Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Tiszáninneni ev. ref. kerület

azelőtt példát nem találtam. Sumjáczon pl. egy özvegy férfi néh. neje nagybátyja leányával akart házasságra lépni, mitől 1659. szeptember 30-án Jolsván eltiltatott, de kisülvén később, hogy mátkájával vétkezett, az esperesség 1660. ápril20«án összeadta őket, de egyidejűleg — megfenyitósükről is gondoskodott (Schröter 666 és 669 1. ;) hogy mi mindenre nem terjedt ki e részben az esperesség figyelme, igazolja a következő eset: egy telsősajói özvegy nő újból házasságra lépett, 9 hónappal első férje halála után . . . betegágyba került és igy idő előtt szült; az ottani lelkész 1657. szeptember 25 én Jolsván előterjesztette a kényes ügyet, melyet az esperesség aztán a következő végzéssel döntött el: ha a nő esküvel tisztázza magát és beigazolja, hogy mint állitotta, a gyermek első férjétől származik, nem fog szégyen szemre kiállíttatni, különben igen (Schröter 640. 1.) Az eljegyzés egyoldalú felbontása még mindig azzal lett fenyítve, hogy az illető 7 évre űj eljegyzéstől és házasságtól eltiltatott; a házasság felbontásának pedig csak ritka esetben adatott hely, mi onnan is következtethető, hogy török fogságban áttért vagy elhalt feleknél az áttérés vagy elhalálozás pontos beigazolása kívántatott, és hogy a hűtlen elhagyás egy esetben sem maradt büntetlenül. A róm. kath. szertartásokról e korszak jegyzőkönyvei már ritkábban emlékeznek meg, de pl. F.-Sajón az 1653. márczius 3 án tartott egvhizlátogatás „Krisztus sirját" még a templomban találta (Schröter 810 1.) és a pünkösdi királyválasztás még 1670 ben is több helyen divatban volt. A vallásosságot még mindig külsőségekben keresték, igy pl. Csetneken az 1670. évi egyházlátogatás alkalmaval kérdőre vonattak azok, kik a d. u. istentiszteletet mulasztani szokták volt és „vétkes voltukat beismervén hiába mondogatták, hogy el voltak foglalva" (Peczeli 110 1.;) Kunlaploczán ugyanakkor „olyanok is találkoztak, kik az istemgéjét elhanyagoltak és magokat az istenitisztelet előtt leitták." mire nézve „meghagyatott a birónaK," hogy ilyen emberekre „szeme" legyen (Peczeli 115. 1.;) S.-Grömörön ugyanakkor a 2 , 6. és 7. parancsolat áthágása a polgári liatosagtól 12 frttal, az egyháztól pedig háromszori szégyen szemre kiállítás által rendeltetett megfenyíttetni, míg a megesett személy esketéseért a díj egy aranyban állapíttatott meg (Peczeli 117 1.) ós végre Ratkón kemény büntetés alá vonatott egy nő azért, hogy már majdnem 3 évig elmaradt a/, úr asztalától. (Peczeli 127 1.) A templomok ékességei közt találtain 1653bau: öhisnón Krisztus ós a 12 apostol képét (Schmidt Salamon ajándéka ) Jolsván egy gyönyörű kárpitot (Homonnay Mária ajándéka,) Ró czén Krisztus feltámadásának kópét (Arel Salamon ajándéka,) Csetneken egy szép oltárt (Bakos Bornemisza Mária emieke,) A.-Sajón szép kárpiton az úrvacsora képét (Kovács Márton ajándéka,) 1670ben: Kis Veszverósen a 12 apostjl szobrait, Köviben szent László király keoét, (de hitvány munka lóvén az oltárról levétetett ós a falra függesztetett és Sumjáczon egy kárpiton a 12 apostol képét. Megjegyzem, hogy majdnem minden templom volt képekkel ós szobrokkal diszitve, melyek tárgyait azonban nem ismerjük. Érdekes volna tudni, milyenek voltak a szini előadásuií és mit tárgyaztak, melyek e korban ph 1670. körül Rozsnyón, a ritkaságok közzé éppen nem tartoztak? de erről hallgat a krónika, csak tény, hogy ezen a diákok segítségével tartott előadások a tanító egyik jövedelmi forrását képezték. Valós/inű, hogy a táigyak úgy, mint más vidéken a vallás ós erkölcs köréből kölcsönöztettek és az előadás valamely eszmenyi dolog személyesitésére szorítkozott, mely egyszerű párbeszédek alakjaiban terjesztetett a hallgatóság elé. BlfiLKÖLD. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület a zsinati tárgyak előkószitósóre bizottságot küldött ki. A bizottság munkálatát három részre csoportosította : 1. Az állam és az egyház, illetőleg a vallásfelekezetek egymásközötti viszonyaira. 2. A. meglevő egyházi törvények módosítására. 3. A zsinat tárgyai közé felveendő más kérdésekre, esetleg új eszmékre vonatkozó kívánságainak, illetőleg javaslatainak összeállítására. Az első csoportra a javaslat igy szól : Az állani és az egyház ós a vallásfelekezetek egymásközötti viszonya. Miután országos"* törvényeink, különösen az 1848, XX. és az 1868. LUI. t. czikkek a bevett vallásfelekezetek közötti egyenlőséget ós viszonosságot tekintik alapelveik gyanánt, kivánja egyházkerületünk, hogy az ezen alapelvekkel ellenkező állapotok, akár törvény, akár gyakorlat folytán állottak elő, szüntettessenek meg, különösen az ev. ref. vallásfelekezetek egyenjogúságát sértő viszásságok orvosoltassanak igy : a) a jogegyenlőség szempontjából kivánja, hogy az országos ünnepélyek alkalmával a róm. kath. egyház kizárólagos szereplése törvényhozási lag szüntettessék meg; b) ugyanazon szempontból kivánatos, hogy a katonaságnál az ev. ref vallású katonák számarányának megfelelő prot. tábori lelkészek alkalmaztassanak, továbbá, hogy a protestáns tábori lelkészek ne a kath., hanem újonnan szervezendő prot. tábori vikariátus alatt álljanak. Ugyancsak kívánjuk, hogy katonai ünnepélyek alkalmával a prot. lelkésznek is megfelelő szereplés biztosittas-