Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt

4. „Az egyházat történeti értékfogalomnak -deklarálva, meg akarja fosztani maradandó jelen» tőségétől." E vádpontok alapján a végeredményt e szavakban foglalja össze: „Azt kérdjük most már: kivánatos-e, hogy Stromp nézetei érvényesüljenek a vallástanitás tervében ? Semmi esetre ! Sót inkább mindent el kell követnünk, hogy a vallástanitás tervében határozott kifejezésre jusson a tiszta szentírási felfogás és érvényesül jön a határozott egyház

1 i rán y." Ki ne venné észre, hogy itt már nem annyira paedagógikai mint inkább theológiai hitelvi kérdésről van szó

: hiszen, miként fentebb rámutattam, a kérdés paedagógikai lényegére nézve Pröhle velem együtt halad; csak az ellen tiltakozik, hogy a mindkettőnk által egyformán meghatározott paedagógikai <jzél felé a „korszellem theológiájának" irányítása mellett haladjunk, mert erre a vezető szerepre egyedül a „határozott egyházi irány" van hivatva I A paedagógika békés mezejéről ezzel az ©gesz vitakérdés átterelődik a hitelvi, a dogmatikai vitatkozás áldatlan terére, a hol mint harczoló felek (Pröhle jellemzése szerint) a „határozott «egyházi irány" é3 a „korszellem theológiája" állanak egymással szemben. Szerintem azonban e „korszellem theológiája," a melyet én képviselek, méltóbban igy volna nevezhető : a „keresztyén ideális mus;" ama „határozott egyházi irány" pedig, a melynek antik vértezetében Pröhle áll a síkon : ,az orthodox confessionalism us." G-ondolom, hogy a helyzetet hiven jellemeztem. Tudom ugyan, hogy Pröhle „tiltakozni" fog az ellen is, hogy ón az én theológiai irányomat a „keresztyén idealismus" nevével merem illetni; gondom lesz azonban reá, hogy orthodox confessionalismusának teljes tiszteletben tartása mellett, elegendő és jó okkal meggyőzzem ót arról, hogy ón az én irányom jellemzésére azt a felvett nevet joggal használom s hogy ez irány bir legalább is annyi lótjoggal, mint Pröhle „határozott egyházi iránya." * # A theológiailag iskolázott olvasó s általán minden érett és művelt keresztyén hivő jól érti immár, miért perhorreskáljaPröhleügy a korszellemet. Azért, mert e tiltakozása egyenesen orthodox confessionalismusának lényegéből foly. Az orthodoxia ugyanis lényegében a legkonservativ a b b jellemű, s tételes igazaihoz a legnagyobb csökönyöséggel ragaszkodik. Ezért ez irány mindig és mindenütt hadi lábon állott a korszellemmel, a melyet sohasem meggy ózni, de legyőzni akar, rendszerint azonban mindig ó lett a legyőzött. A korszellem egyszerűen átgázolt rajta Igy gázolt át a középkor scholastikus orthodoxiáján a renaissance korszelleme, a melynek legfenségesebb érvényre jutása a reformáczió. Igy gázolt át a reformáczió egyházában támadt, tehát protestáns orthodox scholastikai irányon a reformáczió legitim szellemörökét képviselő új humanismus korszelleme, mely egy Sem 1er, egy L e s s i n g, egy Herder, egy Kant, de főleg egy Schleiermacher lelkében nyilatkoztatta meg erejét. Igy gázolt át a nagy franczia forradalom utáni reactionárius kornak uralkodó prot. thoológiáján az u. n. restaurationális orthodoxián a letűnt XIX. század első felének az egyéni jogokat és szabadságot követelő korszelleme . . . Igy fog keresztül gázolni az orthodox confessionalisuiuson a XX. század is, a melynek szellemi atmosphaerája telitve van az orthodoxia számára veszedelmes robbantó elemekkel. Sisyphos kövét görgeti szakadatlanul: ez lényege; ez végzete. E mellett — mit sem felejt, de mit sem tanul. Hát csak haladjon végzete utján, mi ót azon nem követhetjük. Mi nem legyőzni akarjuk az egyház tekintélyével a kort (ebben a tekintetben a pápás egyházzal úgysem versenyezhetnénk,) hanem meggyózni akarjuk azt a keresztyénség absolut jelentőségéről, életre akarjuk benne újra szólítani az elalélt hitet a Krisztusban, hogy e hit által megújulva, megszenteltessék ós megdicsőíttessék. Hogy pedig ezt sikerrel tehessük, bizony számot kell nekünk vetnünk e korszellemmel. Avagy képzelhető-e olyan orvos, a ki betegének orvosságot rendelne, mielőtt azt alaposan meg nem vizsgálta s betegségének jellemével, forrásaival tisztába nem jött volna? Lám, ezért vettem magam is vizsgálat alá a mi korunk szellemét, hogy megismerked7e azzal, meglelhessük a megfelelő orvosszereket is, a melyekkel nagy lelki betegségóból kigyógyíthassuk. Mert hogy e kor beteg, az minden kétségen