Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Pröhle Henrik. Észrevételek Stromp értekezésére

lóit és olvasóit tartja a „professor"*) oly korlátol • taknak, hogy azt meri feltenni róluk, hogy azok nem veszik észre, mily előkelő modorral megy el a legfontosabb bizonvitó helyek mellett, mily könnyedséggel visz bele egyes szentírási helyekbe más értelmei, mint a mi bennük van s mily ellenmondást nem tűrő, de sehol be nem bizonyított állításokat koczkáztat a szentírásról, neve.zetesen az ó-szövetségról. Strompnak nein kell az ó-szövetség; mert szerinte az ó szövetséggel először „zsidókká teszszük" gyermekeinket; „csak éppen hogy körül nem metéljük." „Vajmi lélekemelő látvány — mondja gúnyosan — a midőn a keresztyén gyer meket, a kit a hit ós szeretet autonómiájára kellette nevelnünk, visszavezetjük a törvény autonómiájára, hadd épüljön ezen fel a keresztyén világnézete és erkölcsisége 1 Nevetségre méltó dolog volna valóban, ha nem volna oly mélységesen szomorú és szánalmas.* Később mentegetőzik ugyan és azt mondja, nem szándéka az ó szövetséget a vallástanitásból teljesen kiküszöbölni; de elárulja azt is, hogy ő az ó-szövetséget csak dialektikai eszköznek tartja, melyet az apostolok csak azért használtak, mert belőle jó formális érveket hozhattak fel az újtestámentomi „eszmék" hirdetésénél. Pl. Pál apostol Stromp szerint egészen úgy járt el, mint akár egy modern liberális theológus. Mellékes volt az reá nézve, vájjon valóság-e az, a mit az ó szövetség tartalmaz vagy nem; a fő, hogy jó formát szolgáltat „eszméinek" kifejezésénél. Legalább igy értem Strompnak következő mondatát: „Vajmi furcsa dolog lenne csak elképzelni is, hogy az egykori rabbi Saul, mint Pál apostol, az ó-szövetségből való meggyőzés fegyverét egyszerűen .eldobta volna kezéből." Ám a ki a római levél olvasása közben azt a benyomást nyeri, hogy Pál apostol Ábrahámot pusztán a dialektika kedvéért emlegeti és nem azért, mert Ábrahámban már tényleg a jövendő üdv ós igazság 7an elókészitve, az legyen boldog a maga nézetében ; de ne akarja, hogy azt mi is elhigyjük neki. Vagy a ki azt gondolja, hogy midőn az apostol Mózesről, mint az ó szövetség közvetítőjéről szól, csak szép analógiát keresett, nem pedig a tényleges ós szükségképpeni előkészítő kijelentést látta benne, az gyönyörköd•) Lásd Stromp szavalt : »Professor vagyok : a mit mon4ok, hitvallásom az." jók e felfedezésében, de ne fogjon Pál apostolra olyat, a mi őszinte, lelkiismeretes jellemével össze nem fér. Az apostolok előtt az ó-szövetség nem a formális dialektika eszköze volt, hanem valóságos történet ós isteni kijelentés, tényleges előkészítés az Úr Jézus Krisztusra. Azért mi Stromp nézetei ellenében az ó-szövetségről való felfogásunkban az apostolok pártjára állunk ós ebben követjük magát az Úr Jé zus Krisztust, kinek egész tanítása ós élete megerősíti az ó-szövetséget és pedig egész terjedelmében. Vagy talán Krisztus Urunk kezében is csak dialektikai eäzköz volt az ó-szövetség? Erről Stromp nem szól sehol sem. Vájjon miért dorgálja az Úr az emmausi tanítványokat: „Ó ti balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a nelyeket a próféták szóltak?" (Luk. 24, 26.) miért magyarázza nekik mindazokat, melyeket Mózes és a próféták ő felőle írtak meg? Nem erősíti e meg az Úr a teljes ó-szövetségi szentírást, midőn igy szól tizenegy tanítványához: „Ezek a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek volnék, hogy szükség beteljesedniük mindazoknak, melyek megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál ós a zsoltárokban ón felőlem?" (Luk. 24 44.) Mindezekhez hozzávesszük még az Úrnak a zsidókhoz intézett azon mondását: „Tudakozzátok az Írásokat, mert néktek úgy tetszik, hogy azokban örök életetek vagyon : ós azok, a melyek én rólam bizonyságot tesznek.* (Ján. 5, 39.) Tehát az ó-szövetség is Krisztusról tesz bizonyságot, ós azért, de csakis azért már az ó-szövetség is az örök életre vezető üdvtónyeket tartalmaz. Ha Jézus életét az ó szövetséghez való viszonyában vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az Úr egész gondolkodásával az ó-szövetségben ólt. Az ó-szövetségből táplálkozott názárethi magányában, ennek tanításait hallgatta oly feszült figyelemmel már mint tizenkét éves gyermek a jeruzsálemi templomban; ennek szavait használja fegyverül a kísértővel szemben; az ó-szövetségi törvényt magyarázza a hegyi beszédben és határozottan kimondja: „ne gondoljátok, hogy a törvény ós a próféták eltörlésére jöttem ; nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem, hogy betöltsem azokat." Igaz, hogy Stromp éppen ezt a helyet használja fel; de ugyan különös exegesissel, midőn azt mondja, hogy Jézus az ó-szövetsóget eltörölte, mert betöltötte. Jézus az ó szövetségből meríti a sxeretet