Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stettner Gyula. Cím nélküli negyvennyolczv365 - Stromp László. Vád alatt

Huszadik évfolyam 4. >zân\. EVANG. E6¥ Orosháza, 1902. január 22. ES ISKOLA MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetés dija : MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Hirdetés dija: Rgész évre. . l»kor. Egész oldal . lO kor Fél évre. . . e , Felelős szerkesztő és kiadó : Fél oldal... 8 „ Negyedévre . 3 „ VERES JÓZSEF. Negyed oldal . 4 , Egy szám ára 94 üli. VERES JÓZSEF. Nyolczad oldal . & , Vád alatt. „Azórt most magmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez három : ezek között pedig legnagyobb a szeretet." Pál apostol. I. A midőn a mult év tavaszán inegirtam, a pozsonyvidóki papi értekezlet előtt felolvastam s e becses lapokban (1901. 24., 25., 26. sz.) közöltem „A vallásoktatás tervéről" szóló értekezésemet, tisztában voltam azzal, hogy sokaknak .kemény beszéd" lesz az s közlésével aligha nem «leven szenet gyűjtök a fejemre. Ám azért egy pillanatig sem haboztam, mi tévő legyek. Volt mit szólnom, hát szólottam. Tettem pedig azt azon világosan kifejezett meggyőződésből, hogy oly fontos és életbevágó dologban, a milyen éppen a vallásoktatásügyünk most szőnyegen lévő reformja, „a nézeteknek szabad és egyenes feltárása, éppen azoknak helyes leszűródése érdekében, a mily kivánatos, ép oly hasznos is.

u Az értekezésemhez részben birálólag, részben vádlólag hozzászólott az „Evangélikus Egyházi Szemle" hasábjain dr. Daxer (1. „A vallástanítás új tantervjavaslata" cz. czikkét (1901. 10. és 11. sz.) és bizonyos »Dunántúli" („Stromp László és a vallástanitási tantervjavaslat" 1901. 11. sz ;) e b. lapok f. évi 1. számában pedig PröhleHen rik, ki „Észrevételek Strompnak a vallástanítás tervéről szóló értekezésére" cz. komoly ós logikus czikkében úgyis, mint a vasi felső ev. egyházmegye papi értekezletének megbízottja visii a tollat. Kzenkivül a czikk szóba került több egyházi testület, igy — mint erról Dunántúli értesít — a dunántúli egyházkerület előtt, sót megfordult a mult őszi egyetemes lelkészi értekezlet asztalán is. Úgy látszik, hogy sikerült a kedélyeket a szokottnál jóval élénkebb hullámzásba hoznia. Hát hiszen éppen az volt a czélom. Óhajtottam, hogy vajha a felkeltett eszmecsere egészséges gondolatokat hozna napfényre; s mi, vitázók végül is atyafiságos emberséggel nyújtva egymásnak jobbjainkat, elmondhatnók egymásnak: sebet adtunk, sebet kaptunk, de azért a keresztyén szellemi hadviselés elve ellen sohasem vétettünk; most nincs legyőzött egy sem, csak győztes — ós ez: az ügy maga, melyért sikra szállottunk! Sajnos, reménységemben, óhajtásomban némileg csalódnom kellett. Az értekezésemmel szemben közlött bírálatok hivatáskörüket jóval túllépve valóságos vádiratokként hangzanak ellenem. A tárgyilagos érvelés nyugodt lolyamát medréből kiszo ritotta az eretnek üldöző türelmetlenség rohanó áradata. Nem arról van szó csupán : helyes e, helytelen-e, evangéliomi keresztyén hitelvi álláspontunknak s a komoly paedagógia követelményeinek megfelelő-e s ez alapon megvalósítható-e, avagy teljesen elvetendő avagy bizonyos mértékben elfogadható s alkalmazható-e, a mit Sromp, mint reformot ajánl ; hanem főleg és első sorban arról, hogy Stromp ellen, mint veszedelmes újitó ellen n

r" egyházi hatalom egész tekintélyével lépjünk í * őt, ha veszedelmes tanait vissza nem vo U llásától mozdítsuk el, Valósrgos autodafé — „in optima forma." Szegény fejem már most mit tegyen? Azt a mit komoly meggyőződésű embernek lelkiismerete parancsol. Mindaddig, mig jó ós elfogadható érvekkel álláspontom tarthatatlanságáról, elveim veszedelmes voltáról meg nem győznek: vallom azt, a mit profé s sori confessióm-