Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Stromp László. Theologiai oktatásügyünk reformjához

ologiai akadémia, helyesebben „az egyetemes egyház theologiai akadémiája Pozsonyban" (Szerződós 1, p.,) mint nemcsak „egyetemes jellegű," hanem az egyetemes egyház tulajdonát és pedig egyetlen tulajdonát képező intézet, a melynek fenntartó testülete ő, a más két theologiai intézettel szemben, mint magasabb fokű intézet, mint fakul tás volt contemplálva. Igazolja ezt az akadémiának az egyetemes egyház, által, a pozsonyi egyházzal kötött szerződés szellemében megállapított „Szervezet és ügyrendje," a mely kimondva „egyhá/unk hitelveinek megtartása mellett a teljes tan szabad ságot" (3. §) az intézet facultásszerű karakterét a s z a k r e n d s z e r r e építi fel megszabván (24. § ) a következő hat rendes tanszéket: 1. bölcsészeti, 2. ó szöv. exegetikai, 3. és 4. két űj szöv exegetikai és systematikai, 5. egyháztörténeti, 6. gyakorlati theologiai ; a más két intézettel szemben pedig az akadémia viszonyát úgy határozza meg, (78. §.) „az akadémia a többi intézetekkel társi viszonyban áll, azon különbséggel, hogy a 4-ik tanfolyamot külföldi egyetemeken nem végzett hallgatok tartoznak azt ezen akadémián elvégezni." S ezzel a pjzsonyi theol. akadémiának központi Charaktere s állása, szemben a más két kerületi testvórintézettel határozott és félre nem magyarázható kifejezésre jutott. A mint hogy ezen központi charakterének természetes kifolyásaként az 1882-ik évi — tehát az akadémia életbelépése évében tartott egyetemes gyűlés a két kerületi theol. intézetet utasitja, hogy íantervöket a theol. akadémiai tantervvel összeegyeztetni igyekezzenek. (8. p.)*) Ez utasitásnak a soproni testvérintézet 1884. március 9 én tartott értekezletében tényleg meg is felelt — a helyzet adta lehetőség szerint, theologusait a 4-ik évre, ha külföldre nem mentek, Pozsonyba küldte s a szakvizsgát át tette a 4-ik *) Érdekes adatként említem fel, igazolásául annak, hogy a kerületek a pozsonyi theologia alapításakor ez intózetben tényleg egy a létező intézetek felett álló alkotást tartottak szem előtt, a ti s z a k e r ii l e t kérdését (1831. egyet, .gy. jkv. 6—46.,) a mely igy hangzic : „Vajjou a theologiai intézetek bármelyikébea három óveí végzett tanulók kötelezve lesznek-e a 4-ik tanfolyamot az akadémián végezni, vagy pedig e helyett a külföld valamely egyetemén fogják e â negyedik évet ettölthetni ? Lesznek-e akad. szigorlatok, grádusok ?* A Glanf-féle idéilen támadás után bizton hiszem, hogy egyetemes egyházunk közvéleménye hangosan fogja köveielni az akadémiának fakultássá való deklarálhatását. S ekkor ja tiszai kerületnek óhaja az akadémiával szemben teljesül egészen : lesznek akad. szigorlatuk és grádusok is l év végére; Eperjes pedig 3 éves tanfolyamát négy évesre emelte s abban a theologia akadémia számára megállapított tanterv szerint sajátos vis7 0nyai alapján berendezkedett. Hogy mily jó hatással volt az akadémia felállítása theol. oktatásügyünk fellendülésére, mutatja íme mindjárt a változás, a melyet annak szervezete a két testvérintézet szervezetében teremtett. A szakrendszer alapján megindított tudományos semináriumi munkálkodással s hallgatóinak ez űton az önálló tudományos munkálkodás módszerébe való bevezetésével akadémiánk a budapesti tud. egyetemet is megelőzte. Az ifjúság azóta csak a speciális tanulmányok és tapasztalatok szerzése miatt keresi fel a külföldet. Lázas irodalmi tevékenység indul meg, tudományos könyvek, lapok, szakkönyvtár. A Luther társaság eszméje is Pozsonyból indűl ki, a mely ott áll a prot. irod. társaság bölcsőjénél is. És e munkásság mind szélesebb körökben terjed s terjeszti áldásait. Tessék visszatekinteni 20 évvel s megítélni, vájjon az intézet élete — daczára sok küzdelmeinek — meddő és hiába való volt-e? Bizonyára nem 1 S hatása bizonynyal még intensivebb s a testvérintézetek fejlődésére nézve is csak áldásosabb lett volna, ha közbe nem tolűlnak bizonyos partikuláris érdekek és törekvések, a melyek ^ mellett, hogy bénítani törekedtek az akadémia természetes kifejlődését: facultássá, bénitólag hatottak egész theol. oktatásügyünkre. Erre is kitérek majd bírálatom IV. részében Közbejött az egyesítés eszméje is, hogy csináljunk a három hazai theol. főiskolából egy erőset, egy hatalmasat: de az is megbukott, véleményem szerint nagy szerencsénkre, mert az egészséges tudományos fejlődésnek alapfeltételei sokkal inkább meg vannak adva 3 egymással nemes versenyben működő főiskola mellett — s végül jött a zsinat, a mely kimondta az egyház h i t e 1 v e i n e k megtartása mellett a tanszabadságot 220. §. V. ö. theol. akad. „Szervezet és Ügyrend 3 § ), sanctionálta a szak rendszert (218. §. V. ö. theol. akad, „Szervezet és Ügyrend" 24. §) e szakrendszer alapján tehát elvben már is megállapította a pozsonyi theologiai akadémiának facultási jellegét. íme, Mayer kollega űr, a „régi jó alap" a melyen állunk és a melyen á 11 a n u II k is kell. — Nem fantom-kép után futkosni, hogy