Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Stromp László. Theologiai oktatásügyünk reformjához

-denféie főiskolai tanulmányozásnak idegen s a melyre Mayer kolléga, cikkében „kiváló súlyt" -helyez, t. i., hogy minden vizsgálathoz Írásbeli részt is csatol, hanem hogy ez Írásbeli vizsgálatnak mily értéke és színvonala lehet a javaslat által megállapított tanrend és vizsgarend keretében: azt minden a dologhoz értő szakférfiú Ítéletére nyugodtan rábízom. Hát egy ilyen, a girnnáziális színvonalon, sót tán még azon is alul leszállított szemináriumi klérikus képző intézetben csakugyan 4 tanár bőségesen elegendő. — A tudománynyal nem kell foglalkozniok magáért a tudományért, hanem a mesterségért. Tanit kiki azt, a mire képesítve van és más minden egyebet a hogy jön. Minek is ta nulmányozna, hiszen láttuk, ott a kész tankönyv, a melyet tudós kollegái (tán felsőbb inspirációra) kezébe nyomnak. De meg veszedelmes is tanulmányoznia, mert esetleg összeütközésbe jut a szent tanelvvel és eleven szenet gyűjt bemohosodásra praedestinált lejére. A fődolog nem egy Tagy más kérdésbe vaió elmélyedés, hanem az órák száma s tán lapszámok szerint is szépen beosztott leczkerend, hogy a vizsgáig minden ékesen és szép rendben lemorzsolódjék. E pontnál meg kell kissé állnunk és egy kis statisztikát csinálnunk. Minthogy ugyanis a tanfolyamok az évről-évre egymást követő vizsgák által (melyekhez alább lesz majd egy két szavunk) egymástól úgyszólván teljesen izolálva vannak, azért a tanfolyamok combinálása csak igen kis mérték, ben lehetséges Nem is találok a javaslatban több kombinációt, mint: úgy az I., mint a II. semesterben az I.+II. tanfolyamoknál 8 órát (egyháztörténet 5-j-ó- illetőleg új szöv. bevezetés, a melyet — úgy látszik — a javaslat felváltva kontemplál, 3 óra.) Notabene megjegyzem, hogy ez újszövetségi bevezetés csak az egy semesteres tárgy, 3 órában, az ó pedig két semesteres 6 órában ! A II —j—

III. tantolyamoknál pedig összekombinálva találunk az 1 és II. semesterben egyaránt 7 órát (ó és új szöv. exegesis.) Kitesz pedig az órák összes száma : I félévben: I tanf. 23. -f II. tanf. 27 + III. tanf. 22. + IV. tanf. 26. = összesen 98 órát. II. félévben: I. 20. + II. 24. + III. 21. IV. 26. = összesen 87 órát. Ha már mo«t ez órákból levonom a kombináció által megtakarított órákat, kitűnik, hogy az I. félévben marad 98—15=83 óra, a II. félévben pedig 87—12=75 óra. Minthogy pedig a javaslat minden egyes intézet számára 4 tanárt kontemplál 1 magántanárral, tehát, feltéve, hogy a magántanár a munkától egyaránt venné ki részét a rendes tanárokkal : esik egy tanárra az 1. félévben 16f óra hetenként. a U. félévben 15 ora hetenként. Nem tudom a javaslatnak a statisztikai adatok összeállításában ós azok consequentiáinak levonásában jártas szerzője munkálatának szeikesztésekor e számításokat tekintetbe vette-e, fel kell vennem, hogy igen, különben indokolásában nem említené, hogy „a tanári munkaerő megterheltetós nélkül való kihasználása* lebegett szemei előtt. Ugy véli, hogy egy theol. tauár erejének megterheltetése nélkül egész nyugodtan adhat hetenként 15 — 16 órát, tehát annyit, miként a gimnáziumi tanárok, íme ismét a gimnasiális rendszer a theologiában. Hát hiszen, ha ezt Glauf előadó állapitná meg csak, egy cseppet sem csodálkoznám felette, mert az ó theologiai tanára, de facto csakugyan gimnáziumi tanár, a kinek nem szükséges az íróasztalánál, a könyvtárakban naponként órákat dolgoznia, tanulmányoznia, a ki a javaslat tankönyvsystemája szerint könnyen lemorzsolhatja ugyanazt az anyagot évről-évre ugyanabból a tankönyvből, hanem igenis annál jobban csodálkozom az előadó a fontos szakaszban inspiráló Mayer tanáron, a ki bárha csak másodsorban is, de mégis a theologiai tanár kötelességének tekinti az irodalmi működést, a tanulmányozást s aki annak okát, hogy Pozsonynyal szemben a más két theologiai intézet e tekintetben „visszás helyzetbe* került, egyenesen azok tanári számának kisebbségében s ebből folyólag az órák számára való nagyobb inegter heltetósében látja, mit még fokoz az is, hogy „egy theol. tanárnak 3—4 szakból is kell készülnie és mégis maga adja Glauf előadó kezébe azt a gyilkos tantervjavaslatot, a melynek gyászos hivatása, hogy állandósítsa azt a bajt, a mely ellen cikkében Mayer kollega maga panaszkodik. Már most melyik Mayer beszél igazán? Avagy feltegyem róla, hogy alakoskodik, avagy nincsen magával sem tisztában? Hanem van e dolognak még egy szomorúbb oldala is s ez — a praktika theologia tanszéke. Ezt az egész tananyagbeosztást ezt az egész tantervet egy gondolat, egy törekvés szülte, a mely miatt felforgat minden eddig létező ós igen jól