Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Petrovics Soma. Utasítások

Utasítások . . . Â bányakerületi közgyűlés megtisztelő bizalmából általam összeállított k,„u ta si tá so k" c. javaslatom le van szállítva az egyházmegyékhez véleménynyilvánítás céljából. A beérkező vélemények meghallgatása ós egyeztetése a kerületi közgyűlésnek lesz bemutatva. Ott nyílik, áll be számomra is az alkalom majd beterjesztett javaslatom raegokolására, megvédelmezósóre. E

Ä azonban nem zárja ki, hogy — a menynyiben időm engedi — az itt-ott addig is nyilvánosságra hozott véleményre ne reflektáljak ; főleg oly pontokra, melyekre nézve álláspontom tisztázása hasznára lehet az ügynek. „Evang. Egyház ós Iskola* c. lapunk 23. számában jelent meg tudtommal az első közlemény, mely ez „Utasitások'-kal foglalkozik Teszi elismerésének kifejezése mellett; tárgyilagosan, jóleső ^szeretettel, a miért cikkezőnek hálás is vagyok À javaslat egyes pontjaira tett észrevételekre röviden a következőkben felelem. I. szakasz 4-ik pont szerint: a templomi ülőhelyek pénzzel megváltása nem -evangóliomszerű. Kruttschnitt barátom tervezetéből vettem át, mert teljesen osztom. (Látjuk ez eljárás zsinagógáikban mindennapi a zsidóknál) Fővárosi lelkósztársairntól vett információ alapjan mégis kimólendőnek hagyom. Yagy nem kunélendó-e, a mikor — szerintök — áll, hogy ez eljá rás hagyományos szokáson, szerzett családi jogo kon alapszik s az istentisztelet látogatásában nem akadályul, de biztosítékul szolgál? A fő — azt tartom — az istentisztelet látógatására szolgáló tekinteti Egy-két kivételes eset kíméléséről van szo addig és ott, a hol ez a sajátos viszonyokból tolyik. Az 5 ik p alatt érintett „templomi hangversenye k"-nél hasonló szempont vezetett. .Ritka, csakis nagyvárosi intelligens közönség előtt képzelhető alkalom Azt hiszem nem volt felesleges — templom használatáról lóvén szo — rámutatni, hogy ez alkalommal a templom szentségét és méltóságát nem érintvén, hogy az egyházi zene műremekeinek bemutatása a vallásos ihlet ápolására is szolgálván, megszorítás, illetve tilalom alá nem esnek. A 7-ik pont alatt a világi dalok bemu tatásáról van szó. Azt mondom: nem templomba való, elmaradjon Lássuk egy eseten. Szentesi elemi iskolás növendékeink kifogyhatatlanok — ha énekelni nyilik rá alkalom — nekik való szebbnél-szebb gyermek dalokban, kö zöttük természetesen a hazáról is: » Járjatok be minden földet . „ós Buda gyermeke ..." _,Tied vagyok tied hazám ..." stb A gyakorlat szerint a megtartott vizsga után bevonulnak az udvarba, a játszó térre, a hol kedvükre kidalolják magukat, hogy öröm, gyönyör őket hallgatni. Szivem, kezem tapsol nekik. Tegyük fel azonban az idő nem kedvez, nem alkalmas az udvarba, játszótérre vonulásra. Mi történik? Énekeljók ugyanazokat ott a templomban? Azt mondom : nem templomba való, elmaradjon I Ám a mikor ezt állítottam és állítom, higyje meg nekem cikkező barátom, a szózatra ós himnuszra nem gondoltam. Világi dalok ugyan ezek is, de már csak fenséges dallamukkal is — főleg az utóbbi — hogy ügy mondjam, régen megszerezték a polgárjogot arra, hogy szivünk, lelkünk igaz, megszentelt érzését emeljék Istenhez a magasba. Azt a párszor szóvátett ós kifogásolt: megbűnhődte már e nép a multat és jövendőt kifejezést ón a költő egy másik „Tengerén KÍnjáriak" kifejezésén át érzem, látom, tehát egyszerűen a stilisztikában túlzó nagyitó kifejezésmódnak, (hyperbola) nem pedig a bán ós bűnhődés íogalom képtelen megjelölésének, hirdetésének. Ez lóvén álláspontom, engedjen meg t. CÍKkező, ón a világi dalok közt ínég a himnusz kedvéért sem megyek bele az „Utasítások" szövegében, hogy kivételeket statuáljak. Nem „Utasítások*-ba való. 10 pont. Mind a négy egyházkerület utasításai a perikopa rendszert, annak követését írják elő; a szokásos evangeliomok és epistolák mellett három évenként a szabad textusok használatát engedvén meg Cikkező ez utóbbi esetre új-szövegsorozat összeállítását látná tanácsosnak, főleg kezdő lelkészre tekintettel, mint a kire ez nem bizható. A fentiekből látható, hogy a három évenként meg-megújuló szabad textusok használata nem új dolog, hogy e szabadsággal úgy, hogy egy egész éven át vasárnapról-vasárnapra maga választotta textusból prédikáljon, alig él a lelkész s ha él, feltehető, hogy az egyházi esztendő egyes cyclusainak üdvtónyeit ós igazságait figyelmen kivül nem hagyja ; Adventben nem az Úr szenve déseiről szóló szöveghez nyúl és viszont. Az egyetemes egyház által megállapítani javasolt új-szö vegsorozat végkép megszüntetné a szabad textusok választását, vagyis még merevebbé tenné a perikoparendszert evang. egyházunkban, melyet pedig sokan — szerintem minden igaz ok nélkül — már eddig is eiviselhetlen, s igy eltávolítandó korlátozásnak tekintenek. A 12. pont szerint a fejedelein születés és névnapja a gyülekezetben szokásos módon ünneplendő Cikkező ez utasításban új ünnepek meghonosítását látja, ajtót nyitnánk — úgymond — az emberek ünneplésének. Megjegyzendő, hogy e pont semmi újat nem kiván. A szokásos mód nem jelent többet, mint annyit, hogy, a hol pl. reggeli könyörgések tartatnak a gyülekezetben, ott e kö-