Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt

minthogy „egyházunknak hú, hozzá öntudatosan ragaszkodó tagokat neveljünk," nem lehet. Már most, hogy melyikünk neveléseszménye emelkedettebb és evangéliomszerűbb: azt minden evangéliomi hivő bírálatára nyugodtan rá. bizoin. Igaz, hogy itt ismét bírálóim s elitéló biráim szerint szörnyű nagy eretnekséget követtem el, a mennyiben Krisztus személyéről „még csak a kegyeletet is nélkülöző cynismussal" nyilatkoztam volna (Dunántúli,) úgy hogy az ón Krisztus-eszményem ellen, a melyben sem Zange—

Daxer, sem Pröhle nem ismer sem „a biblia, sem az egyház Krisztusára," az utóbbi (Pröhle) egy apologéta égő szenvedelmével tiltakozik ... De hát miben áll az eretnekség? Abban, mert — úgymond — Krisztust, mint megváltót nem isme^ rem, megérteni sem tudom, hanem csak mint valláserkölcsi eszményt, követendő példát értékelem. Minthogy ez ellenvetést is különösen Pröhle hangsúlyozta, azért dr. Daxer megengedi, hogy erre is, a mely egyébként ugyancsak hitelvi térre vezet át, a Pröhlónek adandó válaszomban felelhessek meg, érdeme szerint. Ezúttal maradjunk csak meg a kérdésnek tisztán a paedagógikai oldala mellett. Zange, mint erről dr. Daxer biztosit ; „igazi paedagógus," a kinek tapasztalataival s elméleté vei „egyházunk ezen „paedagógusának" (idéző jelek közt. Egyházunk „ezen" paedagógusa t. i. én volnék) elmélete és paedagógiüai tapasztalatai" súlyban nem mórkőzhetnek. Érzem ón, a törpe, Zangeval, az óriással szemben, lesújtó semmiségemet s higyje el dr. Daxer, hogy Zange iránt táplált ezen magas véleményét teljes mértékben honorálom is, őszintén kijelentvén egyúttal, hogy nem igénylem, hogy engem ilyen első rangú paedagógiai kapaczitással egy szinvonalra helyezzen. Kiki legjobban érzi a maga gyengéjét. Végtelenül sajnálom és restellem, hogy dr. Daxer Zangeját közelebbről ismerni nincs szerencsém (tetszik tudni, az ember gyarló, mindent nem ismerhet I) de éppen a nagy német (hja a mi külföldi, az mind könnyebben lesz — nagygyá I) paedagógus hű tanitványának ós követőjének, a magyar Zangenak magasztaló szavaiból teljes bizonyossággal következtethetek talán arra, hogy a nagy mester teljesen tisztában van a paedagógika lényegével ós feladatával s tán szabad azt is feltennem, hogy a tanítvány itt is vallja mesterének elveit. Nos hát ugy-e bár a paedagógika alapjában véve alkalmazott psychologia ós erkölcstan? Embert kell nevelnünk, keresztyén embert, mert a mi keresztyén paedagógikánk számára a „homo" csak mint „christianus homo* (Gal. 2, 20.) képzelhető. Eszményünk tehát azonos magával a keresztyénség erkölcsi eszményével (Krisztus. Innen a „christiánus

u szó,) a melyre ót nevelnünk kell, a mint erről fentebb is már szó volt. Ámde e nevelés csak lélektani alapon, a növendék lelki arravalóságainak megfigyelése, vezetése s befolyásolása útján érheti el czélját, mert csak ez egyetlen kulcs nyitja meg előttünk minden egyes növendék individualitását, egyéniségét, charismáit. Egy szóval : a nevelés művészetének módszeres feladatát meghatározza a lélektan ; eszményét, czélját pedig megszabja a keresztyén valláserkölcsi ideál. Mondom: valláserkölcsi ós nem dogmatikai ideál, mert a dogmatikának a neveléshez semmi köze. Ez princzipiális s meggyőződésem szerint megdönthetlen alaptétel, mert a paedagógikának természetéből, lényegéből következik. Már most, ha áll az, a mit éppen megállapítottunk, t. i. hogy a keresztyén nevelésnek eszményét egyedül a keresztyén valláserkölcsi ideál képezheti, ez pedig Jézus Krisztus: kérdem, lehet-e, szabad-e e Krisztust paedagógice másképpen felfogni, mint éppen ilyen valláserkölcsi óleteszm ó ny t? Itt a kórdós veleje: erre kegyeskedjenek nekem feleletet adni; ós nem a dolgot a paedagógika békés feladatmezejóről a dogmatika áldatlan vitateróre átcsempészni I Egyébként, miként emiitettem, e tekintetben is lesz még e^y kis mondani valóm s tán majd ha szivesek lesznek nyugodtan meghallgatni, jobban meg fogjuk egymást érteni s hiszem méltányolni is. * * * Egyelőre ennyit a paedagógikai czól kérdéséhez, a melynél tehát csakugyan, formai egyezésünk daczára, tartalmilag Zange-Daxer álláspontja s az enyém között mély ellentót van (birálja meg kiki, kinek előnyére vagy hátrányára.) Nézzük most az eszközöket. E tekintetben is csak örömmel constatálha-