Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - VIII. Temető - Karsay Sándor

-változott, azaz sem nem tanult és nem felejtett, csak inopportunusnak tart ma bizonyos középkori dolgokat és gyakorlatokat. Nem hiába mondotta a Syllabus, hogy Róma és a modern eszme világ össze nem egyeztethető. Indexével és inquisitiójá­val máig is megköti, sőt lenyűgözi ad majorem Dei glóriám a lelkiismereteket! A hesseni papi egylet mult hó 22. és 23. napján tartotta Friedbergben szokásos évi ér­tekezletét. Bibliai leckét tartott Daubitz lelkész s az évi jelentést Röschen lelkész terjesztette elő. Előadást tartott Bechtolsheimer lelkész az erkölcsi életfelfogás hanyatlásáról a népies irodalomban. Majd Fritsch lelkész a papi élet költészetét ós Köhler lelkész a hesseni ev lel készek jogi helyzetét fejtegette. Az értekezlet kisebb nagyobb fontosságú gyakorlati kérdések elintézé­sével is foglalkozott. A német papi értekezletek ma már igen szükségesek és népszerűek. Nálunk e téren is nagyobb buzgóságra és fokozottabb érdeklődésre volna szükség. (Eperjes.) Dr Szlávik Mátyás. IRODALOM. Magyar SZÓ. „Ez a vereség, mely moz­galmunk első, — de semmi esetre sem utolsó — kísérletét érte, szilárdította meg a mi hűsé­günket a mi szent eszméink, a tiszta keresztyén­ség iránt, ez a hűség hatványozza a mi lankadó erőnket, ez az erő tartsa meg bizodalmunkat a mi igazainkban, melynek előbb-utóbb győznie kell. Ez a bizodalom ébresszen bennünk nagyobb, fo­kozottabb tevékenységet s fűzzön bennünket össze szorosabban. — Tudjuk, hogy a világ tele van forrongó elemekkel. A levegő feltartóztathatlanul terjeszti a társadalom minden rétegeiben az elé­gületlenséget s a reformálás, megújulás szüksé­gességének érzetét. Itt az idő, az alkalom, sót a protestantizmusra nézve itt a kötelesség, bebizo­nyítani a világ előtt, hogy a protestáns egyház keretei nem félnek az emberiség szent érdeke által kivánt reformoktól. A protestáns egyház nemhogy távol tartani igyekeznék az újjászületés mozgalmait, sót épen az ő alapeszméje az, mi­szerint az embernek, mint Isten szabad teremt­ményének lépten nyomon haladni, újulni, refor­málnia kell az Isten parancsa szerinti tökéletese­dés útján. — Gfyózzük meg a világot afelől, hogy a kibontakozáshoz, mely után ma kormányhalom és polgárság egyforma nyugtalansággal vágya­kozik, mi nemcsak hatalmas eszköz vagyunk, sót a mi eszméink nélkül az előttünk fekvő nagy tár­sadalmi feladat megoldása nem is lehetséges. Mu­tassuk meg tetteinkkel, hogy mikor az ember lelki üdvéről a mammon utáni idegfárasztó hajszában mindenki megfeledkezett, mi protestáns egyház, bár elhagyatva, a segedelem forrásoktól elzárva,, mostohán kitagadtatva, egy pillanatig sem téveszt­jük szemünk elől a hivatalt, melyre kiválasztat­tunk ; egy lépést sem távozunk az evezőktől és a kormányrúdtól, melyekkel az emberiség hajóját a boldogulás vizeire vezetni igyekezünk. — Azon fér­fiaknak, kik e küzdelmet bátor lélekkel megkez­dették, táplálták és támogották, nyilatkoztassuk ki hálánkat, de ne a vesztes fél csüggetegségének vigasztalása legyen ez a mi hálánk, hanem a kez­detnek, a hajnalnak, a megújulásnak a felbugy­gyanó forrásnak sarjadzó reményeit élessze fel a protestáns egyház minden tagjában. — Elj ő az idő, — bűn volna kételkednünk — eljó az ideje a mi reményeink teljesülésének, eljő a mi küz­delmünk diadalának napja." A régi London az a London, a melyikbe Shakspere érkezett, a XVI. század Londona. 300,000 ember rajzott a szűk utczákon, a me­lyeken nem járhatott kocsi, az urak hordszéken vitették magukat a szűk sikátorokon át, a me­lyekre kihordták az utczák szemetót. A Themze vize még ezüstösen ringott el a vár allatt, nem festette barnára a gyárak szennye. Hajóslegények kiabálva eveztek a vizén, kis csolnakokon keltek át a vizén Blackfriars felé, a hol a színházak ál­lottak; egyszerű deszkabódék, milyeneknek a Gr lo­be egy régi rajza mutatja őket. — Egy pár év­tizeddel e/elótt egy kis csolnak vitte Shakesperet a színészek kis kerek köpenyében, a melyen tár­sulata védurának czimere csilligott s hallhatta a szomszéd csolnakok utasainak ajkán, meg az ut­czákon is beszélgetés közt megcsendülni legszebb sorait Troilusz szerelmi esküjének, Falstaff uaczag­tató mókáit s Richárd lelkes szavait: „A mig hű marad magához Anglia, nagy ós szabad " S Anglia akkor lépett be világtörténeti szerepe kapuján. A Themzón ott horgonyzott a Drage hajója, mely körül hordja a világ körül Anglia lobogóját. — A 12 kötetes nagy munka szerkesztője Marcza li Henrik, egyetemi tanár, ki egyúttal e kötet irója is. Egy-egy gazdagon ilusztrált kötet ára diszes félbőrkötósban 16 korona ; fűzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Budapest, VIII., Üllői-út 18. sz.) s minden hazai könyvkereskedés útján, havi részletfizetésre is. TEMETŐ. Téthi Karsay Sándor. 1814—1902. Nagy halottja volt az elmúlt héten a dunán­túli ág. hitv. evang. egyházkerületnek, sót egész

Next

/
Thumbnails
Contents