Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Luthertársaság

kezmények látszólag igazolták a gyanúsítást. De kérdés, vájjon Perlaky püspök, midőn Bozzay peres ügyében eljárt, tudta-e, hogy kire gondolnak a nemeskériek? Es ha nem tudta, módjában állott-e utóbb, nogy öcscse megválasztását megakadályozza és eiiént a gyanút elhárítsa magáról? A püspökről Bozzay súlyos vádját feltételezni nem lehet Azt sem Vitnyédy, sem az egyházkerület nem tűrte volna. Szerintem a püspök a fenforgó esetben öcscsének megválasztását legkevésbbé sem kívánhatta, s hogy mégis megtörtént, ez ót sodorta a legkényesebb helyzetbe. Öcscsének nem kellett volna a meghívást bátyja helyzetére való tekintettel elfogadnia. De oly nagy lemondást — egy embernek gyanúsítása miatt — lehetett-e tőle várni ? Ha Bozzay méltatlankodva szól az ő „nemeskéri fátumáról," azt hiszem, a püspökre nezve is eléggé váratlan és kellemetlen volt ez az eset, a melynek egyéb viszonyok közt csak örült volna. Hogy a püspök öcscse nemeskéri pap lesz, azt Bozzaynak nem volt nehéz megjósolnia Mert, mint a többi Perlakyak, az is kiváló férfiú volt. Mint megválasztott gergelyi lelkész ment ki külföldre, bejárta egész Németországot és 3 évet töltött Gröttingenben. Innen hivták haza a nemeskériek. Később mint komáromi és n.-dömölki lelkész s mint kemenesalji esperes az egyházi irodalom és nevelés terén is kiváló munkásságot fejtett ki. Bozzay abban keresett vigasztalást és elégtételt, hogy búcsúzásakor a nemeskériek igen igen megsiratták, nemcsak a kezét és orczáját, hanem még a ruháját is csókolták. Mencshelyen 1779—91. szolgált s már mint 55 éves férfiút hívták meg Kertára. Feljegyzéseit az 1797 telén hagyatta vele félben a betegség vagy a halál Az egyház békéjét duló egyenetlenségekre vonatkozólag méltán idézte Klutsovszky: „Mi és eleink is e féle betegség miatt erőtlenek vagyunk." PAYE SÁNDOR. Stabat Mater dolorosa.*) Keresztfán az Is'

en fia, Ott zokog, ott sir Mária ; Átkulcsolván a keresztfát, Lelkét éles tőr hatja át. Fájdalomnak éles tőre, Oh, mint vérzik a sziv tőle I *) Ezen remek latin éneket Jacoponua ferenczrendű. szerzetes irta (t 1306.) Wieland fordította németre (Knapp énekgyüjteményében az 545 sz. a.) Az eredeti latin, német és a kath. magyar fordítást is szemem előtt tartva, eltértem a különben kötelező fordítási hűségtől ós szabadon dolgoztam át ez éneket magyarra, szabadon azért, hogy a Mária magasz« talásába ne essem s azért, hogy igy mi is énekelhessük ezt « szép éneket. S K. Én uram, e gyötrő kintul A kemény kő is megindul. Jézus, megsebesíttettél, Én bűnömért Te szenvedtél : Hadd gyógyuljak te sebeddel,, Sok nagy bűneimet vedd el l Szeretetnek mély tengere, Add, merüljön lelkem bele, Hogy én szivem felbuzduljon, S érted, Uram, lángra gyuljorhJézus Krisztus, ón királyom, Ki függsz kinos keresztfádon :. Oltsd lelkembe a te lelked, Megbocsátó nagy szerelmed. Mig végszavad elhal lassan, Bűneimet megsirassam ; Szent véred kiomló árja Lelkem mossa meg tisztára. Mint Te, tűrjek ós szenvedjek,. Megbocsássak, megengedjek, Ügyemet Istenre hagyjam, Szent tetszésén megnyugodjam.. Már Veled megfeszíttettem, Nem én élek, Te élsz bennem,. Aki engem úgy szerettél, Hogy értem halálra mentél, Mikor rossz napok jönnek rám,. Sűrű könn^tül ázik orczám : Könny záporán át is lássam Irgalmadat ragyogasban. Hogyha eljösz ítéletre, Vigy át engem szebb életre; Tekints rám irgalmassággal, S koronázz meg boldogsággal! Jacoponus után latinból : SÁNTHA KÁROLY. tfULKÖLD. A Luther-Társaság irodalmi program Hl ja A Luther-Tarsaság irodalmi szakbizottsága április hó 14-én tartotta az ezidei gyűlését. A tárgyalás alapjául M a j b a titkár által kidolgozott tervezet szolgált. E tervezet szerint a Luther-Társaságnak 3 irányban kell fokozott mun-