Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Magyarországi prot.theologusok

KÜLFÖLD. Németország. Jezsuita-ögy. Grróf Biiî o v kancellár az ismeretes jezsuita-ügyben oly nyilatkozatot tett, a mely méltán kihívja a német prot. sajtó kritikáját. A nyilatkozatot megütközést keltő része ez : „ . . . Abbau a nézetben vagyok, hogy a német birodalom felekezeti viszonyai, nem teszik többé szükségessé, hogy némely állampolgárokat azért, mert a Jézus rend tagjai, a birodalom területéről számüzettessenek . . . Hiszem, hogy az általános állam és birodalmi törvények elegendők lesznek a két keresztyén hitvallás kövötti felekezeti béke biztosítására stb." (A birodalmi kancellár aligha ismeri jól a történelmet, v;igy csak saját hazájának történetét is, különben tudhatná, hogy az „általános állam- ós birodalmi törvények" soha és sehol sem voltak elegendók a Jézus társaság tagjainak megfékezésére, és hogy valamely ország a maga politikai és egyházi békéjének fenntartása, a békés haladás és fejlődés biztosítására jobbat nem tehet, mint kizárni a maga területéről az állam felforgató elemeket.) — Hogy mennyire nem elegendők azok az általános törvények a felekezeti béke fenntartására ós hogy jobbat, mint a jezsuitákat az országból továbbra is kiutasítani, nem tehet a német kormány sem, mutatja a trieri érsek Korúm esete, a ki feb ruár 15-én a város összes kath templomaiban oly rendeletet olvastatott fel, mely a kath. szülőknek az absolutio megtagadása mellett megtiltja, hogy leányaikat az állami felsőbb leányiskolákba küld jók, mert azok „rosszak" ós „ártalmasak." (Rómát soha sem lehet kielégíteni, mindig többet kíván Most követeli az iskolát. Németországnak Új és talán nagyobb kulturharczra- van kilátása, mint a 70-es években Nem kétlünk, hogy megállja, de heves küzdelmek árán.) A reform-katholikusok elleni harcz tovább folyik. Ujabban a regensburgi ós münchen-freisingi püspökök pásztori körleveleiben fordultak ellene. Ezzel szemben érdekes, hogy a heidelbergi egyetem 700 hallgatója az egyetemi prorektornak átnyújtott emlékiratban tiltakoznak „a szabad tudományos kutatás ellen az utóbbi időben elhangzott támadások és azon mód ellen, meiylyel az érseki kúria és a neki engedelmes sajtó, akadémiai tanárainknak tekintélyét a nép között rendszeresen aláásni törekszik." A francia Loisy abbét „Az evangelium ós az egyház* szerzőjét, a maga igazolására Rómába idézték. Az abbé nem ment el. De ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez" — Vigouroúx abbé, a biblia egyesület francia tagja Franciaországba utazott. L. abbé aligha meg nem ijed, mert időközben hevesen támadta Harnackot, a mi bizonyára ajánló levélül szolgál neki. (Igy irja a W.) Bajorországban az ultramontanismus ismét „ütni" akar egyet az evang. egyházon az által, hogy meg akarja neki tiltani azt, hogy lelkészei exkomunikált katholikusokat eltemethessenek, mivel ez szerinte illetéktelen beavatkozás a katholikus egyház büntető jogába. — Jezsuita lóláb I Azelőtt az exkomunikált katholikus nem tartozott többé a katholikus egyházhoz, — most. hogy az evang. egyházat támadhassák, az exkomunikátió daczára mégis magukénak követelik azokat is, a kiket maguk kirekesztettek az egyházból. Olaszország. Szinte hihetetlen, hogy az ultramontanok pápa-dicsőitóse micsoda abszurdumokhoz vezethet és vezet tényleg. A „Wartburg* néhány szemelvényt közöl egy beszédből, melyet az „Unitá Oittolica" szerkesztő kiadója, a kath. ifjak egyletében Fiorenzben a minap tartott. Kuriózu n kedvéért álljanak itt a következők : „Mi katholikusok ellenben örvendezve látjuk és valljuk, hogy a legfőbb lény testet ölt, beszél, gondolkozik ós ítél mint Péter, a ki tovább ól a római pontifiikatusban • (A pápa Isten inkarnatiójal) „. . . A pápa az igazság, mert annak vikáriusa, a ki mondá: „Én vagyok az igazság." A mi lelkünk örvend, hogy igy megsemmisül a Te (a pápa) lelked által, a mely nem embernek lelke, hanem magának az Istennek tudománya. De mi nem hihetünk őszintén az igaz és élő Istenben, ha Benned fa pápába) nem hiszünk, a ki a földön a fenséget, a tanitói hivatalt ós Istennek győzhetlenségét elénk állítod * . . . „Csak akkor leszünk szabad néppé, ha a páp'a egészen szabad lesz, ha a mi szeretetteljes, gyermeki vak engedelmességünknek többé semmi akadály nem áll útjában . . . , ha a mi népünk élete egy folytonos iiuádság-hymnussá lesz, a Krisztushoz, az ő földi vikáriusa személyében." (Kuriosum, de következetes.) A pápa valóságos Dalai-Láma I (Szegény katholikusok I) Németország. A porosz urakháza, mint a mult évben, úgy most is — a theologiai tudományok szabadságáról szóló érdekes vitának volt színhelye, örvendetes dolog, hogy a theologiát, mint tudományt szabadságában korlátozni óhajtó törekvések, a minők Luther hazájában is az újabb időben elég sűrűn felmerültek, a jobbak meggyőződésén mindeddig hajótörést szenvedtek. A tanszabadságnak mindennemű korlátozása a protestantizmus szellemével annyira ellenkezik, hogy csak veszélylyel járhat Tévedések voltak is, vannak is, lesznek is, de a szabad tudomány tévedése, csak szabad tudomány által szüntethető meg. Ily értelemben védelmezték a theologia tanszabadságát, a kultuszminiszter, Schrnoller és Löhning tanárok ós Dryander generálsuperintendens. Schmoller tanár többek között ezeket mondotta: „A tudás ós hit nagy harca uralja az egész világtörténetet,