Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Stromp László. Theologiai oktatásügyünk reformjához

fekáliás kelhetne egymással nemes versenyre, bazai ev. prot. oktatásügyünk és tudományos művelődésünk nagy hasznára és előnyére. Ebben hát magam is Mayer collegával tartok, bár viszont nem értem, hogyan vethetik szemére másoknak az „eszmékkel dobáló z ás t," a helyi érdekek előtérbe tolását épen ók, a kik, a mikor a lehető megvalósításáról van szó, tolyton újabb ós újabb, magasan járó eszmével (most egyesítés, most budapesti fakultással) jönnek elő ós a kiknek egész eljárásuk ott hordozza homlokára írva a kerületi és -helyi partikularizmus bélyegét. Valódi aesopu-i kép — hí szen a mesét tetszik ismerni ugy-e? Maradt tehát ismét minden a régiben. De egyet, igenis azok, a kiknek a theologiai akadémia szálka a szemében, mégis elértek, azt t. i., hogy előrántott kérdések avagy eszmék elintézésének cimén sikerült évről-évre elodázniok az akadémia megerősítését és végleges kifejlesztését, a mi — meg vagyok róla győződve — a más két intézet további kifejlődését is maga után vonta volna. Ekkor újabb fordulat állott be. 1898. szeptemberében az egyetemes gyámintózet és a Luthertársaság Pozsonyban tartván vándorgyűléseiket, ez alkalomból soproni kollegáink meghívtak minket pozsonyiakat s az eperjesieket is, hogy személyes érintkezés útján igyekezzünk elintézni egyet-mást, s munkálni theol. oktatás ügyünk fejlesztését. A pozsonyi tanári kar — hiven ez ügyben Zelenka püspökkel szemben még 1891. február havában kifejezett nyilatkozatához — ez értekezleten sietett tagjainak nagyobb számával részt venni, Eperjest Csengey kollega képviselte. E közös értekezletnek folyománya volt azon elaboratum, a melyet Budapesten majd Pozsonyban véglegesen megállapítottunk s a melyet mint a hazai 3 theol. főiskola tanári karainak egyhangúlag ós egyórteleinmel hozott javaslatát azután az egyetemes gyűlés elé is alkotmányos úton felterjesztettünk, a mely azt 1899. évi jkvébe (19 sz. a.) per extentum fel is vette, s vélemény adás végett az egyházkerületekhez utalta. Mayer kollega ez egész szervezet-javaslati elaboratnmra mindenesetre hiven vissza fog emlékezni, hiszen úgy Budapesten, a hol annak pontozatait elvben megállapítottuk, mint Pozsonyban, a hol azokat véglegesen megszövegeztük ő képviselte Eperjest s a tárgyalásokban mindvégig lególéakebb részt is vett. Tudja tehát azt is^ hogy a szervezeti javaslatban megállapítottuk hat tudományszakot, a hol pl. a bölcsészeti szakmát, a vallástörténeti anyagot is felvettük: (125 § ;) hógy a tananyag beosztásánál mellőztük az órarendszerü uniformizálást s a tanterv megállapítását — a 16. § ban körvonalozott igen helyes normativumok szerint — minden egyes tanintézet benső ügyének hagytuk, természetesen a tancél és a vizsgák korlátai között (15. §. ;) íiosryr a vizsgákat 2 csoportba osztottuk, ós pedig: alapvizsga a 4-ik semester végén a philosophiai propedeutikumokból és egyháztörténetből, — és szakvizsga a 8. semester végén a szaktudományokból; és hogy végül correspondentiában az E. A. 218, §-a alapján megállapított hat tudományszakról szóló 12. §-sal, a theologiai főiskolák nemeiről szóló 52. §-ban teljes érvényében fenntartottuk aa E. A. azon imperativ rendalkezósét, hogy „a the >!. főiskolák, ha a szakrendszer alapján teljesen szervezve vannak, the ol ogiai facultások, ha padig ilyen szervezetök nincsen, akkor theol. intézetek.* . . . Mondom Mayer kollega úr, maga is levon'* e javaslathoz való hozzájárulásával a történeti fejlődés consequentiáját s elismerte elvben a theol. akadémiának, mint teljesen a yzakrendszer alapján szervezett facultásnak jogigényét; maga hozzájárult ahhoz, hogy a zsinati törvény által adott természetes alapon theol. oktatásügyünket egységesen szervezhessük, mely szempontból ez az ő hozzájárulásával is készült közös tanári szervezetjavaslat, nézetem szerint, igen egészséges substratumúl szóigálhatott volna ; és ha G lauf előadó csak egy kis történeti és paedagokiai érzékkel bir, e javaslatot nem lett volna szabad figyelmen üivül hagynia: ámde Gl auf úr ebből is fehérlapot csinált, mert ez nem kedvezett az ő szeminariális színvonalának ós törekvéseinek; Mayer úr pedig a helyett, hogy férfiasan arra mutatott volna, a minek megalkotásábáa neki is nagy része volt, épen ellenkezöle g, úgy „i s m e r e 11 e n ü l

8 (I) és puszta véletlenségből (1) tolja a G 1 a u f szekerét ; mert törődik is ő az elvekkel, a consequentiával, csak valahogy Pozsony ne legyen magasabb Eperjesnél ! 1 íme az eperjesi ós tiszakerületi partikularisj mus újabb virága.