Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Az 1848. XX. t.-cz. országgyűlési tárgyalása

JHuszadiK évfolyam 26. szân

y Orosháza, 1902

. június 26. evaiïg. bb/hâzbs iskola. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetés dija : MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Hirdetés dija: Egész évre. . JLí3kor. Egész oldat . lOkor. Fél évre. . . O , Felelős szerkesztő és kiadó : Fél oldal... ® , Negyed évre . 3 „ VERES JÓZSEF. Negyed oldal . 4 , Egy ssám ára 34 áll. VERES JÓZSEF. Nyolczad oldal . S5 h Az 1848. XX. t.-c. országgyűlési tárgyalása. (Folytatás és vége.) Szentiványi beszédén kivül kétségtelenül legfontosabb a miniszter beszéde. Nemcsak azért, mert az mutatja meg, mit várhatunk a jövőtől, hanem különösen azért, mert ebből világosan kitűnik, mennyire eltértünk már az 1848. XX. t.-c. -eredeti célzatától. Nagyon különösen hangzik az, a mit a miniszter után igen sok protestáns képviselő is megnyugvással kijelentett, hogy as àllam az 1848. XX. t.-c.-ket eddig már részben végreIiajtoita az állal, Iiogy a hazai mindkét evang. egyháiat segélyezte S ezen segélyek közé veszi nemcsak az egyetemes alapok gyarapítását, a mi kétségtelenül helyes, hanem a tanitói fizetések kiegészítését és korpótlékot, a lelkészek kongruáját, az intézetek állami segélyezését, építésben támogatását is, a mi megint kétségtelenül helytelen. Jlert az 1848. XX. t.-c. világo3an kijelenti, hogy a törvény végrehajtását csakis azok a teherátvótelek képezhetik, a melyeket az áilam az egyház meghallgatásával eszközöl, s csakis az egyházak egyetemének szólhatnak és nem az egyes községeknek, avagy épen az egyes személyeknek ós intézeteknek. Igy nevezetesen a lelkészek kongruájával az állam nemcâak autonómiánkat sérti, hanem még az egyház terhein sem segít, mert a közegyháznak és az egyházközségeknek egy parányival sincs kevesebb kötelezettségük most, mint •olt a kongrua megadása előtt. Az pusztán és egyedül lelkészeink megélhetésének könnyítésére szolgáló személyes állami segélyezés, de nem az 1848. XX. t.-c. végrehajtásának egyik jelensége. Maga a szempont is helytelen, melyből a miniszter a segélyezésnek az állam pénzerejéhez mért fokozatos emelését igérte. Mert a megterhelteken óhajt segíteni. Hát ez merőben helytelen felfogás. Nem azért kell az 1848. XX. t. cz.-ket végrehajtani, mert az anyagi terhek alatt nyögő protestáns polgárság könnyítése, hanem azért, mert a vallási viszonosság ós egyenjogúság kivánja. Csodálatos, hogy ennek az egyedül helyes ós jogos szempontnak kiemelését Veres József eivételével, a ki azt erőteljesen és többszörösen hangoztatta, még olyan protestáns képviselők is mellőzték, mint Marjay Péter, Ballagi Géza, Bernát h Lajos stb. s hogy a vitában az adózás elviselhetlensóge különösen előtérbe volt állítva. Ped'g szerintem, az egész, viián&fc nem a részvét, hanem az igazságórzet felkeltésére kellett volna irányulnia. S e tekintetben készséggel kell elismernünk, hogy a vita vezető szónoía Veres József minden egyes felszólalásában ezen elvi magaslaton igyekezett megtartani a tárgyalást. »Igazságot kérünk és nem kegyet.® „Azt akarjuk, hogy minden törvényes, móltányos ós jogos követelmény megkapja a maga kielégítését, hogy igy aztán az osztó igazság mérlege megnyugtasson minden polgárt. Ez fogja helyreállítani a békét, megelégedést ós egymás iránt való szeretetet." „Ha igy az egyenjogúság és az egyenlő teherviselés biztosítva lesz, akkor elértük a célt." „Az állam adjon dotációt, biztosítsa azt kellőkép törvényben azon felekezetek hivatalos hatóságainak meghallgatásával stb, melyek arra igényt tartanak." Oly szempontok ezek, melyeket nem lett volna szabad szem elöl téveszteni egyetlen pillanatra sem, mert egyedül csak ezek felelnek meg az 1848. XX. t.-c. szellemének ós célzatának, minden más szempontot, tehát a szegénység, a kultúrális munkában való részvétel, a nemzeti érdek, s legyen bár még oly igaz ós magasztos is,