Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - V. Irodalom - Dr. Raffay Ferenc. Az egyházi adók rendezéséről

sz. a.,) holott, mint Wekerle is meggyőzően kimutatja, canonica visitatio a párbér fizetési kötelezettség jogalapjául soha sem fogadható el; részint elbirtoklás alapján és részint az ingatlannak öröklés vagy családtagok közti átruházás útján való átszállása alapján, a mint ez a hires oroszvári párbórjperben is törtónt. (Kúria 4,555/1896 sz.)*) Ilyen tapasztalatok után nincs más hátr», mint gyökeres ós végleges reformmal lépni fel, és pedig törvényhozás útján. Azok a jogos panaszok ugyanis, a melyekkel a protestáns hivek több mint száz óv óta, a protestáns egyházak pedig 1882. óta már több izben járultak a király, az országgyűlés ós a minisztérium elé, de a melyekre eddigelé még soha sem kaptak semmiféle választ, egyébként nem orvosoltatok. A protestáns egyházak feliratai a sérelmeknek rend kivül nagy számát tartalmazzák s a kúriai Ítéletekről több izben meggyőző erőval kimutatták, hogy, mint az 1899-ben beadott felterjesztés magát kifejezi: „Azok meghozatalánál az ország alaptörvényei: az 1790 — 1. évi XXVI t.-c., az 1848. évi XX. t.-c. és az 1868. évi LUI t. c világos rendelkezései figyelmen kivül hagyattak." Utoljára 1902-ben iutózett feliratot az ev. egyház egyeteme a minisztériumhoz a párbér rendezése iránt. Nem azért emiitettük fel a protestáns egyházak mozgalmát, mintha ez az ügy egyes hitfelekezetekre volna sérelmes csupán. Hiszen a r. k^« tholikusok Erdélyben az ev. ref. lelkésznek, Oroszváron pedig és bizonyára még több helyen is az országban az ág. h ev. lelkésznek fizetnek párbért, tehát országos baj ós országos elégedetlenség forrása a párbór-kórdésnek mai rendezetlen állapota s minden hitfelekezet vágyva-vágyik a helyes reform után. Fel kell tehát vetni ezt a kérdést a maga teljességében és számolni is kell végre-valahára vele az országgyűlésnek, mert különben örökös lesz a viszály ós a panasz. Wekerle Sándor nézete bizonyára a kormány felfogásával egyezik. A kormány pedig — mint Ti m on Ákos, a párbór kérdésnek egyik legalaposabb ismerője hazánkban, a Magyar Jogászegylet teljesülésén 1898. január 29 ón magát kiíejezte — nehéznek tartja a párbérügy rendezését s ezért a vég*) L. e per részletes ismertetését Szerzőnek: A párbér-kérdés megoldása c. magyar jogászegylet előadásában. (Jogászegyl. ért. 136. tüzet.) leges megoldás — szerinte — egyhamar alig' várható. Azóta tényleg nem törtónt semmi lépés, legalább pozitív eredményről nem tudunk, sót mi több, a magyar általános polgári törvénykönyvnek 1900-ban közzétett tervezete a párbórügy rendezését egyenesen elhárítja magától s azt az álláspontot foglalja el, hogy a telki terhek közül csupán azok igényelnek szabályozást, a melyek a felek rendelkezése következtében, jogügylet alakjában keletkeznek s a külön jogszabályon alapuló telki terhek, mint a párbór, a szőlődézsma váltság (1868. XXIX. t.-c.,) amaradvány földekért fizetendő váltság (1873. LIII. t.-c.,) vízszabályozási tartozások (1885. XXIII. t. c.,) a filloxera kölcsönök kamatja (1896. V. t.-c.) stb. a törvénykönyvbe nem veendők fel." (V. ö. Ind. II. kötet 793 1.) Arról most ne vitázzunk, — Timon ós Kovács nagy polémiája úgyis megvilágította a kérdést, — hogy dologi teher-e a párbér? Ez tisztán elméleti és tudományos kérdés, a mely a párbérügy rendezésére úgy sincs befolyással. Ez nem is azért késik, mintha az államhatalom mindenkori kezelői nem lettek volna tisztában a párbér helyes jogi fogalmával, nem is azért késik, mert nehéz a kérdés, — hiszen százszor kényesebb ós nagyobb feladatokat is megoldottak már (hogy egyebet ne említsünk, behozták a kötelező polgári házasságot ós az állami anyakönyveket,) — hanem talán nem tévedünk, ha azt hisszük, hogy egyszerűen azért húzzák halasztják az ügy végleges megoldását, mert nincs rá kellő fedezet s a lelkészeknek idegen hitfelekezetüektól befolyó s a reform következtében bonifikálandó jövedelmeit nem akarják az állampénztárból fedezni. Ezért kénytelen a kormány egyre halasztani a megoldást s ezért kénytelen — a mi a birói függetlenséggel aligha egyeztethető össze — a judikatura a szerződéses megállapodások, as elbirtoklás és az örökösökre, valamint a családtagokra átszálló fizetési kötelezettség theóriáival operálni, holott az 1790—1: XXVI. és XXVII. törvenycikkek a párbér fizetése tárgyában kötött szerződéseket is érvénytelennek mondták ki s a törvény kategorikus rendelkezéseivel szemben minden érv ós minden indok megdől, a meiylyel a Kúria az idegen hitfelekezetüek párbérfizetési kötelezettségét esetenkint megállapította. Kár, hogy a birói gyakorlat igy alakult, mert ha ragaszkodott volna