Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Horvát Ödön. A vallásszabadságról

leikünket a katakombák bűzhödt levegője, a máglyák sötétlő füsttengere s mintha fülünkbe zúgna a vadállatokkal viaskodó szerencsétleneknek kin ordítása, s a kínzó eszközök szerte marczangoló kapcsai között gyötrött szenvedőnek halálhörgése 1 Mintha egész lelkünkig csendülne a lélekharang s vele együtt — többek között — az egykori szörnyű „eperjesi mészárszéken" is megkinzottak és kivégzetteknek jajjai s iszonyattal, undorodással fordulunk el ezektől az emlékektől s mintegy azt mondjuk ahhoz a gonosz szellemhez, a mely figyelmünket erre a kinos álomra, erre a szomorú múltra terelte, a mit Madách csalódott Ádámja, hogy ; Vezess, vezess új célra Lucifer 1 Csatára szálltam szent eszmék után S találtam átkot, hitvány felfogásban I Isten dicsére embert áldozának S az ember korcs volt eszmémet betöltni ! Oh nem! Ne ezt a képet! Adjuk át a feledésnek ezeket a szomorú korszakokat! Lelkünknek nem kell az ilyen „keresztény állam!" Ebben az értelemben mondotta Oettingen épen oly találóan, mint a milyen meggyőzően azt, hogy : a keresztyén állam, úgy, a mint azt az egyház hagyományok emberei gondolják, tényleg már nem létezik, de az állam most, a mikor senki se kényszerit vallásos cselekvényekre, keresztyónibb, mint előbb voltl Ha a lelkiismeret isteni rósz, tehát mi bennünk: legyen az csakugyan az Istené! Legyen az csakugyan szabadi Ennél a pontnál azonban — kedves hallgatóim I — vigyáznunk kell nagyon 1 Az a fénylő sugár, a melylyel a vallásos meggyőződés szükségszerű szabadságának igazsága lelki szemeink elé lép, ne kápráztassa meg szemeinket s ne tegyen érzéketlenekké bennünket arra, hogy ennek a nagy igazságnak összes követelményeit belátni le gyünk képesek. A szabadságot nem lehet ós nem szabad c u pán magunknak követelni! Meg kell azt adui ós követelni kell azt mindenki számárai Az a szabadság, a mely csupán egyeseké, olyképen, hogy abból a többiek ki vannak zárva: az nem szabadság! Különösen nem az ez a lelkiismeret terén! A szabadsági jog, a mely nem illet m-^ mindenkit, hanem csak egyeseket: ellenuno <1 >. önmagában! Nem jog ez többé, hanem ei.u^ vagy kiváltság, a mely épen egyenes met; i^a dása a szabadságnak, mert hiszen egyese M-I kirekeszt abból, a mit mások számára biztosit! ÊL. szabadság fogalmában szükségképen benne van az egyenlőségnek a fogalma ! Vájjon volt-e szabadság ott, ahol a rabszolgaság, a röghözkötöttség, vagy a kasztokhoz való tartozás tett különbséget az ember ós ember között ! ? Ugy e bár, hogy nem ! ? Igy nem lehet igazi szabadság a lelkiismeret, a vallás terén sem, ha az csupán egyes kiváltságos kasztok tulajdona s ha ezekkel szemben a többiek : rabszolgák, avagy jobbágyok t „Nem kiváltságok, hanem szabadság kell századunkban," ezt mondotta a XIX. század uralkodó eszméinek lánglelkü irója: Br. Eötvös J., „s ez nem létezik, ha nem köztulajdonunk!" Ezt a szép elvet pedig a „haza bölcsé* nek az a mondata egészíti ki, a legmegfelelőbben, hogy: „A szabadság többekkel megosztva: becsében nem vészit, sőt erejében nyer s biztonságában: növekszik !" igen tisztelt szerkesztő úr! Becses lapja, az „Evang. egyház és iskola* 20-ik számában dr. Töpler Károly úr aláírásával egy cikk jelent meg, mely kérdéssé tette, váljon egyenes adó-e az általános jövedelmi pótadó s kivethető e arra is a közalapi járulék? a mint azt az 1901. óvi egyetemes közgyűlés, jegyzőkönyvének 77-ik pontjában elrendelte Szerinte az általános jövedelmi pótadót az országos és a zsinati törvény alapján nem lehetett egyenes adónak tekinteni s szerinte az egyetemes közgyűlés nem volt jogosítva a közalapi járulóknak az általános jövedelmi pótadóra leendő kivetését is elrendelni. Hivatkozott cikk megengedi, sőt mintegy felhívja végszavában a czáfolatot, ezért bátorkodom a czáfolathoz némi adatokat szolgáltatni felhasználás vegett, tudva azt, hogy mindig nehezebb azt az álláspontot megvédelmezni, hogy fizessünk többet, mint azt, hogy kevesebbet. Nézetem szerint az állami általános jövedelmi póiadó egyenes állami adó s mint ilyen a zsinati torven\ 306. § a értelmében az egyházi közalap járulék kivetésénél adóalapul felvehető és mert az egy temes gyűlés elhatározta, fel is veendő. Ú: yanis úgy a pénzügyi elmélet, mint gyakorlai • gyenes állami adónak tekint általánosságban il i den jövedelmi adót. \ nálunk általános jövedelmi pótadónak nev-'/e lami adónem — a többi egyenes állami nd.i i teherviselési képességhez és az állami s/ u ethez képest fokozó — de egyúttal —