Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

1902-08-21 / 34. szám

szokottat — már csak a gyengék kedvéért is — megtartjuk, megőrizzük. A hol pedig valami változtatás szükségesnek vagy kívánatosnak látszik, ott is csak meggondolva és kímélettel változtassunk." (Oimnélküli negyvennyolcz 47. pont.) Ugy vélem — ós helyesnek tartom, — hogy a gond, melyet a külsőségekre is kell fordítanunk, kiválóan vonatkoztatni kell a magán életben hordott, a hivatalon kivüli öltözékre s viseletre. Az evangpap helyesen cselekszik, ha követi saját kora tisztességes elemeinek viseletét. Az evang. pap nem klerikus, a ki hosszú ruhájával, tonsurával, okvetetlenül borotvált ábrázatával megkülönbözteti magát a laikustól, de nem is a legalsóbb tömegnek tagja, a melynek kóczos haja, torzonborz szakálla, piszkos ruhája elárulja a durvaságot, a miveletlenséget. Ne legyen az evang pap a község kiváló piperőce, a ki mindig legújabb divatú viselettel kelt feltűnést, de ne is hanyagolja el külsejét annyira, hogy az ószerószek dohos készletéből szerezze be bámulatos olcsó áron a divat* ból régen kiment rokoko ruhadarabjait. A szemet szűró két szélsőség közt a tapintat meg fogja találni a középutat, hogy mi illik, mi nem illik. A két szélsőség között elég tág tér nyílott neki olyaténképen öltözködni, hogy a ki őt nem ismeri, ha nem látja is messziről: ime ez pap, legalább a ki ót ismeri, ne mondja magában, ennek ugyan nincsen semmi papformája I A paptól megvárja gyülekezete, egyháza, a társadalom, hogy viseletében, ruházkodásában a keresztyéni önmegtagadásnak, lemondásnak, szintúgy a keresztyéni inéi* tóságnak, komolyságnak jelképét szemlélhesse. Mindazáltal a ruházat tekintetében is a tisztesség, az ..illik" — „nem illik" korlátai közt megállani akarunk azon szabadságban, melylyel Krisztus megszabaditott minket, kinek evangéliomában nincsen szó külön a papok köteles ruházkodásáról^ viseletéről ; ós megállani akarunk a szabadságban, a melylyel az evangéliom alapján megszabaditott minket a reformáció a külsőségek rabigájából. Egyházi utasításaink, melyek a zsinatig érvényben voltak, de a melyeket a zsinat egészben nem törölt el, a melyek azonban még újakkal nem lettek pótolva, a szóban levő ügyben nagyon bölcsen és tapintatosan rendelkeznek, megőrizvén, tiszteletben ' tartva azt a szabadságot, de hangsúlyozva egyszersmind azt a tisztességet, melyekről az előző sorokban szólottam. A dunántúli régebbi utasítások épen hallgatnak a papok öltözetéről, egyenesen a papokra hagyják, hogy a papi decorumot megőrizzék. „Eletével szolgáljon tükörül hallgatóinak s ne csak nyilvános botrányoktól óvakodjék, hanem mind arra, a mi által a gyülekezet vallásos és erkölcsi nemesbitésót emelheti, szivvel-lélókkel törekedjék." (234. §.) Ezt lehet adunántúliak régebbi utasításaiban a papok viseletére vonatkoztatni. A ruházat tárgyában legrövidebben utasit a tiszai kerület. „Magát állásához illően viselje ós a szerint ruházkodjék." (119. §.) Néhány szóval többet használ, de többet szinte nem mond a dunáninneni kerület. 93. §. k) „Még ruházata is úgy házánál, mint azon kivül s kivált hivatalos teendőiben tisztes, tiszta ós állásához illó legyen." Legtöbb szóval, de mégis elég röviden, ugyanennyit kiván papjaitól a bányai kerület. 11. szakasz 8. pont: „Ruházata úgy házánál, mint hivatalos teendőiben tisztes és tiszta, legyen, a hozzá kevésbé illó öltözetektől tehát, fényűzéstől, s más divatos cifraságoktól tartózkodjék." Elég, nagyon elég az a kevés, a mit az utasítások a papi öltözködésre s viseletre nézve magokban foglalnak; többet mondaniok szügségtelen^ Művelt embernek úgy is tudnia kell, hogy illedelmesen viselkedjék ós hogy mi az illem. Kötelező határozathozatalra egyébiránt — bár a határozathozatalt nem tartom épen szükségesnek — a papok öltözete, viselete tárgyában csak az egyházi közgyűlések vannak feljogositva. A lelkészi értekezletek, ha úgy tetszik nekik, legfeljebb csak véleményt mondhatnak, irányt adhatnak, de határozatainak foganata csak akkor lehetne, ha egyértelmüleg hozattatnának ós egyenlő akarattal elfogadtatnának, az esperességi, illetve kerületi, vagy egyetemes közgyűlések által pedig nem kifogásoltatnának. Bajjal fog ily egyértelműség létre jönni. Az izlés többféle. A zsinat idejében is tartatott lelkészi értekezlet, melyen a magán életben viselendő kabát bizonyos szabása sokaknak tetszését megnyerte. Sokan voltak a mellett, ez a szabású öltözet fogadtassék el papi kabátnak. Utóbb tudtam meg, hogy a szabó művészet műnyelvén e kabát gavallér kabátnak mondatik. És azóta is a gavallórkabátot közülünk csak az viseli, a ki épen gavallórkodni akar benne. A dunántúli egyházkerület papjainak értekezlete — mint a „Magyar Szó "-ban olvasom — hivatalos használatra az egyszerű Luther-köntöst, szép, sima Mózes-táblát, igen szép, magyar jellegű,