Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Stromp László. Theologiai oktatásügyünk reformjához

egyház önkényt nem eorrigálja tévedését, polgári bíróság fog ítéletével véget vetni, mert az akadémiai tanárok a nyugdíjtörvény utolsó szakaszában nekik szentesitett törvény által biztosított önálló nyugdijalapjukról s ennek a saját céljaikra való értékesítéséről, valamint nyugdíjigényüknek a zsinati törvény 196. §-ában imperative kimondott rendezés módjáról soha le nem mondanak. (Grlauf úr itt hiába takaródzik az egyetemes egyházzal, mert neki. mint előadónak, a zsinati törvény 196. §-a alapján azon javaslattal, a melylyel e fonák helyzetet megteremtette, nem is lett volna szabad elóállauia) Neki, a ki a hol a tanárok fizetésének rendezéséről volt szó, soha érdekükben szót nem emelt. Neki, a ki most is „theologiai rendszerében" (25. §.) a tanárok fizetésének kérdését úgy oldja meg, hogy őket a középiskolai színvonal alá fokozza, mi közben kegyes szemforgatással dörzsöli kezeit s sajnálkozik, hogy most többet tenni nem lehet mindaddig, mig az 1848 : XX. t.-c egyházunknak erre a teljes fedezetet nem nyújtja. (Hát tessék ez ügyben külön az államhoz fordulnilEpúgy, mint a congruánál tették) És meg lesz e kérdés rögtön oldva!) Neki, a ki avval a szerencsétlen nyugdijtiovellával nemcsak a theologiai tanárokat, de magát a theologiai oktatásügyet nyomorította meg, kimondván a munkaképtelenséget, mintha egy theol. tanárt lehetne káplán által helyettesíteni! ! Nem, jó előadó úr, ha hazai theologiai ügyünk „sinlődik" akkor ne keresse másban az okot, mint első sorban önönmagában és az egyház kormányzó hatóságaiban, a melyek e kérdésben nem állottak a hivatásuk követelte magaslaton s nem corrigálták az Ön javaslatainak hibáit ! És lehet a sinlődés — szellemi. Erre pedig GUauf úrnak oka nincs panaszkodni, sőt tekintve felfogását a theologiai tanügyről, a melyet egész javaslata elárul, úgy hiszem — joga sincs. — A theologiák, daczára nyomasztó gondjaiknak, megteszik kötelességüket, és a jelen theologiájának nincs oka semmiféle mult theologiájával szemben — szégyenkezni. Ámde igenis e panaszra könnyen megszületnék az alkalom akkor, ha a Glauf-féle „theologiai rendszer" elfogadtatnék, a melynek eiső gondja a theol. tanári erőket „elegendőleg s túlterhelés nélkül" kihasználni, úgy, hogy ez által a szakrendszer alapján álló önálló tanulmányozásnak vágja el a gyökórszálait. Persze, érzi, hogy javaslatával kényes pontot érint s siet is indokolásában kijelenteni, hogy a midőn Pozsonynak tanári karát a szakrendszernek megfelelő mai hatos létszámáról 4 rendes tanerőre szállítja alá „távolról sem szándékunk avagy célunk talán a pozsonyi egyetemes theologiai akadémia visszafejlesztése, hanem csak a tanári munkaerőnek a szükséghez és egyházunk viszonyaihoz alkalmazott helyesebb beosztása." Déliât elhigyjük neki ezt, a mit lehetetlen, hogy maga is elhigyjen magának?l ... S elfogadjuk-& javaslatát, a melynek végzetesen gyarló, idétlenés theologiai szakoktatás szempontjából egyeneseit vészthozó mivoltára már eddig is, birálatom didaktikai részében rámutattam? Nem, jó előadó úr, másban van itt a dolog bibéje — és ha megengedi, rámutatok arra is, a^ miből meg fog győződni, hogy a midón nagy alkotásában társcégül Mayer eperjesi tanár uratválasztotta, követhetett jó érzelempolitikát, de alapjában igen rossz választást tett. Ott kezdem, a hol fejtegetésem 111. történeti részében elhagytam, hogy t. i. a theol. akadémiafelállításával és a más két intézetnek az akadémiával való tanrendi harmonizálásával egy új időszak vette kezdetét, a melynek jelszava volt: mind a 3 tanintézeten együttesen, egymást vállvetve támogatva haladni előre, a tökély felé. — Ekkor történt, hogy egy incidens alkalmából (t. i. Eperjesről Pozsonyba került egy theologus, a kiről kitűnt, hogy ott a héber nyelvet és eiegesist nem hallgatta, mert nem volt — kitől) az 1887. évi egyetemesgyűlésen azon inditvány merült fel, hogy „a pozsonyi theologiai akadémia és az eperjesi ós soproni theol. intézetek közt lehető összhang elérhetésére^, nevezetesen az egyes tanintézetekből, az átlépést lehetségessé tevő egységes tanterv dolgoztassék ki." (15. p) Az egyetemes gyűlés az indítványt magáóvátóve, felhívta a 3 theol. főiskola tanárait, hogy »egymással érintkezésbe lépvén, munkálatukat annak idején az egyetemes felügyelőnek küldjék be* Ï sajnos azonban ezen közös munkálat csak anynyiban valósult meg, hogy Pozsony és Sopron. (a mely intézet Pozsonynyal szemben mindig a legkorrektebb és törvényesebb, mondhatnám a legkollégiálisabb viseletet mutatta) egy közös feliratban fejtelték ki álláspontjukat, mig az indítványt tevő eperjesi intézet megfelelőbbnek tartotta a két intézettel való közös tár-