Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Lajtaujfalu

tát, ha tisztában lesz azzal, hogy az 1848. évi XX. törvénycikk alapján miként és menyire számiiliat az államtól. A bizottságnak ezt a javaslatát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Hosszas es érdekes vitát idézett elő a bizottságnak az 55. §. b) pontját módositó javaslata. Itt a bizottság D ó c z i Imre előadásában a következő szöveget ajánlotta elfogadásra* „A református egyház által fenntartott bármily fokú iskolákban működő tanitói és tanári személyzet fizetése a hasonló jellegű állami tanintézetekben alkalmazott tanerők fizetésénél kevesebb nem lehet." > György Endre a bizottság javaslatát sötétbe ugrásnak nevezi. Ily messzire nem mehetünk addig, mig a fedezetről nem gondoskodunk. Gróf Degenfeld József utal arra, hogy ha elmaradunk az államtól, bezárhatjuk tanintézeteinket mert jó tanerőket nem kapunk s iskoláink szinvonala alászáll. Ä mi a kérdés pénzügyi oldalát illeti, azon ne akadjunk fel. Majd megta^ láljuk a módját annak, hogy a javaslatot megvalósíthassuk. Széli Kálmán előadja, hogy ő már, mint a bizottság egyik tagja is, ellene szólt a javaslatnak. Ha a lelkészek fizetésének rendezésére abban állapodtunk meg, hogy várjuk el azt az időt, a mikor az 1848. évi XX. törvénycikk alapján kielégítő módon keresztülvihetjük, nem alkalmazhatnak más eljárást tanítóinkra és tanárainkra sem. Elvben tehát kimondhatjuk a határozati javaslatot. ne tegyük utána, hogy addig, a mig annak keresztülvitelére kellő jövedelmi forrásokkal nem rendelkezünk, marad a tanitók és tanarjü fizetését illetőleg a törvénytervezetben megállapított minimum. D ó c z i Imre kifejti, hogy nagy különbség van a lelkészi és tanító-személyzeti fizetésrendezés között, A lelkészi fizetésrendezés egészen új törvényhozatala által oldható meg, mig a tanitói és tanári fizetések rendezése tételes törvények, nevezetesen az 1883. évi XXX. ós 1893. XXIV. törvénycikkek útján azonnal foganatba vehető és eszközölhető. Grróf Tisza István azzal kezdi, hogy senki sincs a gyűlésteremben, a ki a tanitói ós tanári fizetések állami színvonalra emelését ne óhajtaná. Ez egyházunk eminens érdeke s jobb lenne bezárni tanintézeteinket, mint alacsonyabb fizetést adni a tanerőknek, minőt ad az állam. Hisz iskoláinknak, melyek a múltban annyi dicsőséget szereztek s a jelenben olyan tisztes helyet foglalnak el, micsoda sivár jövőjük lenne, ha elvesztenék versenyképességüket!? De bár ez igy van, még sem járulhat a javaslathoz, mert az nem megoldás. Az csak puszta irott malaszt maradna s érnee az valamit? Hogyan hajtsuk vágre ? Kit kényszeritsünk rá? A fenntartó testületeket, a melyek nem birják? Vagy az államot, mely esetleg nem akarja? Nem áll tehát módunkban a javaslatot végrehajtani. Azért, mig ez a módozat el& nem áll, addig meg kell maradnunk a mostan? állapot mellett. De igyekezzünk a javaslatnak közvéleményt teremteni; az államot meggyőzni arról, hogy a mi tanerőinknek az övéhez hasonló dotálása nem felekezeti, hanem elsőrangú, nemzeti kulturális érdek. Csatlakozik Széli Kálmán javaslatához Dr. B a r t h a Béla a javaslat védelmérekel. Kimutatja, hogy a lelkészek fizetésének rendezését a taiiitó-személyzetével összekötni nem. lej het; a kettő nem esik egyugyanazon elbírálás alá, Nevezetesen minden létező egyháznak, igy a mienk> nek is sine qua nonja, hogy egyházközségeket sazokban lelkészeket tartson fel Ezek nélkül egyr ház nem létezik. De az iskolák s bennök a tanerők fenntartása nem tartozik az egyház létföltételei közé. Erre a múltban a gyakorlati kényszerűség vitt rá bennünket s az rója reánk most is az iskolák fenntartásával járó roppant terheket, melyek különben az államra nehezednének. Az államnak .tehát mindenekfelett kötelessége, hogy módot adjon egyházunknak az iskolák színvonalának fenntartására, mig a lelkészekre nézve ez a. parancsoló szükség az államot kevésbbé szorítja. Az esetre, ha a bizottság javaslata el nem fogad tatnék, Külön határozati javaslatot nyújt be, mely szerint először elvileg mondassék ki a bizottság indítványa s azután egy másik pontban az, hogy mig a kimondott elv meg nem valósitható, addig: maradjon a tervezetben számszerint fölvett fizetésr minimum. Szavazásra kerülvén a dolog, a közgyűlés nagy többsége Széli Kálmán indítványát fogadta el. KÜLFÖLD. Franciaországból Franciaországban egyre folyik a belső vallásháború; a kongregátiók meg rendszabályozása, feloszlatása, az állam s egyház elválasztásának, a konkordátum eltörlésének kérdése nagy hullámokat ver. A mozgalmas életből — francia lapok nyomán — szívleljünk meg néhány jelenséget. A „Le Chrétien Français" c. lap 172. számában egy meg nevezett előkelő papi ember levelet ir B o ti r r i e r szerkesztőnek, a ki a le • velet vezércikkben közli, megjegyezvén, hogy csak részben osztozik a levélíró véleményében A papi ember igy ir:, „Kétségbeejtő az egyház helyzete Franciaországban .... Van két Franciaország, mely egy a mással ellenség, t. i. a liberális és az ultramontán Franciaország; ha a konkordátumot is eltörlik, vége a r. kath. egyháznak, melyet a