Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Vasi közép

nyörgósben az emiitett napokon a fejedelem születés vagy névnapja különösebben is kifejezésre jut. De különben is nem emberek ünnepléséről, hanem az isteni parancs beteljesitéséről van szó Pál ap. irja: „intelek . . . hogy legyenek könyörgések, kérések, imádkozások, hálaadások minden emberekért. A királyért és minden méltóságban helyheztettekért . . . mert ez a jó ós kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt.« (1. Tim. 2, 1—2) Ugyanazon pont szerint a lelkész más, mint egyházi és iskola hirdetményeit rendszerint a szószékre ne vigyen. Sőt talán — teszi hozzá cikkező — soha se vigyen. A rendszerint nem ok nélkül áll az Utasításban. Vannak esetek, a melyekben a hatóság megkereséseit, intézkedéseit készségesen publikáljuk a gyülekezetben is. Veszedelmes járvány, epidemia tizedeli pl. a község lakosságát, — árviz veszedelem fenyegeti elbontással'a községet, — elemi csapással sújtott vidék jajkiáltása kór segítséget stb. ilyen ós hasonló esetekben, azt tartom cikkező szerint is vannak, lehetnek hirdetmény ek, melyeket a szószékre ezután is bátran felvihet, illetve felvigyen. . A 13. pont az istentisztelet végzésében akadályozott lelkészt helyettes rendelése iránt utasit ván, cikkező szerint szükséges volna kifejezni, hogy : a tanitó által helyettesittesse magát, mert tapasztalt dolog, hogy egyéb „helyettesítés" esete sincs kizárva, — Ez magában ellenmondás, bár én értem hogy hova céloz. Miután azonban tényleg úgy van, hogy a helyettesítés nemcsak a tanitó által, de másként is törtenhetik, pld. itthon időző theologusom van, a kiben megbízhatom, vagy szomszéd ielkésztársamra számithatok, esetleg esperesem bocsátja káplánját rendelkezésemre : mindezeknél fogva — látni való — helyes, hogy az Utasítás nem azt mondja : k i által, hanem csak annyit, hogy a lelkész magát az istenitisztelet végzésénél — akadályoztatása esetébeu — általában helyettesíteni tartozik. Ugyanazon pont szerint a beszéd tárgyához alkalmazkodó szent énekel a lelkész jelölvén ki, kérdezi cikkező : És miért csak azt ós He m a többi éneket is? holott az egész istentisztelet rendje felett őrködni ő köteles. Szerintem azért csak azt, mert általánosan ez igy szokás és csakis igy lehetséges és kívánatos. Nem egyszer megtörténik ez egy éneknél is, hogy annak dallama a kántortanítóra, illetve növendékeire ismeretlen s a kinek azt szombat délelőtt növendékeivel begyakorolni elég fel adatot ád. Képzelje el cikkező, hogy a lelkész által kijelölt mind a három ének ^esetleg ismeretlen dallamú találna lenni: vájjon kívánható e a kántortanítótól, hogy azokat mind szombat délelőtt betanittassa, pedig úgy, hogy énekük másnap az istentisztelet épülésére legyen? — Azért szól az Utasítás tovább is úgy, a mint azt a százados gyakorlat helyesen, az istentisztelet összhangja érdekében, de csakis a szükséges határok között meghonositá. A 36. pont szerint lehet eset, hogy az istentisztelet rendjében a lelkész felfogása szerint némi változás czólszerűsége mutatkozik, elismerik azt az előkelőbb egyháztagok is, vagy mondjuk: részükről a legkisebb ellenzésre okot nem ad, — a mikor semmi nem állja útját, hogy azt foganatosítsa, állandósítsa. Pld. sátoros ünnepen az igehirdetés megkülönböztetésére ünnepélyességének emelésére prédikáció közben ónekverseket énekeltet, a hol az szokásban nem volt; vagy az ároni áldást az illetékes helyéről az oltár elől adja, holott elődjei alatt szószékről mondva vették a hivek stb.) Az ilyeneknél is az előkelőbbekre azért volnék tekintettel, mert azok alatt azokat kívánóm értetni, a kiknek hozzájárulása vagy nem ellenzése egyszersmind a megőrzött gyülekezeti békét jelenti ; előkelőbb egyháztagok lóvén ók nem társadalmilag vévén a szót, hanem a hitélet szempontjából. De különben szórói-szóra a régi — Utasítás szólal meg a javaslatban: „ha némi változtatás szükségesnek mutatkoznék s olyanúl az előbbkelő egyháztagok is elismernék, arról az . egész gyülekezetet tanítsa ki, a dolgot sohasem erőszakolván." (Folyt, köv.) tfliLKÖLD. A vasi közép egyházmegye közgyűlése. A vasi közép egyházmegye közgyűlését jún. hó 9-én Körmenden tartotta meg. A hetven számot meghaladó tárgysorozat rövid négy óra alatt lett tárgyalva, mivel mindegyik pontra nézve kész határozati javaslat állott rendelkezésre, és mivel a fontosb tárgyakat a bizottsági s elóórtekezleti tárgyalás eleve jól meghányta-vetette volt. A gyűlést az esperes nyitotta meg annak bejelentésével, hogy az egyházmegyei íelügyelő gyengélkedése miatt a gyűlésben nem vehet ugyan részt, de lélekben köztünk van ós azon jó kívánságával kíséri tanácskozásainkat, hogy azok az egyháznak javára szolgáljanak ; áldás kívánásai mellett az esperes által elküldötte buzgósága áldozatát is, t. i. száz koronát az egyházmegyei gyámolda alaptőkéjének nevelésére, száz koronát a gyámintózet egy, esetleg két esperessógünkbeli gyülekezet segélyezésére ós ötven koronát egy tanítónak jutalmazására, ki a vendvidéken legnagyobb sikert mutatja fel a magyar nyelv tanításában. A felügyelőt az elnöki szókben dr. Dien es Elek,