Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Petrovics Soma. Utasítások

Utasítások . . . Â bányakerületi közgyűlés megtisztelő bizal­mából általam összeállított k,„u ta si tá so k" c. ja­vaslatom le van szállítva az egyházmegyékhez vé­leménynyilvánítás céljából. A beérkező vélemények meghallgatása ós egyeztetése a kerületi közgyűlésnek lesz bemutatva. Ott nyílik, áll be számomra is az alkalom majd beterjesztett javaslatom raegokolására, megvédel­mezósóre. E Ä azonban nem zárja ki, hogy — a meny­nyiben időm engedi — az itt-ott addig is nyilvá­nosságra hozott véleményre ne reflektáljak ; főleg oly pontokra, melyekre nézve álláspontom tisztá­zása hasznára lehet az ügynek. „Evang. Egyház ós Iskola* c. lapunk 23. szá­mában jelent meg tudtommal az első közlemény, mely ez „Utasitások'-kal foglalkozik Teszi elis­merésének kifejezése mellett; tárgyilagosan, jóleső ^szeretettel, a miért cikkezőnek hálás is vagyok À javaslat egyes pontjaira tett észrevételekre röviden a következőkben felelem. I. szakasz 4-ik pont szerint: a templomi ülőhelyek pénzzel megváltása nem -evangóliomszerű. Kruttschnitt barátom terve­zetéből vettem át, mert teljesen osztom. (Látjuk ez eljárás zsinagógáikban mindennapi a zsidóknál) Fővárosi lelkósztársairntól vett információ alapjan mégis kimólendőnek hagyom. Yagy nem kunélen­dó-e, a mikor — szerintök — áll, hogy ez eljá rás hagyományos szokáson, szerzett családi jogo kon alapszik s az istentisztelet látogatásában nem akadályul, de biztosítékul szolgál? A fő — azt tartom — az istentisztelet látó­gatására szolgáló tekinteti Egy-két kivételes eset kíméléséről van szo addig és ott, a hol ez a sa­játos viszonyokból tolyik. Az 5 ik p alatt érintett „templomi hang­versenye k"-nél hasonló szempont vezetett. .Ritka, csakis nagyvárosi intelligens közönség előtt képzelhető alkalom Azt hiszem nem volt felesle­ges — templom használatáról lóvén szo — rá­mutatni, hogy ez alkalommal a templom szentsé­gét és méltóságát nem érintvén, hogy az egyházi zene műremekeinek bemutatása a vallásos ihlet ápolására is szolgálván, megszorítás, illetve tilalom alá nem esnek. A 7-ik pont alatt a világi dalok bemu tatásáról van szó. Azt mondom: nem temp­lomba való, elmaradjon Lássuk egy ese­ten. Szentesi elemi iskolás növendékeink kifogy­hatatlanok — ha énekelni nyilik rá alkalom — nekik való szebbnél-szebb gyermek dalokban, kö zöttük természetesen a hazáról is: » Járjatok be minden földet . „ós Buda gyermeke ..." _,Tied vagyok tied hazám ..." stb A gya­korlat szerint a megtartott vizsga után bevo­nulnak az udvarba, a játszó térre, a hol kedvükre kidalolják magukat, hogy öröm, gyönyör őket hallgatni. Szivem, kezem tapsol nekik. Tegyük fel azonban az idő nem kedvez, nem alkalmas az udvarba, játszótérre vonulásra. Mi történik? Éne­keljók ugyanazokat ott a templomban? Azt mondom : nem templomba való, elmaradjon I Ám a mikor ezt állítottam és állítom, higyje meg nekem cikkező barátom, a szózatra ós him­nuszra nem gondoltam. Világi dalok ugyan ezek is, de már csak fenséges dallamukkal is — főleg az utóbbi — hogy ügy mondjam, régen megsze­rezték a polgárjogot arra, hogy szivünk, lelkünk igaz, megszentelt érzését emeljék Istenhez a ma­gasba. Azt a párszor szóvátett ós kifogásolt: meg­bűnhődte már e nép a multat és jö­vendőt kifejezést ón a költő egy másik „Ten­gerén KÍnjáriak" kifejezésén át érzem, látom, tehát egyszerűen a stilisztikában túlzó nagyitó ki­fejezésmódnak, (hyperbola) nem pedig a bán ós bűnhődés íogalom képtelen megjelölésének, hir­detésének. Ez lóvén álláspontom, engedjen meg t. CÍK­kező, ón a világi dalok közt ínég a himnusz ked­véért sem megyek bele az „Utasítások" szöve­gében, hogy kivételeket statuáljak. Nem „Utasí­tások*-ba való. 10 pont. Mind a négy egyházkerület utasí­tásai a perikopa rendszert, annak követését írják elő; a szokásos evangeliomok és epistolák mel­lett három évenként a szabad textusok használatát engedvén meg Cikkező ez utóbbi esetre új-szö­vegsorozat összeállítását látná tanácsosnak, főleg kezdő lelkészre tekintettel, mint a kire ez nem bizható. A fentiekből látható, hogy a három éven­ként meg-megújuló szabad textusok használata nem új dolog, hogy e szabadsággal úgy, hogy egy egész éven át vasárnapról-vasárnapra maga vá­lasztotta textusból prédikáljon, alig él a lelkész s ha él, feltehető, hogy az egyházi esztendő egyes cyclusainak üdvtónyeit ós igazságait figyelmen ki­vül nem hagyja ; Adventben nem az Úr szenve déseiről szóló szöveghez nyúl és viszont. Az egye­temes egyház által megállapítani javasolt új-szö vegsorozat végkép megszüntetné a szabad textu­sok választását, vagyis még merevebbé tenné a perikoparendszert evang. egyházunkban, melyet pedig sokan — szerintem minden igaz ok nélkül — már eddig is eiviselhetlen, s igy eltávolítandó korlátozásnak tekintenek. A 12. pont szerint a fejedelein születés és névnapja a gyülekezetben szokásos módon ünneplendő Cikkező ez utasításban új ünnepek meghonosítását látja, ajtót nyitnánk — úgymond — az emberek ünneplésének. Megjegyzendő, hogy e pont semmi újat nem kiván. A szokásos mód nem jelent többet, mint annyit, hogy, a hol pl. reggeli könyörgések tartatnak a gyülekezetben, ott e kö-

Next

/
Thumbnails
Contents