Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Bierbrunner Gusztáv. Egyházi szertartás

épen szertartásaink egyszerűsége miatt megszeretik a mi Istentiszteleteinket? „Valóban," — úgymond Hüffel — „nem a protestantismusnak egyházi szertartásokban való hiánya, hanem azoknak helytelen és Ízléstelen alkalmazása az, a mi sokakat elriaszt a szorgalmas templom látogatástól. Jelesül a gyenge és silány prédikátiók sok panaszra adnak alkalmat. Azért semmiféle ellenvetés sem ingathatja meg azon meggyőződésünket, hogy egyházi szertartásaink sem gyökeres átalakítást, sem újakkal való szaporítást, hanem csak egyöntetű ós helyes alkalmazást igényelnek.*' Ezek szerint egyházunknak fontos ós lehet mondani sürgős feladata az volna, hogy egyházi szertartásainak egyöntetűségéről ós helyes alkalmazásáról gondoskodjék. Hiszen a mai ág, hitv. ev. keresztyén vallás ma sem más, mint a mi volt a reformatio korában. Keresztyénségünk ma ugyan az, a mi tegnap volt, sőt változatlanul ugyanaz. Ezen alapok elegendők arra nézve, hogy az egyházi szertartásaink alkalmazása mezején ma korlátlanul uralkodó önkényt be kell szüntetni és határozott, mindenütt érvényes és mindenütt alkalmazandó formák behozataláról gondoskodni. Ki nem tudná, mily lehangoló az evang. hivőre, ha a szomszéd evang. templomban azt látja és hallja, hogy az istentisztelet más formák között megy végbe, a keresztelés ós temetés másképen végeztetik, mint nála odahaza. Ellenben mily jótékony hatású az evang. kedélyre, mily emelő a protestáns öntudatra, ha mindenütt ugyanazon liturgiái alaphangot, az egyházi szertartás egyön tetűsógét találja. Akár Somogyból Biharba, akár Bácsból Máramarosba kerül az ág. hitv. ev. keresztyén, evang. érzületének kielégítésére, evang. tudatának emelésére elkerülhetlenül szükséges, hogy evang. templomokban ugyanazon szertartási formákat találjon. Osak úgy szilárdulhat meg lelkében az egység érzete, mert az ifjúsága óta ismeretes formákat megszerette s evang. keresztyén Hitvallását úgyszólván azokhoz kötötte s továbbá, mert a formák azonossága ós szilárdsága az evang. hitelvek azonosságát és szilárdságát is követeli. Ez különösen faluhelyeken a földmivelő népnél tapasztalható, annyira, hogy az egyszerű evangélikus hivő a keresztelóst, esketóst, temetést vagy konfirmátiót nem is tekinti helyesen végzettnek, ha nem hallja azon áldásmondást, ([melyhez ő gyermekkorától fogva hozzá szokott. Ma tudtommal különösen Jnémetajkú egyház gyülekezeteinkben az egyházi szertartások legkülönfélébb formái találhatók, a minek oka az, hogy hazai német agendánk nincsen. Külföldi agendá— kat, funebralékat, imakönyveket használunk és ezek meglehetősen nagy változatosságban léteznek. Az egyik lelkész emezt, a másik amazt kedvelte meg és igy használja is. Sürgetik jelenleg a magyar agenda újjáalakítását is, a mi arra mutat, hogy magyar ajkú egyház gyülekezeteinkben is az istentisztelet ós az egyházi cselekmények egymástól eltérő formák mellett végeztetnek. Osak tótajkú egyház gyülekezeteinkben található a szertartás formáinak legnagyobb egyöntetűsége. Ismétlem ennélfogva, hogy az elmondottak arra hivnak tel minket, miszerint nagy ideje gondoskodni arról, hogy istentiszeleteink 03 egyházi cselekményeink mindenütt ugyanazon külső formákat nyerjenek. Tagadni ugyan nem lehet, hogy ez nagy és nehéz feladat, melynek megoldásához alapos theologiai tudás, bő gyakorlati tapasztalás ós nagy óvatosság szükséges. Mégsem szenved kétséget, hogy azt szerencsésen megoldani lehet, csak buzgóság kell hozzá. Kerületeink ólén, Istennek legyen hála, ez idószerint mély tudományú, gazdag gyakorlati pasztorális tapasztalattal biró püspökök állanak, theologiai intézeteinkben evang. buzgóságban bővelkedő tanárok működnek, lelkészeink Közül sokan meg vannak áldva varázsló egyházi tapintattal : alakitsunk egy agendai bizottságot, a mely mind a három nyelvű egyház gyülekezeteink számára az agendai szöveget megállapítsa ós szerkeszsze. Szebb munkamező hazai egyházunk életében ez idószerint nem is gondolható, mint ez ós ha a czól el lesz érve, megfogunk győződni, mily áldásos hatása lesz annak egyházi életünk fellenditésóre. Híveinkben fel fog ébredni az, a mire oly nagy szükségünk van: a hitbuzgóság,, az egyháziasság, az evang egység érzete. De hogy ez fejlesztessók ós az utókorra nézve is biztosittassók, szükséges oda is törekedni, hogy theologiai intézeteinkben theologiai seminariumok is létesíttessenek azon célból, hogy ezen intézetekből jövendő lelkészeink nem csak mint kész theológusok, hanem mint kész liturgusok is