Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Stromp László. Theologiai oktatásügyünk reformjához

Hogy a zsinat mint döntött, láttuk. E visszatekintésből világos két dolog: 1. hojzy Eperjesnek kezdettől particuláris törekvései voltak Pozsony rovására, 2 hogy Pozsony tanári kara, mint az egyetemes egyház nagy eszményeinek letéteményese e dologban mindig megóvta elvi álláspontját s ennek jogait ós végül, 3. hogy a zsinat a Pozsony által proponált elveket foglalta törvénybe a theológiai ügy rendezéáe ügyében. A zsinat után változott a helyzet. . Most már a Tisza felől az egyesítés eszméjét kezdték portálni. 1895-ben az egyetemes gyűlés ez ügyben egy bizottságot küld ki Zelenka püspök elnöklete alatt, s a püspök úr ugyanez óv december havában felhivja Pozsonyt, nyilatkozzék 1896. inárczius hó elejéig jegyzőkönyv, vagy emlékirat alakjában. A pozsonyi tanári kar e felhivásnak ineg is felelt egy terjedelmes memorandumban kifejtette álláspontját s a szükséges statisztikai megfigyelések és irányitó történeti reflexió után oda conc^udál, hogy az egyesítés igenis keresztül vihető úgy, hogy a más két theol. intézet fenntartó testületei is hasonló szerződésre 1 ó p j e n e k a z e gyet e m e s egyházzal, mint Pozsony tette, s ily módon erósitsók vagyoni erejökkel ós tanerőikkel az egyetemes theologiai akadémiát (lásd e minden tekintetben igen tanulságos és alapos munkálatot, a melyet az előadó dr. Masznyik E. egyébként külön is kiadott és szétküldött, a theol. akadémia 1896 évi értesitójében.) Az egyesülés ügyében kiküldött bizottság az ügyet 1896 április havában vette tárgyalás alá Pozsonyban, Gyurácz Ferencz püspök elnöklete alatt. Jelen voltak még Poszvék (Sopron), Hörk (Eperjes) ós Masznyik (Pozsony) tanárok, mint a 3 theol. főiskola vezetői ós dr. Samarjay Emil pozsonyi egy házfelügy eló. A tárgyalás eredménye egy «egyhangú megállapodás,* a mely tekintettel a zsinati törvényre 1. az egyesítést szükségesnek ós megvalósitandónak tartja, 2. kimondja, hogy az egyesítés a soproni ós eperjesi intézeteknek az egyet, theol. akadémiába Pozsonyban való beolvasztásával történjók az új néven: „Az ág. h. ev. ker. egyház egyesitett (pozsony, sopron, eperjesi) theol. fakultása Pozsonyban;" majd meghatározza az egyesítés végrehajtásának módját, megállapítja a költségvetést, a miből kitűnt, hogy ha az eperjesi ós soproni alapok is, rendeltetésüknek megfelelően, et egyesített theol fakultás céljaira fordíttatnak: a tanárok fizetésrendezés ügye is fényesen meg lett volna oldva. Mindezek alapján a bizottság ugyancsak egyhangú javaslala igy hangzotti „közölje eleve a theol akad. nagybizottság az egyesítésre vonatkozó előadói javaslatot ós a saját véleményét a két theologiai intézet fenntartóhatóságaival és szólítsa fel őket, hogy az egyesítés eszméjét magukévá téve s theol. intézetük fokozatos megszüntetését előre kimondva, a pozsonyi gyülekezet eljárásának mintájára, szerzódésszerüleg adják át intézetüket az egyetemes egyháznak à szervezendő egyet, theol. fakultáson való beolvasztás céljából s hogy eziránt való nyilatkozatukat már a legközelebbi, esetleg rendkivülileg, összehívandó egyet, gyűlésen tegyék meg" . . . Ügy hittük ekkor egy pillanatra mindnyájan,, a kik e munkálatokat figyelemmel kisértük, hogy egy-két hónap s elérve célunk: a fakultás. Meg is lett volna, ha Tisza felől ismét más szól nem. fúj. Zelenka püspök kiadta a jelszót : egyesülünk,, de az alapokat nem adjuk. A^ért egyetemes egyház, hogy tartsa fel a theológiáját. Az alapokat — gondolom — az egyetemes fakultásra küldendő theologusok javadalmazására óhajtotta lefoglalni. Szerződésről --Pozsony analógiájára — tehát szó sem lehetett: ellenkezőleg elvvé lett a „pártolom, d. nem fizetek" jelszó. Igy bukott fel ismét egy szép terv, magának a kezdeményező tiszakerületnek felülkerekedett partikularizmusa miatt. Mayer collegám láthatja, hogy a midőn kijelenti, hogy „nekem úgy látszik, hogy az egyesítés nem volt kedves ós őszinte törekvése az egyháznak," hát ez a tótele, főleg a mi a törekvés őszinteségét illeti, elsősorban ismét csak szűkebb hazáját, a. partikularizmus és következetlenség élő incorporációját, a saját kerületét ós theol. intézetét charakterizálja. Sietek itt még kijelenteni, hogy a midőn e szót „ kerület" használom, akkor inkábbannak vezető hatóságaira célzok, mert jól tudom, hogy magában a kerületben igen is voltak, sót vannak egész esperessógek, a kik az egyesítést lelkesen ós őszintén kívánták, sót kívánják. Tehát a Tisza-kerület jóvoltából a szép tenr is dugába dőlt, bár ón a magam részéről azt nem tartom feltótlenül nagy szerencsétlenségnek sőt az volna igazán az ideális állapot, ha három iT.aJrvs-'—^