Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Stromp László. Theologiai oktatásügyünk reformjához

gyalás megkerülésével, egy egészen külön feliratban, egészen önálló javaslattal járulni -az egyetemes gyűlés elé. Pozsony ós Sopron közös feliratukban kifejtetnék, hogy az egyöntetűség köztük már eddig is a helyzet adta különbözőség korlátai közt megvolt azt, melynek lényegót egyébként is a tancólnak és a vizsgarendnek egységében látják, tovább is teslvérileg ápolják, szabadon hagyva minden egyes intézetnek a törvény határain belül a saját egyéniségének legmegfelelőbb fejlődését; ám Eperjes egész nagy elaboralummal áll elő: -kifejti, hogy a tervezett egyöntetűség (nb ő ini iiálta!) nemcsak hogy »nem lehetséges", de „nem is célszerű", sót „káros" ; daczára ennek kész tantervet ád, a melynek megállapításánál természetesen a maga helyzetéből indult ki s végül azon megfoghatlanul naiv propositiót teszi, hogy „a pozsonyi akadémia (méltányossági szempontból) legyen tekintettel a két tanintézet tanerőire s mivel neki könnyebb, a mennyire lehetséges ő is alkalmazkodjék a másik két tanintézet tantervéhez." Ezóta Eperjes önmagához mindig következesen állandóan azon törekedett, hogy mert — tanárainak számánál fogva — ő nem képes Pozsonyhoz alkalmazkodni, hát alkalmazkodjék ez ő hozzá I Vagyis más szóval — 1 e s z á 11 i t a n i P ozsonyt Eperjes színvonalára. — Nehogy félre értessem, sietek kijelenteni, hogy én itt nem az eperjesi tanári kar, vagy intézet tudományos jelleméről, hanem tényleges szervezetéről beszélek. 1890-ben már ismét újabb eperjesi élaboratummal állunk szemben és pedig Mayer E, kollegám tollából, mint substratumával egy Bpesten 1890. okt. 7-én, tehát az egyetemes gyűlést megelőzőleg, Zelenka püspök által összehívott közös theol. tanári értekezletnek, a melynek hivatása volt: „egyértelemmel megállapított céltudatos és tervszerű közös működés* módozatainak megbeszélése, illetőleg egységes tan és fegyelmi szabályzat megállapítása. — Az eperjesi elaboratum a dolognak elvi részét nézve, tökéletesen azonos állásponton volt az imént jellemzett eperjesi külön felirattal s azért a midőn az a 3 theol. intézet tanári karának kiadatott, hogy annak javaslatait megbírálva, mindegyik külön-külön önálló, de egységes tantervjavaslatokat készítsen, a -pozsonyi theol. akadémia 1901. február hóban Zelenka püspökhöz intézett válaszában (a hová e javaslatok intézendók voltak), hivatkozva arra, hogy a különféle intézetek között a lehető egység a tancélban s vizsgarendben úgyis meg van. s hogy a tantervre nézve a direktivumot az egyetemes gyűlés maga még 1882-ben úgy is megadta, kijelentvén, hogy a két testvér theol. intézet igyekezzék azt a theologiai akadémiáéval összeegyeztetni: minthogy „mindezen a már megvalósított lehetőség korlátain túllépő egységi törekvések tulajdonkép az ó központi jellegének feláldozásával volnának csak elérhetők, tisztelettel jelenti, hogy ez ügyben a részletek iránt való nyilatkozatadásra magát hivatva nem érzi, helyettök ráutalván az 1886. évi ejyet. gyűlés által (14. p.) helyeslőleg tudomásul vett s máig is érvényben lévő tantervére. Hangsúlyozza azonban, hogy mint eddig, úgy ezentúl is a tanterv, administratio, fegyelmezés s hasonló közös érdekű s hazai ev. theol. tanítás ós nevelésügyünk harmonikus szolgálását célzó minden kérdésben a testvérintézetekkel való folytonos érintkezést mindig hiven ápolni fogja s felette óhajtja s a maga részéről elősegíteni is fogja a közös theol. tanári értekezletek eszméjének megvalósítását, mint a melyeknek a személyes érintkezésen és egymás kölcsönös megismerésén, megértésén s becsülésón alapuló hatása theol tanügyünkre csak a legüdvösebb leend." Közben elérkezett a zsinat ideje. 1891 februárjában Zelenka püspök, nyomban az ép most ismertetett íanárkari válasz vétele után újból felhívja a tanári kart, hogy terjeszszen fel egy zsinati anyagúi szolgáló javaslatot, amely „alapjavaslat volna az egyetemes akadémia és a többi theol. intézetek dolgában.* — A tanári kar erre május hóban válaszolt, megküldvén a javaslatot, a melyben, minthogy a zsinati törvény csakis a fóelvekre terjeszkedhetik ki, a főelveket soaimázta, — Ez elvek : 1. a theol. főiskolai ok. tatás tudományos karaktere; 2. a tanszabadság; 3. a szakrendszer (hat tudományszakkal;) 4. a tud. semináriumok ; 5. az intézetek közt a társi viszony, a jeliegükből folyó megkülönböztetéssel. Kiterjeszkedett még a vizsgarendszerre is, továbbá a tanárok és tanulók s a tanfolyamokra, de ezek is mellékesek, mert a zsinati törvényben nincsenek benn. — Még ugyanez év végén, újabb felhívásra, megismétli javaslatait, §-okba foglalva azokat.