Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Glauf Pál. Nyilatkozat

A mît Didón itt a francia püspöki theologiai szemináriumokról mond, azt teljes mórtékben alkalmazhatjuk a javaslat theologiai oktatáseszmó nyére is. Ám az összehasonlítás még szégyenletesebb reánk, mint a franciákra, mert azoknál róm. kath. hitelvi alapon a szeminariális oktatás nagyon is indokolt, mert ott a cél egy uniformizált klérus: de ez iskolarendszer protestáns talajon egyenes megcsúfolása a protestantizmus lényegének, a mely ismét hitben és tudományban erős és kiforrott egyéniségeket kiván. Azért látva azt a feneketlen örvényt, a mely e javaslatban a prot. tudományos lelkészképzést elnyeléssel fenyegeti, az ember szinte megdöbbenve kérdi magától: ha csakugyan ez a munkálat hazai evangélikus egyetemes egyházunknak eszményét fe. jeznó ki az ő legfőbb életkérdéséről, a tudományos alapon való lelkészképzésről : vájjon van e joga az élethez, vájjon nem tagadta e meg már is a reformáció, a protestantizmus szellemét? Szerencsére a kép nem ily szomorú. E sivár javaslat mögött ott ragyog felénk eszményi emelkedettségében a zsinati törvény. És belőle ott mosolyog felénk a protestanlismus örökifjú géniusza ! Püspökök, felügyelők, kik nemcsak híveitek bizalmából, de lelketek sugallatából és hivatalos eskütök szerint is e törvény nagy intencióinak vagytok a letéteményesei, nézzetek oda, a protestantizmus géniusza int felétek s ujjaival arra a törvényre mutat . . . Olvassátok . . . (Folyt, köv.) — Nyilatkozat. A theologiák rendezése tárgyában működő egyetemes bizottság elkészítvén a tárgyalás alapjául szolgáló javaslatot: azt előző tanulmányozás végett közölte a nagy bizottság tagjaival s vélemény adás végeit a hároiu theologia tanári karrai, szándé kosán kerülni óhajtva, az elókészitósilyen stádiumában a tágabb körű nyilvánosságot mindaddig, mig a nagybizottság a javaslat felett nem döntött ós azt mint leszűrődött megállapodást hivatalosan ki nem adta. Ez időpontot azonban nem birta bevárni a „Theol oktatásügyünk reformjához" cikksorozat irója, kiben Stromp László theol. tanárt látom ; hanem a csak kevés kézbe jutott albizottsági javaslatot, mint valamely távollevő, ismeretlen s _ még ki sem hallgatott vádlottat már most a nagy nyilvánosság Ítélőszéke elé vonszolja. Ennél korrektebb módon járt el dr. Schneller István egyetemi tanár, a ki a javaslatot egy röpiratban szintúgy támadja, de e röpiratát ugyanazon úton tette közzé, melyet az albizottság követett. E röpirattal érdemlegesen szándékoztam foglalkozni, hanem a mint az emiitett cikksorozat megjelent, félbeszakítottam a munkát, mert ezentúl már csak itt, az »Evang. Egyház ós Iskola" lapban, a teljes nyilvánosság előtt van értelme a vitának. Ámde itt a vita ez idő szerint egy oly várostrom, melynél én mindaddig a várfalakon kivül állok, megfosztva a biztos védelemtől, mig a javaslat felépített vára s az indokolás körsánczai a nyilvánosság előtt ismeretlenek. Azt határoztam tehát, hogy a nagybizottság tárgyalása s megállapodásáig nem bocsátkozom érdemleges vitába senkivel s nyugodtan nezem az ostromot, mely a javaslat ellen mindenkepen jogosult, de a személy ellen, az alkalmazott modorban sem Schneller sem Stromp részéről — nem illó. Nyilatkozatomban még a következőkre kell kiterjeszkednem. Stromp László — a mint ó maga nevezi — egy vargabetűs felfedezésből kiindulva, úgy tünteti fel Mayer Endre eperjesi theol. tanárt, mint bűnrészest az albizottsági javaslat elkövetésében s kétségbe vonva Mayer állításainak igaz voltát, ez utóbbinak e lap hasábjain megjelent tanulmánya ós az albizottsági javaslat között titkos tervszerű összefüggést lát. Elmondom nyíltan az igaz történetet. A m. ó. egyetemes közgyűlés alkalmával M a s z n y i k Endre ós Stromp László elkérték tőlem betekintés végett a theologiai javaslat első fogalmazványát, melyben kivált a theol. főiskolák alakját a mostanitól egészen eltérően terveztem Ez első tervezetemhez pedig annak idejében megkértem Mayer Endrét, hogy a tananyag beosztását szíveskedjék úgy elkészíteni, a mint azt tervezetemnek megfelelően óhajtottam. Ezt ó hálámra kötelezően elkészítette s megküldte ; s én aztán változatlanul beillesztettem munkálatomba megemlítve, hogy a tananyag e beosztására Mayer Endrét kértem meg. lm' ezt olvasta s erre emlékszik Stromp László. Mivel pedig az albizottsági javaslatban a Mayer Endrére való hivatkozást többé nem találja, azért mint olyan szöveg-sikkasztást, mely valami tervszerű összejátszást s a javaslatra Eperjesnek részrehajlóan adott befolyást takar, úgy emliti meg cikkében, h o g y a z a hivatkozás kimaradt. Persze, hogy kimaradt még pedig azért mert az albizottság áital inegallapi.