az orgona szivreható hangjaival kiséri az áhitatoskodók énekét, kinek szivében nem ébredne íel az az öntudat, hogy mi nem külső ceremóniákban, hanem lélekben ós igazságban imádjuk az Istent? Ki nem tapasztalta volna már életében, hogy igen gyakran katholikus hivek