Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kovács Sándor. Néhány szó a magyar énekeskönyv kérdéséről

Húsza CSÍK évfolyam

. 51. szâir\

. Orosháza, 1902. december 18 SVAIIG, múl ÉS ISKOLA. Előfizetés dija : Kgesz évre . JJÖkor. Kél évre. . . O , Negyedévre . 3 „ Bgy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő : VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő : HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Hgész oldal . le kor. Fél oldal ... fmt M Negyed oMal . A Nyolczad oldal . £5 K .Néhány szó a magyar énekeskönyv kérdéséről.*) (Folytatás.) Támadjon fel, keljen életre, — de ez a második követelmény, költök nyelvén, költői formában. Az egyházi énekhez nem elég a tartalom igazsága, egyházias volta, hanem tökéletes irodalmi formára is szüksége van. Megokolásul elég utalnom a népnek bár gyengülő, de még mindig elég biztos költői érzékére. A nép nem tanulta sem a költői, sem a prózai műfajok elméletét, de ösztöne megérzi a szépet s lelke megrezzen, ha ezt az érzékét bántalom éri. Meséinek, dalainak tökéletes szerkezetök, a tárgyhoz illő nyelvök van ; egyformán megtaláljuk az erős felindulásoki nagy szenvedélyek és a gyengédebb érzelmek, csekélyebb hullámok stilformáit. Elkényeztetett Ízlése az egyházi énekben hasonló tökéletes alkotást s hozzá még nemesebb, tisztább, emelkedettebb hangot keres, mely a földről mintegy felsőbb világba emelje. Á mennyire jól esik néki tréfa közben egy-egy erősebb, rikítóan színező kifejezés, — kint a boglya hűvösében vagy kepék árnyékában — ép annyira felzúdulna, ha Istenről s az ő csuda dolgairól a templomban, vasárnap pórias szólásokkal tarkított nyelvet kellene hallgatnia. A józan magyar nép nem szívelheti a Vas Giereben zsíros szájával prédikáló papot. Az ének nyelve sem lehet az, a mi a szerelmi dalé ; komolyabbnak, egyenletesebbnek, tisztábbnak kell lennie, a hogy a tárgy kívánja. Hanem egységet, kerekdedséget, tömörséget, általában belső formát igen is tanúihat a népdaltól. Bizony legtöbb énekünk majdnem teljes híjával van a belső formának. Hasztalan nyomozzuk a *) Felolvastatott a pozsonyvidéki er. papi értekezlet 1901. aor. 18-án tartott ülésén. vezérlő gondolatot, mely körül a többi sorakozik ; minden érezhető összefüggés nélkül következnek a versszakok egymásra, mint a szatócs boltban a sáfrány, szalag és ostornyél ; a műformának az a követelése, hogy az érzés heve és ereje szakrólszakra emelkedjék s végén érje el delelőjét, majdnem tisztára ismeretlen ; a költemények terjedel mét nem az érzés ereje, a gondolat tartalmú szabályozza, hanem valami külső érdekhez tapadó irói önkény. Természetesen nem minden vallásos költemény egyházi ének. Az ének a dal ikertestvére, ugyanazon tőnek nemesebbik hajtása. Meg kell lennie tehát benne a dal legtöbb sajátságának, akár tiszta iyrikus, akár epikus tartalmú le gyen. Nagy ünnepeken az óda magasabb s nehezebb formája méltóan fejezi ki a keresztyén lélek nagyobb felindulását, erősebb megilletődését. Általában érdekes jelenség az, hogy a világi költészet kritikája sokkal finnyásabb és szigorúbb, mint az egyházi éneké. Ennek lehet tulajdonítani, hogy amannak műformája, nyelve, jobban kimúvelődött s az egyházi ének legalább egy nemzedékkel mögötte jár. Az egyházi ének nálunk eddig Tompánál és Szabolcskánál, Szász Károlynál ésGyőry Vilmosnál emelkedett legmagasabbra. Hátra van még, hogy az énekes könyv nemzeti jelleméről szóljak. És ezt annál részletesebben kell megvilágítanom, mert a Dunántúli Egyházi Énektár kiadásakor épen e kérdés körűi viharzott fel a legerősebb polémia. Két szélső irány ütközött össze s a harci zaj elnémult a nélkül, hogy bármelyik fél elismerte volna legyőzetését. Előre kijelentem, hogy egyik állásponthoz sem csatlakozhatom, hanem az egyház érdekének egyedül megfelelő középútat választottam. Kétségtelen igazság, hogy minden nemzetnek meg van a maga sajátos egyénisége, mely minden életnyilvánulásában, politikai, gazdasági, irodalmi s val-