Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Gajdács Pál. Egyházi énektár

végsőt Lehellvén koszorúja zöldül A sirgödörből • Rettenete s I A 46-ik ének 3 ik versében: „Hu vizsgálom e nagy cscdát;" ha énekelünk ne vizsgáljunk, hanem higyjünk és megnyugodjunk. „Vigasztaló nagy gondolat," nem gondolat, de é d e s ludat. A 48 ik ének 1-ső versében ; Fiát küldte jó kedvében,* vájjon az Isim fogalmához méltó kifejezés-e ez? nem tudom. A 3 ik vers: „Tisztük szerint az emberek egymást nem szerették (!) Sót üldözték s háborgással egymást emésztették". (!) Minő lapos próza. Az 58-ik ének 7-ik verse: „Tán kezdetén, tán derekán Új vándorlásunk n a k Sir kedvesünk omladékánTesti sátorunknak." Erihetetlen I A öl -ik ének »agyon erőltetett. A 9^-ik ének veiselése felette gyarló. A 95 ik ének a Grraduál 109-ik éneke uián szabadon ái dolgozva. Az egész néni Krisztushoz, mint Isten fiához, hanem egy gyarló emberhez méltó S rossz rimekbe szedeit jajveszékelem „N E rejtsd el orczád Istenem," mondja Krisztus, pedig Krisztus Urunk azon egy esetet kivéve, mikor a keresztfán igy kiált fel: „Istenem, istenem, mért hagytál el engem," az Istent, nem Istennek, hanem következetesen Atyjának szólítja, a minek dogmatikailag mély jelentősége van: „Én és az Atyám egy vagyunk." (Ján. 10, 30.) A 117-ik ének, mint gondolat nélküli semmi, teljesen elmaradhat A 142 ik ének eredetije sokkal jobb, mint emez. A 151 ik ének refrainje: „Tarts friss emlékezetedben," lapos s nagyon köznapias s a mellett nem is magyar kifejezés. A 154-ik éneket érdemes volna, mint a bombast kiváló példáját valamely költészettanba venni fel. Ez oly magasan szárnyal, hogy nem egy közönséges halandó, de a legélénkebb fantáziájú költőnek a lelke sem képes azt magas röptében kisérni. Ennek ellenében a 183 ik ének oly alacsonyan szárnyal, hQgy ezt meg mint lapos prózát lehetne valamely tankönyvben példa gyanánt alkalmazni. A 186 ik ének 5-ik verse: „A gyülekezet Feléd nyújt kezet," minő megható kép, ha a gyülekezet az Úr Istennel paroláz. A felsorolt feltűnőbb hibákon kivül vannak még, melyeket csekély fáradsággal ki lehetne javítani, igy a 26 ik ének 1 só versében: „Zöld ágakat szeldelnek, helyett sokkal természetesebb: tördelnek. Hogy egy sereg gyarló rim is van akár hány énekben, az bizony nem tagadható, mint például a 20 ik ének 3 ik versében: Meglett Eljött s akármennyi ehhez hasonló. Összefoglalva a mondottakat, nézetem oda terjed, hogy a magyar énekeskönyv szerkesztésénél a rithmikus ének követelésével óvatosan járjunk el, egyrészt azért, mert ezt követelve, szinte leheletlen dolgot kívánunk ; tessék csak felvenni azokat az eg}házakat, a hol nagy ünnepek alkalmával 4—5000 és pedig zeneileg nem iskolázott ember együtt énekel, vájjon ki lesz ott képes a rithmikus éneklést keresztül vinni, de másrészt azért is, mert a mint feljebb említettem, egyházi zenénk szegénysége mellett istenitiszteleteink: ezen lényeges részét, az éneklést könnyen elvilágiasithatjuk. A mi pedig magát a közrebocsátott füzetet illeti, nézetem az hogy az so* érdekes s igen szép régibb és újabb éneket tartalmaz, de tartalmaz biz az sok selejteset is, a melyek semmiféle gyülekezetnek épülésére nem szolgálhatnak, de ezeknek kiselejtezesét, illetve az egész énektár kellő megbirálását csakis többen, helyes munkafelosztás mellett végezhetik. GAJDÁCS PÁL. BULFÖLD. Igazítás. Az utolsó számban az „Evang. Egyházi Szemlé"-ról szóló czikkben (46-dik lapon) e szavak után: „ó merte nekem szememre vetni," a következő szavak kimaradtak és pótlandók, „hogy nem volt alkalmam finomabb körökben forgolódni! Egy évvel ezelőtt még hogy fogadkozott stb. A katholikus autonómiáról. Á bécsi „Information" nak irják budapesti klerikális körökből: Minden beavatott már rég tudja, hogy a katholikusok autonómiájából aligha lesz valami A katholikus autonómiát ugyan meg lehetne valósisitani, ha a liberális világiak ós a püspökök gyarló emberek nem lennének. A papi hierarchia attól tart, hogy az autonómia folytán nemcsak vagyona, hanem tekintélye is csorbát szenved. Az ortodox szerbek szomorú példája lebeg szemük előtt, a kiknek az 1868 évi IX. törvénycikkel egyházi autonómiát adtak protestáns alapon. S ezzel oly intézményt teremtettek meg, a mely miatt a szerb püspökök harmincz esztendeje marakodnak világi híveikkel. A katholikus és az ortodox egyházak ugyanis tekintélyes egyházak, a melyeket nem lehet a protestánsok egyházához hasonlóan alulról, demokratikusan igazgatni A katholikus püspöki kar éppen azért attól tart, hogy az autonómiában a világiak túlsúlyra vergődnek és attól is tart, hogy a kongrua és egyéb kérdésekben a püspö