Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt
Mert a dolog most igy áll. Dr. Daxer (... „quos ego u . . .) asztalhoz ül, hogy Strompot lebirálja s e végből ennek értekezését balról fektetve, jobb ról felüti Zange könyvét s immár — kész az ítélet. Zange-Daxer elkárhozlatja Strompot. De hát miért? Hát csak azért, mert ZangeDaxer a merev konfessionalismus álláspontján áll : Stromp pedig „felekezetnólküli." Szörnyű vád, a melynek hallatára az ellentábor „Dunántúlijai" harczias örömújjongásba törnek ki; a szegény vádlott hátán pedig rettenetes borzongás czikáz át. De vájjon igaz-e ez a vád? Avagy nem áll-e itt is teljes mértékben Luther szava, a ki „az egyház babyloni fogságáról" szóló könyvében igy jellemzi ellenfeleinek vitázó modorát: „Ily módon vitatkozni közös szokásuk : ők maguk állítják, a mit megtámadnak, vagy koholnak valamit, csakhogy legyen mit megtámadniok. Ilyenformán jártak el Sylvester, Eck, Emsor, meg a kölniek és a löweniek. 1) Nos hát Zange--Daxer is alig hanem a Luther kőin» és löweni ellenfeleinek módszerébe esett, nemes buzgalmának hevében. Tény, hogy mondottam -- s nincs okom ab ból, a mit mondottam csak egy betűcskét is viszszavonni, — hogy „ne állítsuk előtérbe az egyházat ós a tant, hanem az Istenországát és annak élő örök Igéjét." Tény, hogy kijelentettem, hogy „vallásoktatásunk nem annyira felekezeti, mint sokkal inkább keresztyén legyen." Tény, hogy szemben a konfessionalista orthodoxia által előtérbe állított egyház institucziójával, mint positivummal ráutaltam ama „sokkal biztosabb positi vu m r a," a Krisztusra, a ki tudtommal az egyháznak is egyedüli positiv alapja. Tény az is, hogy e contextusban ráutaltam arra is, hogy tehát a végső eredmény dolgában ne „egyháztagokai 4 igyekezzünk nevelni, hanem az Isten országa számára polgárokat, „a kiknek nem a tant tudni, de azt kell érezniök, hogy nem ők élnek többé, hanem él bennök a Krisztus." De vájjon mindebből, s általán egész értekezésemből, hogyan olvashatja ki dr. Daxer a felekezetnélküliség vádját? Nem fejeztem e ki világosan, nem iehelli e azt értekezésem minden szava, hogy ón mindezt egész reformácziói egyházunk szelleméből folyólag kivá nom meg, a mely határozottan megkülönböztetve ») L. Maszuyik—Stromp i. m. 169 1. magát, mint „ecclesia visibilist," az Istenországától, mint „ecclesia invisibilistől," eszményiczóljátaz utóbbiban birjas magát ezzel szemben csak eszközjelentőségünek tudja? A reformáczió egyházának, Luther egyházának igazi ereje nem felekezetisógónek, de az örök igaz keresztyén eszménynek hangoztatásában áll. Es nekem, mint paedagógusnak mindig csak az eszmény lehet az irányi adóm. Igaz, hogy dr. Daxer szerint „csak a rajongás hiszi, hogy ezeken (t. i. a felekezeteken) felül valami magasabb egységben leli meg az igazi keresztyénséget" (a miből folyólag tehát nemcsak felekezetnélküli, de rajongó is volnék) de e dologban, azt hiszem, nem én tévedek, hanem Zange—Daxer, miként ezt majd magával Lutherrel fogom igazolni, következő czikkemben, a hol Pröhlének az ón egyházfogalmamat kifogásold érveléséről lesz szó. Ismétlések kikerülése végett legyen szabad dr. Daxer szives türelmét kérve, figyelmét e neki is szóló válaszomra előre is atya fiságos szeretettel felhívni. * * * Ezen, inkább hitelvi térre tartozó megjegyzé sek után áttérek dr. Daxer paedagógikai ellenvetéseire. Természetes dolog, hogy theológiai álláspontunknak éles különbözősége mellett paedagógikai felfogásunk is, főleg tartalmi szempontból, kibékíthetetlen ellentéteket fog felmutatni. Mert formai szempontból van köztünk egyezés Igy például örömmel tapasztaltam, hogy dr. Daxer teljesen magáévá teszi azon követelményemet, a melyben a vallásoktatás czélját, szemben az egyetemes tervjavaslat szótfolyó és bizonytalan meghatározásával, megállapítottam, t. i., hogy a vallásoktatás czóljának az oktatás minden fokozatán, tehát „minden iskolában," (mint dr. Daxer mondja) azonosnak kell lennie. Természetesen, ha aztán a czólmeghatározás tartalmát nézzük, meszsze esünk egymástól. Mert mig amaz egy czól szerintem, az én keresztyén idealistikus álláspontomról az, „hogy növendékeink szivébe beleoltsuk a Krisztust, a keresztyén valláserkölcsi óleteszmónyt, a kinek minden egyes hivőben is életvalósággá kell válnia;" addig Zange— Daxer confessionalistikusan materialistikus (— a keresztyén eszmény materialisalása a confessionalis tanban) álláspontjából amaz egy czél más^