Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt

^^—'— r* kívül áll. A vallás mintha elvesztette volna régi varázserejét. Divattá lett a kétely és közöny, különféle bölcseimi speeulatiókból leszűrt jelszavak kavarognak a levegőben, a melyek a társadalom felforgatására szólítják fel az egyűgyűbb, a vidéki romlatlanabb népet is. Â természettudományok óriási vívmányai lépten-nyomon egy-egy újabb vallási képzetnek gyökereit támadják meg, megingatva a műveltek hitét is, a kik elfordulva a vallástól, különböző bölcselő rendszerek ethika^ elvei alapján, sőt idegen vallási eszmék (buddhis. mus) uralma alatt rendezik be lelki világukat. Nos és az egyház, az a Pröhie által oly fennen hangoztatott instiíutio mind e veszedelmekkel szemben mit cselekszik? Azt, a mit mindig cselekedett. Előáll a maga „határozott irányával," a maga institutionális eszközeivel: a dogmával és symbolammal, a kulcsok hatalmával az egyházfegyelemmel, u tekintély hit prédikácziójával, a melyet a XX. században is csak ép oly szel lemben hirdet, mint tette a XVII, században, észre nem véve az óriási különbséget, mely ama kor között, midőn mindent a dogma absorbeált, és a mi korunk között, melynek világnézetét viszont az óriásit fejlett természetbölcselet határozza meg első sorban. Nem látja-e P r ö h 1 e, hogy az a szellemi íelvilágosodottság, a mely manapság tagadhatlanúl már annyi veszedelmes ós az egyházra és a hitre oly végzetes gyümölcsöt is hozott: létét az egyént minden irányban felszabadító s önállóságra emelő reform á cziónak köszöni? Nem érti e ebből folyólag ó is, mint a reformáczió szellemörököse, elodázhatlan szükségét annak, hogy tehát éppen nekünk, a reformáczió legitim utódainak jogunk, több, kötelességünk ismét összhangba hozni azt, ami eredetileg együvé tartozik, t. i. a reform á c z i ó t a felvilágosodással, az evangóliomot a mivelődéssel, a tudás sal? Összhangba hozni, kibékíteni hitünk tartalmát a modern köztudattal, nem úgy, hogy feláldozzuk, de úgy, hogy ezt a modern közszellem nyelvének megfelelő formában juttatjuk kifejezésre . , . Ám haladjon Pröhie a maga „határozott egyházi irányában," én már csak számot vetek a korszellemmel. Nem elvfeladás ez, nem hit tagad ás, mint Pröhie gondolja, hanem egyszerű paedagógikai alkalmazkodás; a miként Pál apostol is zsidónak zsidó, görögnek görög kivánt lenni, hogy mindeneket megnyerjen. Ezért vizsgáltam ón a korszellem physiognomiáját s ezért állítottam fel ama három paedagógikai követelményemet, a melyeket Pröhie annyira kifogásolt Kifogásolt — mondom, de sajnos meg nem ezáfolt. Hiszen azt, hogy a paedagógikai követelmények, éppen mert a korszellem megfigyeléséből vontam le őket, az orthodox confessionalfsmusnak tetszeni nem fognak, magam is tudtam jó előre. Azért Pröhie egész hosszú czikke, a mely a „tiltakozunk" ós „valljuk" kettős jelszava között mozog, megvallom, nekem semmi újat nem mond. Ám ha Pröhie megczáfolni akar, mutassa ki, hogy ama megfigyelések, a melyekre a korszellem vizsgálata közben eljutottam, helytelenek, mutassa ki, hogy az e megfigyelésekből levont paedagógikai követelményeim absurd um ok s megadom magamat. De érvek és czáfolás helyett „tiltakozással" és confessionalista hitvallással állni elő: impozáns lehet, de éppen nem meggyőző. Azért én újból felhívom minden illetékes és érdeklődő egyháztag figyelmét arra, hogy a vallásoktatás új szervezésénél a tanítás mód szere szempontjából vessünk számot a korszellemmel. Újból kiemelem a korszellem három jellegzetes vonását: egyik, hogy az erkölcsiséget függetlenítve a vallástól, bizonyos vallásnélküli morál gondolatával tetszeleg magának ; a másik, hogy miként a tudományos ismeret minden terén személyes meggyőződésre törekszik, úgy utasít el a vallásos élet terén is magától minden tekintélyt, subjectiv bizonyosságra törekedvén; a harmadik, hogy tudományos kutatása terén minden vonalon áttör a genetikai fejlődés gondolata. Korunk e három jellemvonásából vonom le aztán e három módszeres paedagógikai követelményt: 1. Szemben a kor vallástalan moráljával érvényre kell juttatnunk a keresztyénsógnek örök ideális erkölcsi fenségét, az erkölcsöt függóvó téve a vallástól, mint egyedüli természetes forrásától; 2. Korunk subjectiv bizonyosságra irányuló szellemi törekvése alapján hangsúlyoznunk kell a keresztyén hitnek személyes benső bizo-