Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Stromp László. Theologiai oktatásügyünk reformjához

dás! Igy nevelhetünk tudományszerető és értő generációt, egyébként tanulnak tovább is — pro tutura oblivione, — nem, hogy kincset gyűjtsenek, de hogy az iskola lótrafokain átkúszhassanak ... Ha Mayer kollegám is ifjaink állítólagos erőtlenségének (bár én e tételt igy általánosságban alá nem irorn) az okat kutatva, elismeri előkészületlenségüket s most ez elókószületlenség okait kutatva, velem együtt rájut a gymnasiumi rendszerben rejlő kardinális hibára, akkor bizony nyal veleui együtt ugyanazon consequentiát is vonja le. Ámde neki s főleg a javaslatnak épen ez a consequentia nem kell. A theologia legyen csak a gymnasium továbbfolytatása s ífjaiiik járjanak abban mindvégig a kiskorúság járszalagán ! Így nevelünk aztán a protestanlismus szelleme által követelt, hitben ós tudományban egyaránt erős egyéniségeket 11 És ezt nevezi a javaslat a szakrendozer alapján való, tanszabadság elvén álló önálló tanulmányozás iskolájának 11 Egyébként, hogy ez „önálló" tanulmányozásról milyen fogalma van a Grlauf-Mayer társczégnek, annak legérdekesebb bizonyságát szolgáltatják a se mi n ár i um ok — Erre vonatkozólag a javaslatból ezt olvassuk (13. §) „Egyes fontosabb tudományos, a tanulók ö 11 m ű v e 1 ó sere alkalmas és a tanulmányozásra buzditó theologiai kérdések megbeszélése, megvitatása ós Írásbeli feldolgozása czóljából semináriumok tartandók", meg is jelöli ezen semináriumokat : 1. bölcsészeti, 2. neveléstani. 3 neveléstörténeti (nb. neveléstant a II. éves növendék előbb tanul, mint neveléstörténetet), 4. egyháztörténeti, 5. ó szövetségi, 6. új szövetségi, 7. hittani, 8—11. a négy gyakorlati theologiai; tehát összesen 11 semináriumot; ama 7 előbbit a 3 első, a 4 utóbbit a negyedik tanfolyam keretében. — Hogy főleg ama 7 elsőnek par excellence tudományos hivatása van, Mayer cikkéből kitűnik, a ki ide vonatkozólag igy szól : „az a hivatásuk (t. i. a semináriumoknak), hogy a hallgatók egyes tudományos kérdésekkel olvasmány alapján behatóbban foglalkozzanak, ismereteiket mélyitsék s önálló irodalmi munkásságra irányítást nyerjenek.* Mayer kolléga tehát, nagyon helyesen, a tud. semináriumok feladatát abban jelöli meg, hogy azokon theologusaink az önálló tudományos kutatás módszerével ismerkedjenek meg — Ezt mi tényleg igy is fogjuk fel, igy is gyakoroljuk theologusainkkal. Hanem aztán egyetlen tanfolyamot, egyetlen semesterben 5 mond öt ilyen tud. seminá— riumban foglalkoztatni akarni (lásd a 2. évfolyam tantervét), más szóval egy kezdő theologustól, a iolloquiumokra avagy vizsgára való készület napi leczkernunkáján kivül még öt Írásbeli és pedig önálló kutatáson alapuló munkát kívánni, azt is öt különfjUe szaktárgyból, a melyet tetéz még az Írásbeli vizsgái feladat: no édes kolléga úr, itt al ember esze valóban megáll s álmólkodásában nem tudja hová legyen 1 — Igy kontár beszélhet, de tudományos theologus, szakember nem 1 — Valóban az embernek nevetni volna a dolgon kedve, ha az oly fájdalmasan szomorú nem volnál Hasonlóan áll az eset a vizsgákkal is, a melyeket a javaslat csodálatos „véletlen" harmóniában ismét Mayer kolléga cikkével, alapoaan felapróz, minden ev vegére egy-egy vizsgát helyezvén. Ilytorman ezek a vizsgák (minthogy akkor colloquiumok nincsenek) tökéletesen egy kategóriába esnek magukkal a colloquiumokkal, úgy,, hogy vizsgáról akadémiai értelemben ugyan itt szó sem lehet, csakis 8 colloquiumról, vagy ha úgy tetszik, 8 gimnáziális vizsgáról. Ugyau mi is egy főiskolai vizsgánaka célja? Az, hogy a hallgató bizonyságot tegyen a vizsga tárgyát képező tudományokban elért biztos judiciumáról, a mely biztositékát nyújtja annak, hogy abban később önállóan is eligazodik s tovább kutatni és alkotni képes. — Ez okból a theologiai főiskolában legtermészetesebb volna a vizsgát két részre osztani. Egyik a propaedeutikumok és nyelvek (értve itt nem a gyakorlati lelkészkedéshez szükséges élő, de tudományos kutatas és tanulmányozás alapját kénező holt nyelveket), itt is csupán a főtárgyakra szorítkozva; a másik a theologiai tanfolyam bevegeztével az u. n szakvizsga, a mikor a jelolt bizonyságot, tesz a theologiai tudomány 4 fószakában megszerzett érettségéről. Ennek az eszménynek való' ságos torzképe a minden óv végére (helyesebben minden félév végére) oda bigygyesztett vizsgálat,, a mely csak arra jó, hogy túlessék rajta az ifjú, hogy aztán még álomban se emlékezzék vissza reál Egész theologiai pályája igy csup^ vkrgira való tanulás, csupa lótramászás, üres, tartalmatlan chablon. Hanem hát a javaslat keretébe ilyen vizsga illik bele ! Igaz, hogy a javaslat e vizsgálatnak igyekszik némi komolyabb szint is adni azon korszakos újításával, a mely eddig is min-