Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - V. Irodalom - Szász Domokos egyházi beszédei. Ism. H.

Elekor Lányi meglátogatta Palackyt, hogy indítsa őt az ev. egyház iránti szeretetre. Nem sikerült. ,Mit szólnának — úgy szólt Palacky — az új csehek, ha ón ev. templomba járnék." Végül megvallotta P., hogy ó deista. (Látni való, hogy Palackyban a nemzeti apostol s iró és politikus elbuktatta vagy legalább is háttérbe szorította az ev. vallású keresztyént, a homo politikus a vir eeelesiastikust ) — Ugyancsak Lányi tette meg azt is az 1891-iki prágai kiállításon hogy többek előtt s ostentative megcsókolta a kiállított azon kardot, melylyel a r. kath. Mydlár a szerencsétlen fehérhegyi csata után (melynek emléke éleszti olykor a r. kath. csehek lelkében az alkotmány, a cseh szabadság, huszitizmus s protestantizmus tüzét, igy élesztgette ama 60 as években is s talán a jövőben is élesztgetni fogja) 1621. jún. 21-ikén 27 előkelő cseh fejét levágatta, — Lányi e kardot megcsókolta. Kutlik ugyanezt akarta tenni másnap, de már a kard nem volt ott. Eltették, — magas politikából. Ama fenti 27 között volt •egy tót is Jesensky János, kinek nyelvét kivágták a megöletése előtt. „Lám a szegény tót — úgymond Kutlik — a drága anyanyelvért már akkor is szenvedett." — A nagytehetségű s buzgó «v. cseh superitendens Lányi Károly (kinek atyja a pestmegyei Maglódról származott) temetése í. évi febr. 8 ikán volt Csernilovban; temette 5 lelkész, közöttük az ev. ref. szintén magyar eredetű Szalatnay Justus, ki a háznál s Molnár Vilmos prágai ág. hitv. ev. lelkész, ki a templomban prédikált, a befejező aktust pedig Kucsera János hely. sup. végezte. Könyvismertetés „Néhai Szász Domokos erdélyi ref. püspök hátrahagyott 40 egyházi beszéde." Ilik kötet: XXI—

XL. beszéd. Kiadja: Molnár Lőrincz ref. lelkész. Ara: ? I. Kiadó lelkész nem ir előszót e beszódgyűjtemenyhez. Helyesen ! Ne az előszó csináljon gyakran hangulatot a tartalomhoz, hanem a tartalom hangolja az olvasót kedvező vagy kedvezőtlen megítélésre. Megokolt az ily eljárás különösen az olyan műveknél, mint a kéz alatt fekvő is, a mely belső tartalmasságánál fogva megnyer és meghódít. Az előszó helyett ád azonban a kiadó .végszót.' Ebben elmondja, hogy az első kötet példányai az utolsóig elfogytak ós hogy az elsó kö teíben megjelent 20 beszéd kiállotta a tűzpróbát, a miben igaza van. Bevallja azután, hogy szerző idegen (francia) forrásokat is használt, de állitja: „hogy az ilyen 'felhasználás . . . nem fordítás, hanem átültetés, mert teljesen a szerző egyéniségére vall és az eredetitől (t. i. nem az idegen eredetitől, hanem mintha a mű teljesen eredeti ós nem fordítás volna) semmiben sem különbözik." — A ki e kötetet átolvassa, meggyőződhetik róla, hogy ebben is igaza van. A gyűjteményben foglalt 20 beszéd közül 8 közönséges, 12 pedig különféle ünnepélyes alkat* makkor mondatott el. (Zsinat, ker. gyűlés országgyűlés megnyitásakor, templomszentelóskor stb.) Béltartalmát illetőleg mindegyik beszéd gondolatokban gazdag; — mélyen járó elme szüleménye. A felépítés mesteri, a nyelv egyszerűségében nagyon szép ós magyaros ; a gyűjtemény minden egy számát rendületlen hit s a büszke protestáns öntudat jellemzi. Kár volna a harmadik kötetet kéziratban a a feledékenységnek átadni. II. „Orációk a koporsó mellett." (Temetési beszédek ós imák.) Irta Farkas Sándor ev. ref. lelkész Székesfehérvár, nyom S z a m m e r Imre. Ára 3 k 20 f. 164 lap. „Drága I

8 Ez az elsó megjegyzésed, kedves tiszttársam 1 Igaz biz az ; egy szegény protestáns lelkésznek 1 frt ós 60 kr. SOK panz, különösen mikor ezt az összeget ismetelve követeli rajtad feleséged, gyermekeid, mészárosod, cipószed ós erszényednek még oly sok született ellensége ; köztük természetesen — első sorban az irók is. Hanem azért csak nyisd meg erszényedet, hozasd meg ezt a gyűjteményt és ha elolvastad, (mert, reményiem, ha már pénzedben van, el is fogod olvasni) azt fogod mondani, hogy „nem drága 1 " Nem I mert e mű olvasása közben ritka szellemi élvezetben fogsz részesülni. Nem mintha e beszédek mindegyike absolut becscsel birna, sőt van köztük teljesen elhibázott is (XXII), de a legtöbb oly megkapó, oly újdonságszerű, hogy olvasás közben ugyan néha néha megcsóváljuk fejünket, de végül még is megelégedve tesszük le kezünkből a könyvet s bár nem voltunk ott, még is érezzük, hogy ezeknes a rövidke beszédeknek a koporsó mellett, a hol elmondattak, nagy hatást kellett kelteniök. És miben rejlik a siker titka? Etre a kérdésre nehéz a válasz Tán megközelítem az igazságot, ha azt mondom : a közvetlenségben. Vagy azt mondjam : a váratlanban, a meglepőben ? Mindegy l A ki elolvassa, majd számot ád maga magának. Mindjárt a két elsó beszéd szokatlan, mondhatnám : bizarr. Az elsőben párbeszédet folytat az Úr a halállal, a másodikban pedig az Ítélőszéke előtt megjelenő öreg kántor szellemével. Mármár boszankodva teszem le a könyvet kezemből, de azután ... egy fordulatot, egy szép Kép, egy találó hasonlat és — ki vagyok bókülve újólag.