Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Horvát Ödön. A vallásszabadságról

leletének a tárgyát! Hát csupán mi, a kik oly sokszor szeretünk a művelt ember nevével kérkedni, mi, a kiknek hitük nem csupán a megmagyarázhatatlan erők és jelenségek félelmében áll, hanem a kiknek „lélekben és igazságban" kell imádnunk Teremtónkei, csak mi nélkülözhetnők vallásos hitünkből a szabadságot!? Óh nem! És ezerszer nern ! Ennek elismerése, avagy megengedése egyértelmű volna a hit szükségének és boldogitó hatásának megtagadásával, mert hiszen : — a jrabbilincsek nem voltak szükségesek és boldogítók az emberre soha! Egyértelmű volna ez lelkünk mivoltának egyenes félreismerésével, mert hiszen igaza van Luthernek, hogy : „a lelkiismeret isteni rész — a felett csak Istennek van hatalma!" Egyértelmű volna ez általában az ember •emberi mivoltának kigúnyolásával, mert hiszen valamennyien Isten képmására teremtett lények va.gyunk s személyiségünknek alaposzlopai az öntu<datosság és a szabadság ! Egyértelmű volna ez a főképen a keresztyénség kigúnyolásával és megtagadásával, mely — szépen mondja ezt egyik jogbölcselő — valóban a szabadságnak igazi „Magna Chartá"-ja és pedig nem egy nép, egy nemzet, hanem az egész emberiség számára ! Es egyértelmű volna ez épen a protestantizmus megtagadásával ós kigúnyolásával is, a mely lényegében nem egyéb, mint ennek az igazi „Magna Oharta" betűinek újra való megaranyozása s a mely létrejöttének módjánál, valamint lényegénél és rendeltetésénél fogva csakugyan semmi más, mint a szabadság, a szent szabadság maga I Más szavakkal bár, de lényegében ugyanezt mondja "Wiener, a lipcsei egyetem kiváló tanára, mikor igy nyilatkozik: „A protestantizmus — természeténél fogva — rokon a tudománynyal 1" A tudományról pedig, kedves hallgatóim ! jól tudjuk azt, hogy ez vagy szabad lehet csupán, vagy nem létezik ! „Más fundamentumot senki nem vethet azon Kivül, a mely egyszer vettetett, a mely a Jézus Krisztus!" A Jézus Krisztus pedig ós az ó tana semmi más, mint maga a szabadság, a melyet a golgotai kereszt kinjai, a melyet a durva erőszak lándzsa döfóse ós a reá gördített hideg sziklakőnek súlya se volt képes megsemmisíteni soha ! Azonban a vallás szabadságának a kérdését ^bemutathatom egy más oldalról való megvilágításban is! Bizonynyal nem egészen új kedves hallgatóim előtt az általános emberjogoknak, az ú. n. szabadsági jogoknak a tana. Azok a jogok ezek, a melyeknek alapját az ember személyisége képezi A melyeknek megszerzésére ós megtartására nem kell tennünk semmit sem, mert bírunk ezekkel születésünknél fogva ós pedig elidegenithetetlenül és valamennyi embertársunkkal egyenlő mértékben. Ez általános emberjogoknak, — melyek az egyes államokban különösen biztosíttatván : szülik az általános állampolgári jogoknak, az ú. n. alapjogoknak a fogalmát, — egyike a lelkiismereti és vallásszabadság joga. Az állam tehát arra van hivatva, hogy bennünk ezt a jogot biztosítsa. Ö nem adta nekünk, tehát el se veheti azt ! Másfelől pedig az újkori államnak a célja nem is lehet vallási többé ! Ez nem azt jelenti, hogy a vallást, mint a nemzet művelődésének egyik legfontosabb tényezőjét, teljesen figyelmen kivül hagyhatná, hanem igenis jelenti azt, hogy magához teljesen méltatlannak kell tartania azt a régen lomtárba került, elavult elvet, hogy „a kié a birodalom : azé legyen a vallás is I* Jelenti azt, hogy az újkori állam már csak azért se veheti hatalma alá a lelkiismeretet, mert hiszen erre befolyást tényleg a nélkül se gyakorolhat s erre irányzott erőszakával eredményt a nélkül se érhet el soha ! Az a kényszer tehát, a mely az ember lelkiismerete ellen irányul, nemcsak merénylet az ember ós az állam méltósága ellen egyaránt, hanem egyszersmind teljesen céltalan ós eredménytelen ! Ugyan ez az elv az, a melyet büntetótörvónyköny» vünk tárgyalásánál Csemegi mondott (1878. febr. 22.,) hogy : „A törvényhozó lehetetlenre ne irányozza feladatát 1" s hogy sem szerencsésnek, sem célirányosnak nem lehet tartani az államhatalomnak oda terjesztését, a hová e hatalom ki nem terjed s a hol az erkölcsnek, a hitnek uralma az egyedüli és kizárólagos!" J. Stuart Mill-nél, a szabadság eszméjének e kiváló angol írójánál, olvasom ezt a mély igazságú mondatot: „Az a fogalom, hogy az egyik embernek kötelessége a felől gondoskodni, hogy a másik vallásos legyen, volt okozója minden eddig elkövetett vallási üldözésnek s ha el lenne fogadva : teljesen igazolná is az üldözéseket I" Valóban igaz 1 Ennél a gondolatnál egyszerre feltámad lelkünkben a vallási üldözések szomorú napjainak sötét emléke 1 Egyszerre fojtogatni kezdi