Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - I. Versek - Sántha Károly. Ének

hatol be az evangeliom a sociiiis kérdés lényegébe 1 A porosz felsőházban a közoktatásügyi tárca legújabbi tárgyalása (máj. 11.) alkalmával a theológiáról és az egyházról folyt a vita, s közelebbről a porosz cv. theol. fakultások szabad kutatásának elévülhetetlen jogát érintette. A vitát Dinaut báró indította meg, ki azt vitatta, hogy „a modern theológia aláássa az egyház tekintélyét s végre is hitetlenségre vezet," s azt hangoztatta, hogy „lényeges különbség van a theológia s a többi tudomány szabad kutatása között." Különösen elitélte a modern liberális theológusok „féktelen subjectivismusát" s Lutherrel azt tartja: „az igét meg kell hagyniok." Különösen kiemelte a komoly természettudósok mély vallásosságát, s azt fejtegette, hogy „a tudomány •és a positiv vallás összeegyeztethető, sőt hogy a kutatás végellemzésében a vallásos hitre vezet 4

4 — A felszólalásra maga Studt miniszter válaszolt ekkópen: Az ev. theológiában a különböző tudományos irányok szükségképi feltételei az ó világosságának és éltető levegőjének, sőt feltótelei az ev. egyház javának. Az ev. szabadság lényegében rejlik, hogy a theol. kutatás terén határvonalakat nem vonhatunk. Minden tanirány, a menyire tudományosan igazolható, jogosult. A tudományos theol. tanirányok szabadversenye egészen természetszerűleg el fogja különíteni a konkolyt a búzától. — A kérdéshez különben még Barkhausen, Loening ós Dryander is szólottak. Igy Loening tanár azt hangoztatta, hogy az ev. egyház csalhatatlan tantekintólyt nem ismer, mivel annak egyedüli alapja és tekintélye az Istennek kijelentett igéje. Isten igéjében való szabad ku tatás minden ev. keresztyén embernek elidegenithetlen jogához tartozik. Abban is igaza van, hogy az ev theol. tudomány Németországban az első helyet foglalja el a tudomány terén az egész világon. Irodalma más szaktudomány irodalmával terjedelem, alaposság ós tartalom tekintetében össze sem hasonlítható. Végül Dryander kifejtette, hogy bár az ev. egyházban élő hitet kell hirdetnünk, mégis biztositaniok kell a tudományos kutatás szabadságát a theológiában. Maga a reformátió is a szabad tudománynak egyik ténye, sőt a tudományos theol. kutatás szabadsága létfeltétele az ev egyháznak. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy lapunk legközelebb egy hasontárgyú szép tanulmányt közölhet dr. H o r v á t h Ödön kir. tanácsos, eperjesi jogkari dékán tanár avatott tollából. A kaiserswerthi diakonissza intézetről megjelent a 64 ik munkaévéről szóló évi jelentése, a melyből közöljük a következő lélekemelő adatokat: A nővérek száma 1900. márc. 1-től 1901. márc. 1 ig 1043-ról 1071-re, vagyis 820 diakonisszára ós 251 próbanővérre emelkedett. A 84 belépett próbanővér közül kilépett 32, s kilépett 10 diakonissza, s 12 meghalt. 39 újnővért avattak föl. Alkalmilag Johannita nővérek is segitenek. Az anyaintézetnek van 252 munkamezeje. A nővérek számát 24 egyházközségben megszaporították, abból 16 állomás a rajnai egyháztartományra esik. Magánápolássat 35 nővér foglalkozott. Az előző munkaévben 70,000 beteget ápoltak. Az intézet 1800 embert lát el. Évi bevétele volt 738,373 , kiadása 734,465, feleslege 3908 márka, fedezendő adóssága 584,981 márka. Az anyaintézet újabban a diakonissza egyesületekhez és a szabad diakonissza szer/ezetekhez való viszonyát igyekszik tisztázni. A diakonissza ügynek ez örvendetes haladását a német protestantizmus körében örömmel regisztráljuk. Nálunk magyar nemzeti irányban kellene ez áldásos evangóliomi intézményt meghonosítanunk. Hoensbroech grófnak, az ismert nevú exjezsuitának „Á pápaság a maga sociális kulturális munkásságában" c. műve immár 2-ik kötetében is megjelent. Cime: ,az ultramontán morál.® Ebben közelebbről 3 könyvben egyenként foglalkozik „a ker. erkölcsiséggel,* továbbá annak ellentétével, „az ultramontán morállal," s végül e morál „megítélése" kérdésével. Főleg a kötet ,2 ik könyve reánk nézve a legérdekesebb és legtanulságosabb, mely forrásszerű alapon méltányolja sociális ós kultúrális tekintetben egyaránt a hivatalos pápás morált a maga kifejlődésében ós jelenkori érvényében. Főbb kérdései szólanak a cölibátusról, a nők megvetéséről, a pastorál-medicináról, a polgári törvénykönyvről, a házassági pörökről s a fülbegyónásról, s itt hajmeresztő dolgok kerülnek napfényre Grassmann leleplezései Ligouri moráltheológiájáról itt igazolást nyernek. Egy alaposan ós gondosan készített név- ós tárgymutató csak megkönnyíti a 621. 1. testes kötete használatát. Az ultramontanismus forrásszerű ós alapos tanulmányozásához néikülözhetlen segédkönyv Hoensbroech gróf e legújabb munkája. Addig is, mig behatóbban ismertetnők, felhívjuk reá olvasó közönségünk szíves figyelmét. A német centrumpárt türelmi javaslatának tárgyalása alkalmával egy Luca nevű jezsuita páter is előkerült a birodalmi gyűlésen, ki „Institutiones juris ecclesiastici publíci" c. művében ma is kívánja az eretnekeknek halállal való megbüntetését. Hangsúlyozza nevezetesen e művében, hogy a polgári hatóságnak engedelmeskednie kell az egyházinak akkor, ha az megkívánja az eretnekeknek halállal való megbüntetését. Hogy ma Róma nem él már a középkori jogával, annak oka abban van, hogy ma nincsen hatalma e jogának érvónyesitésóre szembe találná magát a Vatikán a Quirinállal s az olasz rendőrséggel. Luca e tekintetben a 300 évvel azelőtt ólt Tanner nevű jezsuita egyházpolitikai módszerére hivatkozik, a mi mindenesetre azt igazolja, hogy Kóma nem