Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Csánig

.ev. árvaápoló egyesület" alapitójához Bauhofer Györgyhöz és felajánlotta az árváknak orvosi szolgálatát teljesen díjtalanul. Mint intézeti orvost a jelentés igy jellemzi : „Az árvák egészségén szerető, gondos atyaként őrködött, mintha saját gyermekei lettek volna, . . . mikor az egylet szűk anyagi viszonyok közt élt, saját költségén csináltatott az iskolába messze járó növendékeknek meleg ruhát, hogy télen ne fázzanak stb. ..." Igazi evangelikus volt, a ki megértette az Úr intő szavait: „"Valaki egy ilyen gyermeknek gondját felveszi az én nevemben, nekem veszi fel gondomat." „Példaszerű élet, a mely megmutatta, hogyan kell szeretni a hazát s családot, az embereket ós mindenek felett az Istent." Az évi statisztikai jelentésből kiemeljük a következőket : Az egyesület budapesti árvaházán kivül a rozsnyói evang. árvaházban ós egyes megbízható vidéki családoknál is tart saját költségén árvákat, részint árvaházának szűk volta, részint nevelési és pénzügyi okokból, e mellett pénzzel is segít künnlevő árvákat. Az 1902. év végén fővárosi intézetében tartott 96 növendéket és pedig: 50 fiút és 40 leányt, a rozsnyói evang. árvaházban tartott: 15 árvát — 7 fiút és 8 leányt, vidéki családoknál elhelyeztetett 7 árvát, 5.fiút és 2 leányt, édes anyjukkal gondoztatott 2 fiút s igy a le> folyt évben összesen 120 árvát gondoztatott az egyesület költségén, pénzsegélyben pedig 36 árvát részesített összesen 3580 korona erejeig; az egyesület jótékonysága tehát kiterjedt 156 árvára. — Növendekeinek erkölcsi ellátására az anyagival szemben, fokozott mértékben helyez súlyt az egyesület — igen helyesen, miután az élet küzdelmében épen az árváknak van első sorban nagy szükségük az erkölcsi ellentálló erőre. Az 1902. évben kibocsátott árvák száma 18 (ezek közül 16 budapesti, 1 rozsnyói és 1 vidéki.) Az újonnan felvett. árvák száma 15 (ezek közül egyet Török-Szt. Miklóson, egyet pedig Rozsnyón helyezett el az egyesület.) Számadás: összes bevétel volt 57824 05 korona, összes kiadás ellenben 62340'06 korona. Az 1902. évi adományok összege 7681'92 korona Költségelőirányzat sz 1903. évre 58280 korona kiadás, a melylyel szemben csak 50557 a bevétel, hiány tehát 7723 korona. Vagyonállás az 1902. év végén 1040462 75 korona, a mi az 1901 évi 1044978'76 koronával szemben 4516 01 korona vagyon csökkenést mutat. tízeken kivül közli a jelentés az egylet választmányának s tagjainak névsorát, valamint az alapító tagok alapitványainak, az 1902. évi karácsonyi adományok, a BProt. egyházi ós iskolai Jap* 1902. évi gyűjtésének kimutatását. (Igazi evangeliumi hitbuzgóságról és áldozatkészségről tanúskodnak e lapok. Vajha evangelikus anyaszentegyházunk minden tagja megértené azt a komoly feladatot, mely egyházunkra a jótékonyság és áldozatkészség terén is, egyházi és nemzeti fontos szempontból egyaránt háramlik 1) KÜLFÖLD. A német császár vatikáni látogatásáról, külföldi lapok alapján a mi lapunk is többször megemlékezett már. A tény a protestáns ós katholikus sajtó részéről egyaránt hozzáfűzött glossákkal van annyira érdekes, fontos ós első sorban ugyan német protestáns testvéreinkre, de reánk magyar protestánsokra nézve is tanulságos, hogy talán nem végzünk felesleges munkát, ha külföldi forrásaink nyomán, mi sem vesszük le a napirendről. Az ultramontan sajtó újjongását a protestáns lapok — még az optimistákat sem véve ki — rosszalását, sőt megbotránkozását egybevetve, nekünk is azt kell mondanunk, hogy a német császárnak e kérdésben rossz tanácsadója volt és hogy a német császárságnak rossz szolgálatot tett az, a ki a vatikáni útra reábirta az uralkodót. Minden hű protestáns megsértve érzi magát legszentebb érzelmeiben és a császári koronának előnyére és díszére nem válhatik az, ha a klerikális sajtó egyhangúlag, -a közönséges tisztelgésnél jóval nagyobb jelentőséget tulajdonit e látogaiésnak. Es micsoda világításban tűnhetik fel a német trón a kath. világ szemében, ha pl az „Ossei /atore Romano" diadalmas hangon világgá kürtöli, hogy a német császár oly mélyen hajolt le a pápa kezére, hogy homlokával erintette ; vagy hogy a „Germania" szerint e szavakat intézte hozzá: „Csak imádkozhatom az istenhez, hogy tartsa meg Szentségedet soká az egész világ boldogságára." Ha csakugyan ezeket a szavakat intézte a császár a romai püspökhöz, akkor nagyon értjük az egész protestáns sajtó méltó felháborodását, mert a német császár ha nem is az egész világ történelmét, de saját országa történetét ismerhetné annyira, hogy tudja, hogy országa legádázabb küzdelmeinek és nepe legnagyobb nyomorának, közvetlenül vagy közvetve, Róma volt okozója. A fenti minta-klerikális lapokból vett idézetek különben lehetnek ízetlen túlzások, sót egyszerű valótlanságok, mindenesetre mutatják azt, hogy mennyire kapnak abban a táborban minden alkalmon, hogy a császárságnak — általában az uralkodóknak — alárendeltségét hangsúlyozzák a pápasággal szemben. VII. Gergely politikája volt ós ma is vezércsillaga Rómának, csak változott alakban, — „I. Vilmos országa a szeretetnek és hűségnek gaz dag örökségét hagyományozta a protestáns népben az igaz evangelikus Hohenzollern utódjai iránt.