Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - Az iskolák bezárása járvány miatt

Huszonöt beszéd Jés majdnem 'ugyanannyi halotti ima foglaltatik a kötetben. Az imáknak az adja meg a különös érdekességet és értéket, hogy ugyanaz a gondolatmenet vonul át rajtuk, a mely a beszéd tartalmát képezte. De mig igy egyrészt minden egy ima szorosan simul a már előbb elmondott beszédben fejtegetett eszmékhez, a mi mindenesetre helyes, addig másrészt — épen a következetesség keresése folytán — nem tudja elkerülni a szónokias, bölcselkedő hangot, a mi a bensőség ós buzgóság rovására esik. Ettől eltekintve, az imák is nagyon jól használhatók. Sokkal jobban sikerültek a beszédek. Figyelmet keltenek maguk a cimek is (Az Úrral perlekedő halott. A „senki halottja." Egy betű a hóban. Hazajáró lelkek. Csillaghullás stb.) A kidolgozás, gondos ; minden beszéd egy megkapó gondolat körül mozog, keresztül szőve szép képekkel, találó hasonlatokkal. Nyelvezete poétikus. Vannak ugyan, ismétlem, az irónak kisebbnagyobb hibái is, de azért munkája a legtöbb hasonló gyűjtemény felett magasan kiemelkedik. III. Megjelent az „Evang. Homiletikai Folyóirat" 2-ik száma. Nagy L. folytatja benne „Az oltár költészete" c .gyűjteményének, közelebbről : Győri V. igen szép „Konfirmációi áldásainak" köziésót. Majd öt egyházi beszédet találunk a húsvét utáni III-ik vasárnaptól a Vl-ig. Szerzőik: Korból y G., Zábrák D, Kovács A-, Farbaky I., Csók Gy. Esketósi beszédet ad Bac hát Dániel, menyasszonyavatásit S z. 1 a n c s i k Pál. „Szószóki apróságok" cim alatt csinos dolgokat ir Paulik János, Geduly Henrik pedig folytatja az első számban megkezdett „Külföldi anyag a bibliáról szóló beszédsorozatból" cimű közlemé nyét. Egészben véve ugyanazt mondhatjuk erről a számról is, a mit az első számról mondottunk. A vállalat megérdemli a pártolást H. Válasz a 12-ik számban közölt kérdésre. A m. kir. belügyminiszter 1892. óv március hó 6 -án 11530 szám alatt kelt rendelete ragályos betegségek fellépte esetén az iskolák bezárására vonatkozólag, a következőkép intézkedik : Miután az iskolák bezárása csak akkor lehet indo kolt, ha azt fontos közegészségügyi érdekek elkerülhetetlenül szükségessé teszik ós ezen okból az 1876. XIV. t.-c ez irányban határozottan és részletesen intézkedik is, sőt az eljárást is tüzetesen megszabja, szükségesnek látom a törvényhatóságok figyelmét a következőkre felhívni: Az idézett t.-c. 28—35. § ainak rendelkezései szerint ragályos vagy járványos betegségnek valamely tanodának tanulói között felmerült esefe alkalmával a ragály tovaterjedésének megakadályozását előbb a megbetegedett vagy betegekkel érintkezésben állott tanulóknak kellő ideig az iskolától való távol tartása, s egyéb óvintézkedések megtétele által kell megkisórleni, a tanoda csak azon esetben lóvén bezárható, ha a ragályozás magában a tanodában történt, (tanitó gyermeke betegszik meg valamely ragályos betegségben) vagy ha a gyermekek ós ifjak között nagyszámú kóresetek fordulnak elő. Figyelmeztetem tehát a törvényhatóságot, miszerint az iskolának ragályos, vagy járvány miatt történő bezárásánál folyton szem előtt tartva ugyan a közegészségügy követelményeit, de egyszersmind figyelemmel legyen a nem kevésbbé fontos oktatásügyi érdekekre is; pontosan a fent idézett törvény szellemében járjanak el, s az iskola beszüntetését csak akkor rendeljék el, midőn arra törvényszabta körülmények által feljogosítva vannak. Egyszersmind celszerűnek és ezért ajánlatosnak tartanám, hogy az iskolazárást indítványozóhatósági orvos meghallgatása után, halasztás által netán veszélyt hozható sürgős esetek kivételével, helyi iskola hatóságok (állami iskolai gondnokságok, községi és felekezeti iskolaszékek) mint a melyek az iskolák közelebbi viszonyait pontosabban ismerhetik, szintén meghallgattatnának véleményük iránt. Végül figyelmeztetem a törvényhatóságokat, hogy az 1876, XIV t.-c. 157. §-a c) pontja értelmében a tanodák bezárása iránt, kizárólag csak a törvényhatóság első tisztviselője (alispán) lévén illetékes ezen jog átruházásának, vagy más törvényhatósági személy (íőszolgabiró, rendezett tanácsú városok polgármestere) által vaió gyakorlásának helye nem lehet. Mindezekből tehát következik: 1 Hogy az elsőfokú egészségügyi hatóságnak (főszolgabíró, polgármester,) nincsen joga iskolát bezárni, csak az alispánnak. 2. Hogy netán veszélyt hozható sürgős esetekben az alispán az iskolaszók véleményének ki kérése, illetőleg meghallgatása nélkül is bezárhatta az iskolát. 3. Ha veszélyt hozható sürgős eset fenn nem forog, minden esetben az iskolaszék összehívandó s annak véleménye kikérendő s ezen vélemény a hatósági orvos és a főszolgabíró véleményével egyetemben terjesztendő be az alispánnak, és ennek alapján dönt az iskola bezárására vonatkozólag. 4. Az iskolák bezárását elrendelő alispáni határozat legyen akár sürgős esetben elrendelve, akár az iskolaszék véleményének meghallgatásával, az miudig az iskolaszéki elnökkel közlendő s az foganatosítja az iskola bezárását.