Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt
Jguszadik évfolya m 5. *zárr\. Orosháza, 1902. január 30 EVANG. EGYHÁZ ÉS ISEÜLA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetés dija : MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Hirdetés dija: Egész évre. . ISkor. Egész oldal . ÍO kor Fél évre. . . 6 . Felelős szerkesztő és kiadó : Fél oldal... S „ Negyedévre . 3 „ VERES JÓZSEF. Negyed oldal . 4 , Egy szám ára Ä4 fill. VERES JÓZSEF. Nyolczad oldal . £5 Vád alatt. „Azért most magmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez három : ezek között pedig legnagyobb a szeretet." Pál apostol. II. Áttérve dr. Daxer czikkére, első sorban is készséggel hozzájárulok mindahhoz, a mit bevezetésében elmond. Illetőleg akár igy is formulázhatnám a dolgot: örömmel látom, hogy dr. Daxer az én felfogásomat általában osztja. Mert hiszen a mit ó hangsúlyoz: az egységes tantervet kívántam már előbb én. Á mit ő állit, hogy t. i. bármily nehéz és fogas is a kérdés, „a kellő megfontolással, körültekintéssel, és a különböző vélemények meghallgatása által sikerülni fog annak megoldását előbbre vinni" : éppen e reménység, e jó szándék adta még előbb az én kezembe a tollat, a mint erre előző czikkem elején rámutattam. Dr. Daxernek e bevezetése után joggal várhatom tőle, nyilván a t olvasó is azt várná, hogy tehát ö bírálatában „megfontolt," „körültekintő" s mindenekfelett az eltérő vélemény iránt türelmes is lesz: ámde, sajnos, alaposan ki kellett abrándulnom reménységemből. Dr. Daxer merev confessionalismusa a türelem erényét nem ismeri. A mivel egyébként csak ama régi igazságot igazolja maga is, hogy a dogma türelmes sohasem lehet; e jámbor gyengeségre csak a vallás képes. Azért bárha dr. Daxer az én paedagógikai elveimet s felfogásomat bírálva, dogmatikus apo dikticzitással ki is jelenti, hogy „minden esetben az ily eljárásnak agyházunkban nincs jogosultsága" : én, a nélkül, hogy dr. Daxer irányának jogosultságát kétségbe akarnám vonni, elég vakmerő vagyok kijelenteni, hogy kegyes engedelmével avagy a nélkül, de elveimet továbbra is egyházunkban vallani ós hirdetni fogom; a végsőszót pedig hagyom — nem dr. Daxerre és társaira, hanem arra, a ki mindeneket itól. A dogmatismus további jellemvonása a tekintély. Dr. Daxernek is van egy tekintélye (azaz, hogy van biz neki több is, sok is, nagyjában ismerem is őket; de ezúttal csak egy gyei áll elő) — s ez Zange. Már most igazán nem tudom, hogy kivel is kell tulajdonképpen szóba álla nom: dr. Daxerrel-e, avagy Zangeval? Mert alig van állítása, a melyet nem igy formulázna : „Zange ezt mondja;" „Zange szerint;" „azért Zangevel tartunk." . . . Sietek egyébként dr. Daxert megnyugtatni, hogy ón neki az ő tekintélyes érvelését rossz néven éppen nem veszem Teheti bátran, hiszen te kintélyekre is szoktunk hivatkozni a tudományos világban, a szükség ós illendőség szerint. De viszont cserébe megkívánhatni tán, hogy azért, mert valaki elveit önállólag fejti ki, reá a tekintélyesek ne haragudjanak. — Lehet, hogy dr. Daxer szemében nagy hibát követtem el az által, hogy a magam felfogásának adtam kifejezést s nem vettem Zange könyvét értekezésem megírásához forrásul : de, bocsánat, ón már csak jobb szeretek a magam lábán járni. Kiórzem ugyan s bizonynyal az érdeklődő olvasó is kiérezhette dr. Daxer czikkóből a szánakozó lenézést paedagógikai tudásom ós gyarló, erótelen hitemmel szemben: de hát, én édes jó Istenem, csak nem lelet mindenki egy-egy Zange.... No de csak annál szebb Zange-Daxertól. hogy daczára a köztünk, úgy a tudomány, mint a vallásosság dolgában tátongó nagy közbevettetésnek, (a melynek oly szép evangéliomi analógiáját nyújtja amaz igazhitű Írástudónak és ama szegény pub likánusnak a példája) mégis szíves velem szóba állani. Bár a magam részéről megvallom, inkább szerettem volna magával dr. Daxerral csevegni.
