Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Mayer Endre. Theológiai főiskolánk új szervezése

hivatkozással, még mielőtt a tárgy kimerittetnék. Ha ellenkező véleményt hall, a mely kellő indokolással talán-talán más határozat hozatalra birná a közgyűlést, mint a mit ó akart s a már talán meg is szerkesztett jegyzőkönyvbe felvett, ne csináljon ilyenkor kabinet kérdést. Hadd nyilatkozzék szabadon a közgyűlés. Az elnökség ragaszkodjék a törvényhez, a gyűlési tagok is fogják tudni kötelességeiket. A hol az előkészitő munkát egyes külön „bizottságok'

4 teljesitik, engedtessék meg ezeknek az ügyeknek alapos, részletes ismertetése, a mii; viszont ezek tartsanak kötelességüknek. A hol az előadói rendszer divik, ott a kirendelt előadó teljesítse hiven a feladatát. A szólásra jelentkezőket pedig a gyűlés is hallgassa meg türelemmel. Csak igy lehet igazán közgyűlésről szó ; ezen aztán bárki részt vehet, megért, megismer mindent, a mi szőnyegen forog. A midőn lapunkban mindezt megírtuk, kötelességet véltünk teljesíteni. Az egészhez még azt óhajtjuk hozzáfűzni, hogy mi mindezen panaszok főokát egyetlen egyben véljük feltalálni: a sietés ben. A ki az egyházmegyétől fel a legfelsőbb fórumig megfigyeli a mi közgyűléseinket, kénytelen beismerni, hogy ma már mindenütt ez a jelszó: „csak siessünk, csak siessünk." Nem úgy. Mi nem ülhetünk össze egyébb, világi közigazgatási bizottságok mintájára minden hónapban, hogy egy-egy hónapnak ügyeit egy délelőtt folyamán eltángáljuk. Nálunk egy hosszú évnek ügyei kerülnek szőnyegre. Ezek biz időt is, figyelmet is kívánnak. Nem lehet csak úgy amateurszerüleg dolgozni. Jó lesz mindezt megszívlelni azoknak, a kiket illet, mert a sok panaszban biz' van valamelyes igazság. Theologiai főiskoláink új szervezése. (Válaszul Stromp Lászlónak.) (Folytatás és vége.) Ha a javaslat arra törekszik, hogy Pozsony mellé akarja állítani a soproni és eperjesi theologiákat, az nem cynikus kigúnyolása az egyetemes egyház nemes tradícióinak, hanem visszatérés arra a helyes alapra, a mely egyedül lehet kiinduló pontja "egy egészséges fejlődésnek s kielégítője egyházunk méltóságának és jogos érdekeinek. Az a helyes alap pedig, a melyet mindenki láthat, a ki látni akar ez: három theologia, háromnak kötelező fenntartása, mert meg kell tartanunk a mink van. III. Fejtegetéseimnek tulajdonképen végére értem, mert alig van Strompnak fontosabb érve, a melyre ki nem terjeszkedtem volna; mindazáltal mégsem tehetem le a tollat a nélkül, hogy IV. számú cikkére újból is ne reflektáljak. Merényletnek mondja a javaslatot az egyetemes theologiai akadémia ellen, a mely maga után vonja az összes theologiai intézeteink pusztulását. A javaslatot nem tartom oly mélyreható s rendszert változtató munkának, a mely az összes gyökérszálakat elvágta s a multat, mint a jövő fejlődés alapját maga alól eldobta volna; ellenkezőleg, a múlton épült fel s azzal számolva akarja intézeteink jövőjét biztosítani s fejleszteni. A ki elfogulatlanul elolvassa a javaslatot s összehasonlítja theol. intézeteink jelen állapotával, nem is Ítélhet másként. Egy egyetemes theologia helyett hármat akar a javaslat s az anyagi viszonyoknak, — nézetem szerint túlságosan rigorozus, — tekintetbe vételével kivánja őket szervezni s a tanárodat rendszeres díjazásban ró

w szesiteni. Meg akarja szüntetni a tanári fizetések eddigi meghatározási módját, a meiy mindenre jó volt, csak arra nem, hogy a theol. akadémiát emelje Minthogy az egyetemes egyháznak anyagi viszouyai okvetlen megváltoznak, az 1848. évi 20. t c végrehajtásának okvetlen be kell következnie s hogy elkövetkezzék, talpára kell állania az egész protestantizmusnak s követelnie a maga jussát s minthogy a theologiák helyes szervezésénél különb kötelessége az iskolaügy terén nincsen az egyetemes egyháznak : ez okból itt visszaesésről nem lehet ós nincs is szó s én bízom a jövőben, mert megtanított reá a mult, hogy theologiai főiskoláinkat, mint egész léteiének alapját, az egyház fel nem adja. Ez megengedi s még inkább meg fogja engedni a jövőben, hogy a tanárok jobb díjazásban részesüljenek s a tanári állások száma szaporíttassék Meg kell azonban jegyeznem azt is, hogy a tanároknak a javaslatban kilátásba helyezett fizetése, a mint kiindulásában (3200 kor. alapfizetés) elfogadható, a 10 évenkénti 400 koronás emelkedésével korpótlókok nélkül nem lehet kielégítő, mert 4000 kor. maiimalis fizetés tényleg a gimnasialis tanárok fizetésén alul marad. Azt hiszem azonban, itt is lehetséges lesz a részletes tárgyalás alkalmával javítani a javaslaton s korpótlókokkal vagy drágasági pótlékkal segíteni a helyzeten, mert ha valahol, úgy a főiskolában a tanárok anyagi gond nélkül való lelkes működése biztosítja a sikert. Ily módon elejét vesszük a theologiák sinylődésének, a melyről a javaslat említést tesz. De ha igy is maradna a javaslat, a mint Glauf fogalmazta s a szerint szervezkednének intézeteink, nem következnék el az, a mit Stromp pro-