Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt

czikkének előnyére csöppet sem szolgáló kifakadásait olvastam, önkénytelenül is a zofista Gorgias esetére gondoltam, a ki, midőn Piátónak ó róla irt dialógusát elolvasta, mosolyogva jegyezte meg: „Nem ismertem magamra. A fiatal embernek azonban nagy tehetsége van a — satyrára." No de fejtegetéseim során sikerülni fog tán komor Piátómat meggyőzni arról, hggy Gorgiasa nem oly veszedelmes anarkista, mint azt ő maga, metaphysikai magaslatáról, képzeli. Nem tagadhatom egyébként, hogy az a bámulatos, szinte dogmatikus bizonyosság, a melylyel Pröhie, rólam megalkotott Ítéletének oly meglepő energiával adott kifejezést, engem nem csekély csodálkozással, sót irigységgel töltött el. Istenem, mily boldog is lehet az, a ki arra képes, a mit fenségedben Te egyedül a Magad számára tartottál fel, hogy belát a vesék és szivek legrejtettebb fenekére s itól csalatkozhatlan souverainitássall Én szegény bűnös féreg alázattal vallom be, hogy kiváltságos teremtményeket, kőszegi szigorú szolgádat ez úton csak csodálni tudom, de követni nem I Boldog ember, a kinek már nincs szüksége arra, hogy folyton szemei előtt tartsa atyafiságos türelemre s önismeretre intő Igédet: „Ne itélj, hogy ne ítéltessél 1" ... s azt a másikat, hogy „A ki magának láttatik állani, vigyázzon, hogy el ne essék I" . . . A magam részéről ón itt is már Pröhleék helyett inkább csak Lutherrel tartok és se a hit, se a tudomány terén, az egyetlen lstenigójén s a saját lelkiismeretemen kivül semmiféle tekintélyt, hatalmat és kényszert el nem ismerek. S ha már Pröhleókkel nem sikerülne is megegyezésre jutnom: csak ezekkel az én megítélő biráimmal legyek békességben ; a többi közönyös nekem. E két erős alapra támaszkodva mondom én most, a mit egykor Luther, a német nemzet ker. nemességéhez intézett röpirata végén, scholastikus ellenfeleinek vádjaira czólozva mondott.

3) „Tudom jól, hogy magas hangot fújtam, sok lehetetlennek látszó dolgot érintettem, sok ügyet erősen támadtam. De hát mit tegyek? Kötelességem szólani. Ha tehetem, akarom is ezt megcselekedni. Jobb, ha e világ, semmint az Isten haragja sújt reám." •) Masznyik—Stromp il m. 160. 1. Az idézetnek van még folytatása is. Ajcutôm Pröhie és elvtársai szives figyelmébe . . . Okulásul — a jövőre nézve. * * * Most pedig térjünk a dologra magára. Pröhie czikke „tiltakozás akar lenni." Mert úgy van meggyőződve, hogy ily „kihivó czikk" után, mint az enyém, a tiltakozás „szent kötelesség." „Szent kötelesség" . . . Kalapot le a nagy szó előtti De hát — nem ugyan e szent lelki kényszerűség adta nekem is kezembe akkor a tollat, mikor azt a „kihivó czikket" megírtam? És ha én is ugyanezt állítom : van-e joga, szabad e azt Pröhlének kétségbe vonni? Nincs e jogom tőle annyi méltányosságot várni, a mennyit ő tőlem joggal igényelhet? . . . De hát mennyiben „kihivó" az az én boldogtalan felolvasásom? Ez a kérdés annyival érdekesebb, mert, cso dálatos mód, Pröhie nekem sok dologban, mondhatnám : a mi a kérdés paedagógikai lényegét illeti, teljesen igazat ad. Igy »egyetért velem" abban, hogy az egyetemes tanügyi bizottság tantervjavaslata, mint elhibázott munkálat elvetendő. „Mindnyájan egyetértenek" velem abban, hogy a vallásoktatás tartalma az összes iskolafokozatokon csak egy lehet, — s ez a Krisztus. Beleegyezik abba, hogy a vallásoktatás alakjára, tartalmának ezen egysége, azonossága mellett kell, hogy a különböző iskolafokozatok jelleme határozó befolyással legyen. Csak egyben nem ért egyet velem — s ez az, hogy a vallásoktatás alakjának megállapításánál a korszellemmel is vessünk számot, mert úgy találja, hogy a mit ón itt alaknak mondok, „az a tartalmat is teljesen megváltoztatja, átgyúrja,* úgy hogy végeredményében az ón paedagógikám, a „korszellem theológiájának" becsempészésével egyházat, sőt a keresztyónséget is „megmótelyzi." „Kihivó" tehát az ón felolvasásom azért mert : 1. „A kijelentés, a történelem és az egyház Krisztusa helyébe a mai korszellemnek megfelelő valláserkölcsi eszményt teszi." 2. „Az Isten igéjét a mai korszellem felfogása szerint módosítja, megnyirbálja, szinte eltörölve az ó-szövetséget és elkobozva a törvény ós evangóliom igazi jelentőségét." 3. „A kátét a vallástanítás teréről számüzL*~