Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Horváth Sámuel. A prot. unió kérdéséhez

genetikai megfigyelésünk in i a 11 a z evolutio elmélet h iveivé s/égőd ün k-e? Lám itt van a Prö hie logikai hibájának a nyitja, a mi abban áll, hogy ő az evolutio és a genesis fogalmait felcseréli. Mert bár ha áll is, hogy az evolutio elmélet több más természetbőlcseleti felfogás módjára genetikai jellemű; de ebből még éppen nem következik, hogy a ki a genetikai módszerrel operál, egyúttal az evolutio elmélet hive is legyen. A mint hogy például: ab ból a Pröhle-féle tételből, hogy Stromp hitetlen, még éppenséggel nem következik, hogy minden hitetlen — Stromp legyen. Ne dobálozzunk azért becsempészett jelszavakkal, a melyek csak arra alkalmasak, hogy az avatlar.okat félrevezessék és a vitát természetes medréből eltereljék a szenvedély áldatlan örvényébe. Nem, édes atyámfia, én, a midőn a genetikai fejlődés módszer elvét felvetettem, eszem ágában sem volt, hogy ez alaki követelménynyel a keresztyén eszményeket meghamisítsam, a keresztyénségnek ».tartalmát megváltoztassam, átgyúrjam." Sőt úgy veszem észre, hogy ama szerencsétlen „evolutionalis" agyrém által félrevezetve P r ö h 1 e mondat velem oly dolgokat, jobban mondva, ő önt szavaimba oly tartalmat, a melyek az én lelkemnek teljesen idegenek. A mint hogy ezt igazolni is fogják további fejtegetéseim STBOMP LÁSZLÓ. A prot. „Unió" kérdéséhez. Nem igen régen az „Erdélyi prot. lap" ban egy közfigyelmet keltett czikk jelent meg, mely nem kisebb dolgot kiván, mint hogy az ev. ref. zsinat vegye fel munkakörébe, az evangelikus egyházzal való egyesülésnek, az egységes magyar prot. egyházlétesitésének kérdését. Ezt a czikket a mi lapunk, az „Evang. Egyház és Iskola" is közölte ez évi 3-ik számában. gondolom nemcsak azért, hogy annak szépségeiben, okos érvelésében és józan felfogásában mi is gyönyörködhessünk, hanem talán azért is, hogy beszámoljunk a nyilvánosság előtt azok» ról az érzelmekről, melyeket annak olvasása lelkünk mélyében támasztott. Én őszintén megvallom, hogy ev. ref testvé reink részéről az „unió" kérdésében ennél alaposabb megokolást nem igen olvastam még. Gyönyörűen van abban kimutatva az egyesülés szükségessége s alaposan megmagyarázva lehetősége is. És mégis azt kell konstatálnom, hogy ez a beszéd is, mint annyi sok más —• kiáltó szóként fog elhangzani a pusztában I A két egyház közötti válaszfal annyira ki van már épitve, hogy még az ilyen okos czikkel is, a milyen az „Erdélyi prot. lap"-é, legfeljebb döngetni lehet, de ledönteni semmi esetre sem I Ugyanis a két egyház közötti válaszfalat, nézetein szerint ma már nem annyira a hitelvi felfogások, mint inkább az anyagi kérdések képezik. Amazokat különös jóakarat s higgadt megfontolással át lehetne talán valahogyan hidalni, noha bizony ez is nehezen menne; de emezeket t. i. az anyagi kérdéseket lehetetlenséggel határos — megoldani. Avagy kész volna-e vagyonát a gazdagabb ev. ref. egyház a szegényebb evangélikus egyházzal megosztani? Üigye bárki, hogy kész volna, de én hinni nem tudom, mert a ruult tapasztalatai ellenkezőről győztek meg. Nekünk az ev. ref. testvérekkel mindössze egy jelentékenyebb közös intézetünk van, a mely él, szépen virágzik és sok nyomorra nyújt eny hitó balzsamot Az országos prot árvahá zat értem. Ne adja a jó Isten, hogy valamikor olyan sors várjon erre is. a milyen a mult század hatvanas éveiben, a „pesti egyesült prot. theológiai intézeté" volt. Ebből az utóbb nevezett intézetből mi ág. hitv. evangélikusok kénytelenek vollunk kiválni, gondolom nem annyira a hitelvi felfogások, mint inkább az anyagi kérdések miatt. Pedig ha valamire, úgy bizonyára egy ilyen intézetre ma is nagy szükség volna, már csak azért \s. hogy a leendő lelki pásztorok már ifjúi éveikben megtanulhatnák benne azt az igazságot, hogy mint jó testvérekhez illik, szent kötelességök leend az életben egymás lelkiismeretben meggyőződését tiszteletben tartani I Ámde mi csak emlegetni szeretjük a testvériséget, de testvériesen összetartani és együtt cselekedni békesség idején*nem igen szoktunk. Ellenkezőleg, igen sokszor a mit az egyik fél akar, azt a másik határozottan ellenzi. Mikor mi evangélikusok segélyért kiáltunk, mert népünk roskadoz már az egyházi terhek súlya alatt : akkor az ev. ref. testvérek okosabb dolognak tartják a hallgatást. Mi csodálni való van aztán abban, hogy a kik nem tudnak együtt érezni, szólni és csele kedni, — sohasem lesznek képesek nagy dolgokat művelni I Sokszor hallottam emlegetni mindkét részről, hogy „a két protestáns egyház egy és ugyanazon törzsnek a lelkiismeretbeli szabadság és meggyőződés törzsének