Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Lajtaujfalu

konkordátum s a feloszlatott congregaliók tartótlak fenn. Némelyek a protestantizmusban gondolják meglelni a mentő orvosságot. Csalódnak; hiszen a protestantizmus maga is épen olyan beteg, mint a r. batholicizmus. A mai protestantizmus nem a Lutheré, nem a Kálvin é. Queltée abbé az orosz egyházba tért át, Hiacynthus atya a gallicanizmust hirdeti. Ön pedig (t. i Bourrier) a reformálandó egyház hive ; én — ügy mond a levélíró — bent akarok maradni a r. kath. egyházban, melyet .Megújítani kell a Jézus Krisztus szellemében; az én 'hitvallásom ez: hiszek-a Jézus Krisztus Istenében. Ugyancsak Bourriert mások is megkeresik, ostromolják s hívják vissza a r kath egyházba,, &.

ü hivásra ó egyszer igy felel : „Minek menjek én Bómába vissza, mikor látom, hogy Róma közeledik felénk " Nevezett lap 181. számában pedig s a 182 ben is vezető cikkben vitatkozik D a b r y abbéval, ki igy beszél Bourriernek : „a test meg van s kell is, hogy meg legyen kötve, fegyelmezve, mert különben a lélek nem szabad s nem repülhet a világosság s tett felé." A fegyelmezést pe dig a r kath. egyház végzi. „Nem megyek, nem mehetek — felel Bourrier — a ti s a klérus világnézete egészen más, mint az enyém." B e s s é d e belmonteti abbénak esete sem került még le a napirendről ; nagy mozgalmat is szült a bátor abbének ellenállása püspökével szem ben. (E lapban is bőven volt róla szó.) A dologgal újabban „az emberi és polgári jogok védelmének egyesülete" is foglalkozott, hol az ügyész azon véleményt fejezte ki, hogy az abbé viselhet papi ruhát, de e ruha legyen a r kath. papi ruhától eltérő ; a szenátusban pedig Delpech foglalkozott hosszabb bes/.édben Bessóde abbáe dolgaival is s támadta a kormányt, mely hozzájárult az abbéé papi öltönye viselésének a megtiltásához. Ugyanezen Delpech javasolta volt a szenátusban a konkordát eltörlését és a vallási költségve tés állami megtagadását. Néki s égyéb képviselőnek felelve tartotta volt Combes nagyszabású beszédjét, melyből egyet mást felidézni itt helyénvalónak tartjuk: „A konkordát eltörlésének — úgy mond Combes elnök (senatus elnöke s egyben kultusz és belügyminiszter) — illetve az állam s egyház közötti viszony változásának, sót a separátiónak ideje lehet, hogy eljön, (Clemenceau közbeszól : „ez a mi reménységünk") de most még nincs itt ; jelenleg a létező törvény a kötelező, ehhez tartom magam s tartsuk magunkat .... Ki sérti a konkordátumot ? Az állam soha, a r. kath egyház mindig, kezdve a választásokba való jogtalan beavatkozásoktól a többi püspöki s papi illetéktelen működésekig. Az állam a konkordát szellemében élni kénytelen aztán a megtorlással a klérussal szemben. Azért most is legjobb lesz a papi vagabundok és antikonkordátusok ellen (mert ők sértik a konkordátot) úgy harczolni s rajtok diadalmat venni, hogy m e g és fenntartjuk, mig kell s mig törvény, a konkordátumot, ...1 de azért szavazzuk meg az állam részéről a vallási költségvetést." (Meg is szavaztatott, mint ludjuk.) Róma egyébként elmondhatja, hogy nagyobb viharokat is látott s megélt, eltekintve a nagy forradalomtól is; igy pld. a XVI. században szerkesztette meg Pithou a gallikán egyház s a pápaság közötti viszonynak rendszabályait, mely i odifikátionak" a 4. §-a igy szól: „a francia kiialyok a pápától függetlenek," a 13. § „a francia főpapok királyi engedelem nélkül nem mehetnek ki az országból" (most pedig derüre-borura mászkálnak Rómába, jegyzi meg Bourrier lapja) 14. § : „a pápa Franciaországban nem szedhet filléreket" (ez a §. is most üdvös volna, úgymond fenti megjegyző ;) 44 § „a pápai bullák csak a francia kormány helybenhagyásával hirdethetők ki." ... E törvénykönyvet aláírták idővel IV. Henrik, XIV. Lajos, Bossuet, Fleury stb. . . . vagyis — quod erat demonstrandum a „Le Otir. Fr." 178. száma szerint, hogy t. i. „az egyház ne panaszkodjék jelenleg az állam türelmetlensége ellen." Az egyház azaz Róma — azonban panaszko- ' dik Hangosan pedig. S ez érthető is, inert kétségkívül nagyarányú a megrendszabályozás. A „L$ Chr Fr." lap 181. számában olvashatjuk a néni engedélyezett (tanító, prédikáló s a karthausi) számszerint 54 kongregátió nevét. A kongregátiók ellenmondtak s ellenálltak, mint tudjuk, a protestálás most is tart s tartani fog soká, vagyis mindig, mig Róma áll. A karthauziak főnöke azt mondta, hogy csak erőszaknak enged, mert hogy neki nem szabad elhagynia soha azt a helyet, a hol áll; ez — úgymond — a főszabály. A dömés Gdffre meg — megnevezés nélkül, azaz burkoltan, de világos célzások és megjelölésekkel — Oombest, Loubetet ós Waldek — Rousseaut — Júdás, Heródes és Pilátusnak mondta, s (húsvéti prédikátióban) bélyegezte, kik mindnyájan meghaltak, dolgaik megsemmisültek, Krisztus azonban feltámadt s a Krisztus igazsága diadalt ül, . . . Mi is vagyunk s legyünk is a Krisztuséi ..." Felhőbe hanyatlott az ég, elmondhatjuk a francia Témoignage cimű lutheránus lappal, (13. szám), mely szerint „Combésre nézve a kanossai út be van zárva " Csakhogy ha Combes előtt zárva van a ka* nossai út. annál jobban nyitva áll előtte a gond, a munka tere. S itt nem hivalkodik. A tanítással foglalkozott s feloszlatott szerzetek elhagyott, vagy kitűzött terminus (1—3 hónap) után elhagyandó tanításának s oktatásainak fonalát más kezekbe okosan átadni kell, a mi nem könnyű dolog (9