Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt

nyosságát, a mely semmiféle közvetítő tekintélyekre nem szorul ; és 3 Oda kell állítanunk ismét a keresztyénsóget, mint a vallástörténeti fejlődés genetikai folyamatának legideálisabb, legtökéletesebb hajtását, a melynek eszményében, az Isten országában, az absolut valláserkölcsi ideál nyer kifejezést és életvalóságot." Valóban megfoghatlan, mit tart Pröhle e három követelményen kivetni valót? Kevés neki tán az első? Sok tán a második? Nem tudom. Mert ezekkel szemben tartózkodó. Bár én mind a két tételt egyenesen az Isten Igéje, Krisztus evangélioma és a reformáczió szelleme értelmében valónak tudom. Bizonyos csak az az egy, hogy a harmadik követelményemmel szörnyű mód elégedetlen. A keresztyénséget, a keresztyén kijelentést geneti kai viszonyba hozni más vallásokkal: ez az ő szemében egyenes sakrilegiutn I Meg is mondja miért. Mert ő e „genetikai" fogalomban egyene sen a „modern evolutionális elmélet* kisértó szellemének megnyilatkozását látja, a melynek a vallásoktatás terére való becsempészése ellen, hivő lelkének egész lángoló buzgóságával tiltakozik. Hát itt Pröhle csinált magának egy szörnyű agyrémet — s aztán ezt üti agyon, de alaposan 1 Imputálja nekem a darwinismust, amelyről szó sincsen. Bemélem, Pröhle azonnal be fogja látni, hogy itt egy kis fogalomzavar áldozatává lett . . . Mi is az az evolutionalismus? Egy materialistikus természetbölcseleti világnézet, a mely az egész mindenséget egy örök egységes, de teljesen mechanikus fejlődési processus eredményének és színhelyének tekinti, a mely tehát magába íár minden létezőt: jobban mondva: maga a lót. Monismus tehát, de materialistikus monismus, a melyből Istennek, a személyes Istennek képzete, mint teljesen ertelmetlen ós minden realitás nélkül való üres képzet, egyszerűen kiszorul. Nos — Pröhle szerint én ez állásponton volnék . . . Szörnyű, szörnyű; igazán „nem ismerek magamra." Annyira nem, hogy magam, éppen ellenkezőleg, teljes szívvel Pröhle mellé állok s kéBzen tartom az Ige fegyvertárából vett s a hit által a Lélek tüzében megaczélozott fegyveizetemet, (Rfez. 6, 10 — 18) hogy vele együtt visszaverjem Isten szentegyházának bástyafalairól azt a reá kapaszkodó fekete rémet, az atheistikus materialismust 1 Igazán nem minden humor nélkül való helyzet, mint lettem én Pröhle szerint — darwinistává. Mert követtem légyen bár el ama ,kihívó czikkemben" bármely sok istentelenséget, ily feketére tán csak még sem festettem magamat. De meg van a nagy félreértésnek a kulcsa; egy kis szó az: „genetikai fejlődés" . . . Az a fatális „genetikai- szó. Szeretném eldobni ; de mikor oly jellemző, oly kifejező. Módszerről lévén szó, az indue ti v szót is használhattam vulna; e fogalom azonban nekem nem tetszik, Mert az inductió mindig a külsőből, a véletlenül elénkbe tárulóból indul ki s jut el megfigyeléseinek ós tapasztalatainak mértéke ós megbízhatósága szerint többé-kevésbbé biztos általános elvekre ; a genetikai módszernek lényege pedig az, hogy a forrásnál, az eredetnél elmerül a megfigyelendő dologba magába, s ez eredeti lényeg folyton szemmel tartása mellett követi azt végig egész fejlődésében. Tehát rokon a Pragmatismus s a I, bár ezzel sem egészen azonos. Már most tény az, hogy minden tudomány manapság kutatásában e genetikai módszerrel dolgozik. Kétségkívül a darwinismus is, az evolutionalismus is (mert a kettő közt van egy kis differentia) s ennyiben, de csak ennyiben igaza van Pröhlének, a midőn a genetikai módszert az evolutio elmélettel hozza kapcsolatba. De vájjon nincsenek e más idealistikus világnézetű természetbölcselő irányok is, a melyek végeredményben H um bolttal mindent a teremtő, fenntartó és gondviselő Istenre vezetnek vissza, tehát az evolutio elmélet atheistikus materialismusával a legmerevebb ellentótben állanak, jóllehet ók is a genetikai módszer eszközeivel dolgoznak? Vájjon mi magunk is, a midőn a keresztyénség világtörténeti jelentőségét Istennek a Jézus Krisztusban adott kijelentéséből vezetjük le s ép ezért az egész egyháztörténeti fejlődést az Isten ez élő valóságban adott kijelentését tartalmazó igéjének normáló elve alapján Ítéljük meg: nem a genetikai módszer szerint haladunk-e? És a midőn mi a hivők közösségében Istennek ama a Jézus Krisztusban kijelentett szellemének további hatását, fejlődését látjuk, a