Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt

HuszadiK évfolya 6. szán\. Orosháza, 1902. február 6. ÍM bs iskola. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetés dija : Hirdetés dija: Rgész évre. . l»kor. Egész oldal . le kor. Fél évre. . . e „ Felelős szerkesztő ós kiadó : Fél oldal... 8 „ Negyedévre . 3 „ VERES JÓZSEF. Negyed oldal . 4 . Egy szám ára Ä4L fill. VERES JÓZSEF. Nyolczad oldal . SS Vád alatt. „Azért most magmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez három : ezek között pedig legnagyobb a szeretet.* Pál apostol. III. Nunc venio ad fortissimum . . . Prö h le „észrevételeire" adom meg a választ, még pedig azon elismeréssel és komolysággal, a melyre az ó tartalmas czikke joggal igényt tarthat. Mi előtt azonban tárgyi észrevételeivel foglalkoznám, legyen szabad előzőleg személyes természetű, jobban mondva, személyemre vonatkozó megjegyzéseivel végeznem. Pröhle szerint ón valóságos lelki szörny és veszedelem vagyok. „Felületes," „rationalista." „frivol," „lelkiismeretlen," „könnyelmű antinomista," sót egyenesen .pogány," kinek vallásos ós paedagógikai világnézete valóságos „méreg" ós „métely" a jámbor hivő lélek számára. Ez alapon jogosítva érzi magát, hogy engem azon alternativum elé állítson, hogy vagy hagyjam oda theol. tanári kathedrámat, vagy pedig térjek meg. A megtérésre való felhívást keresztyén töredelemmel fogadom. Valóban magam érzem legjobban, mily nagy szükségem van reá, sót szükségünk van rá édes mindnyájunknak, legalább is mindaddig, a mig bennünk lélek és test „egymás ellen tusakodik." Sót úgy vélem, hogy még ha valaki „újjászületett" is, akkor is, sót akkor tán még inkább fogékony e szózat iránt : „Ki önmagát szentnek, tisztának véli, Az önmagát immár el is itóli, Ha bűntelennek mondjuk hajlamunkat: Igaztalan megcsaljuk önmagunkat * Gyôry Vilmos Tanári kathedrámat pedig — bocsásson meg IPröhle — de semmi körülmények közt el nem hagyom, sőt hirdetem onnan tovább is zavartalanul evangéliomi keresztyén vallásunk igazait úgy. a mint azt nékem tanulmányaim, elmélkedéseim és tapasztalataim alapján Isten tudnom engedte. Hirdetem pedig azon szilárd és tántonthatlan meggyőződésben, hogy evangéliomi keresztyén igazainkhoz teljesen hű vagyok ; különben meg lehet róla győződve Pröhle s minden elvtársa, hogy szíves kitessókelésük nélkül is tudnám ós tenném a kötelességemet. Ám tartsa hát meg Pröhle, a mije van: de e jogában más felebarátját se korlátozza. Hiszen az apostol mondása sze rint „csak rész szerint van bennünk az ismeret," tehát bennem is, Pröhlében is: van-e hát ok gyűlölködnünk? Nem birjuk ám, csak keressük mindketten az Igazságot: mit gondol hát Pröhle, vájjon ha csak egy nyomon, egymás nyomában keressük, megtaláljuk e azt? Nem sokkal jobb. nem több kilátással kecsegtető ós biztosabb e különböző pontokról, különböző irányban, de egy törekvéssel igyekezni ugyanazon czól felé? Azért szem előtt taitva, a mit Luthernek a különféle véleményekről, sót a szektákról mondott szavaival első czikkemben igazoltam, azon legyünk, nehogy a szabad vélemény nyilvánítást elfojtsuk, mert ezzel bizony a reformáczió fáját döntjük ki.

1) Index, censura, inquisitió a reformáczió lelkének teljesen idegen fogalmak. Hisz ó semmisítette meg ezeket — örökrel Valóban, a midőn Pröhlének e czikkem elején felsorolt, személyes természetű, s az ő derék ') Kapcsolatban azon első czikkemre való hivatkozással megemlítem, hogy abban több-kisebb sajtóhiba között éppen az idézett helyeu erős értelemzavaró hiba csúszott be (41 lap első hasáb, alulról a 10 sorban.) a hol kijelentettem, hogy Luther szavait „csupán az e g y é o i hit ós meggyőződés szabadságának apológiája érdekében idéztem." A czikkben az „egyéni" szó helyett „egyházi* áll. A figyelmes olvasó egyéb ként bizonynyal magától is rájött, hogy itt sajtóhibával áll szemben.