Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Magyarországi prot.theologusok

termékenyítő eszköze ez a mi lelki, kedélyi, vallási fejlődésünknek. Elnyomni azt nem lehet, e dolgokban a belső fejlődés bizonyos szabadságának kell uralkodnia és mindenekelőtt be kell vallanunk, hogy a mi evaug. egyházunk, a szabadság ezen álláspontján áll és hogy egyházunk ezen állásponttal áll vagy esik ... Ha e szabadságát elvesszük, csak egy marad hátra : visszatérni a katholikus egyház kebelébei Ez az egyedüli valóban következetes út, ha korlátozni akarjuk a szabadságot De ha reformátoraink szellemében szabadok akarunk maradni, úgy tűrnünk kell egy szabad theologiai tudományt is. stb.* Franciaország, „A római egyház a maga mechanismuaával ós üzleti vallásosságával — az igaz vallásnak megrontója." Ezt az igazságot ismét alkalmunk van tapasztalni azon „búcsúlevélben," melyet F. B Piótrie lelkész püspökéhez in tézett P. a kath. vallást az istenség megsértésének tartja, erkölcstelennek ós gazdasági szempontból veszedelmesnek a társadalomra. Tapasztalta, hogy mint lelkész nem volt egyéb, mint durva tévtanok és a görögök és rómaiakra emlékeztető mythosoli terjesztője. Ugy találta, hogy nem egyéb, mint egy nagy dervishad egyik tagja, a melynek nyomorúlt álszenteskedése, szemérmetlen kapzsisága, lelkiismeretlen kizsákmányolási ösztöne ós nyilt csalásai még gyűlöletesebbek azon dogmáknál, melyeket prédikálnak és azon piszkos erkölcsnél, a melyet az egész világra reá akarnak kényszeríteni. Azt hitte, hogy — mint lelkésznek kötelessége leend, tehetségéhez képest a honszeretetet és a békét . . . terjeszteni és táplálni. E törekvésénél az egész magas és alacsony klérus rosszálását kellett tapasztalnia, a ki átokkal ajkán, minden hangnemben arra tanította, hogy minden előtt a pápa, tehát idegen uralkodó, a Vatikán királya. hű szolgájának kell lennie stb stb. Majd igy folytatja: „Midőn a püspök felavatott, nem fedte fel előttem a keresztyéntan ezen őrültségeit, és nem világosított fel ezen embertelen utasításokról és hazaellenes kötelességekről ... Az egyház kegyetlenséget követett el velem szemben, a mikor a mennyel kecsegtetett és a pokollal ijesz tett, életemből 14 évet elrabolt . . . Soha sem bocsáthatok rneg neki." Franciaország. Combes miniszterelnök a kamara legutóbbi határozata értelmében tudtára adta a püspököknek, hogy a kongregationális lelkészek az igehirdetés tisztéből teljesen kizárandók. A „Köln. Volkszeitung" (hasonló a mi magyar „Alkotmányunkhoz*) a következő módon támadja az „Evang. Bund"-ot: A rBund

B legnagyobb ellensége a felekezeti békének ép úgy, mint minden egészséges erkölcsnek (1) legnagyobb ellensége a mi népünknek. — A mióta fennáll, versenyzett a socialismussal, a tekintély ós kultúra aláásásában. Ilyen „szövetség" ós a socialismus azok a veszélyek, a melyek hazánkat fenyegetik." Felebaráti szeretetében még jó szolgálatot vél tenni evang. testvéreinek (I) a midőn a „Bundában rejlő veszélyekre figyelmessé teszi, a mely minden gyűlésén ós gyűlésen kivül is a „polgárság, a törvény és annak intézményei ellen mozgósít.'' — Maga is beismeri, hogy talán túlerős Ítélet, de azért érthetőnek tartja, hogy az egyház (természetesen a katholikus) barátja ós védelmezője ily szavakra fakadhat „történetünk átka" ellen: „Az apostoloktól nem örököltek mást, mint az erszényt ós a Júdás csókot ós nem mások ők, mint a mi. Istenünk udvari bohóczai." — „Felekezeti és politikai béke ós egyetórlés, igazságérzet és paedagógiai tekintetek parancsolják a felekezeti békétlenség e gárdájának elűzetósét" stb. (Mi csak azt jegyeztük meg ehhez, hogy tökéletesen igaza van a K. V.-nak, sőt még jóval erósebb kifejezések sem lennének túlzottak — azzal a csekély különbséggel, hogy az „Evang. Bund.'

4 helyére mindenütt „jezsuiták" teendők.) Hajts Bálint. IRODALOM. A „Cirkeyné Listy" f. évi 3. s 4. márciusi a áprilisi számában mutatvány van dr. V 1 c s e k Jaroslav „A cseh irodalom története" cimű művéből „Protestantismus a tótságon, Krman, Jákobéi, Ambrózi, Bahyl, Bél" cim alatt (A művet kiadta Prágában a cseh filologusok egyesülete) ; „Nemcsak kenyérrel" cim üatt szerző emiitvén, hogy az állam újabban hathatós segélyben részesíti ev. egyházunkat gimnáziumok, tanitók, közalap stb. gyámolitásával, kijelenti, hogy e segítségre az egyház rá is szorul annál is inkább, mert pld. az ev. gimnáziumok tanulóinak csak 43 %-a evangelikus; az állami segély azonban nem arányos a r. kath. egyház javadalmazásának nagyságával. Felveti azonban cikkező a kérdést : „Vájjon ez állami segitsógnek meg van e az áldása? Lendül e az egyházi, iskolai, belmissiói, irodalmi népélet? Sajnos, hogy nem. Egyházunk állapota évről-évre rosszabbodik; bent és kint hanyatlás Bent a világias s testvérölő politisa miatt bizalmatlanság, hidegség, kedvetlenség, egyenetlenség, kint pedig a régi 8 új ellenség támadása.' „Kivül harczok, belül félelmek" (2 Kor. 7. 5.) . . . sérelem, panasz hangzik mindenfelé. Egyházi lapok, konventi elnökök egyházunk sirja feliratáról beszélnek, hiteink száma egyre fogy, úgy, hogy már a külföld is azt mondja (olv. Der alte Glaube 3 sz.). „Magyarországon a lutheránus egyház, kivévén a tótságot, mintha majdnem elveszett volna, mert gyötri a magyarismus s elárulgatja gyöngéd unionismus." íme igy áll a