Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Horvát Ödön. A vallásszabadságról

akkor látunk leginkább, ha lehúnyjuk szemeinket s megnyitjuk lelkűnket előtte. . .... kit a bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érző keble óhajtva sejt I Ha megnyitjuk a lelkünket az örök világosságnak az előtt a kiapadhatatlan forrása előtt, a melyet mindnyájunk üdvére adott belénk a Teremtő, hogy az agyunk elé toluló ezer és ezer megoldatlan kérdés gyötrő sötétségében, a mindennapi élet ezer ós ezer megpróbáltatásai ós küzdelmei között, el ne veszszünk! Igen, kedves hallgatóim, e küzdelmek és kétségbeesések között . . . Bíznunk kell Benne teljes bizalommal, Rendithetetlen, egetvivó hittel, — Máskép nem győzzük könynyel, fájdalommal S nem állhatunk meg szenvedéseinkkel 1 Ügy kell tennünk, a mint a mindennapi tapasztalásból tanultuk I Ha szédületes mélység, ha elnyeléssel fenyegető örvény felett kell járnunk, soha se nézzünk alá a mélységbe, a veszedelembe, a pusztulásba, a mely por és részeinél fogva a nélkül is oly nagy erővel vonz bennünket magához, hanem nézzünk fel csupán az égre, „a honnan jön minden adomány és minden tökéletes ajándék I

u Az a nézet tehát, hogy a tudomány s általában a művelődés feleslegessé tehetné a hitet: meggondolatlan és alaptalan ! Reá czáfol erre maga az a kétségtelen körülmény, hogy minél műveltebb valaki: annál több kérdés merül fel lelke előtt, melyekre a tapasztalás segítségével biztos feleletet adni nem képes. Valamint az, hogy ha a műveltség csakugyan feleslegessé tehetné a hitet, akkor szükségképen azt kellene az emberi művelődéstörténetben észlelni, hogy az emberi művelődés és a vallásos fogalmak fejlődése ellentétes irányban haladnak, hogy tehát minél alacsonyabb fokon áll valamely nép művelődése általában : — annál magasabb fokú ennek vallásos műveltsége ós megfordítva 1 Ho lott épen az ellenkezőt tapasztaljuk! Mert az általános művelődés fokozódása előfeltételül ós egyszersmind következményül birja maga előtt és illetve maga után, a vallásos fogalmak fejlődését. El kell fogadnunk tehát, — létünk törékeny hajójának egyetlen biztos horgonya gyanánt kell elfogadnunk, — azt a tételt, hogy az embernek, a műveltség bármilyen fokán, mellőzhetetlenül szüksége van a hitre I Annak pedig, a mi ilyen — természetünkben rejlő — életszükséglet mindenkire nézve, annak milyennek kell lennie 1? Megmondja ezt józan eszünk I Meg tudjuk ezt szivünknek tiszta dobogásából I Megtanit erre a történelem l De mindenekfölött' megtanit erre a könyvek könyve, — „hol csörgedez az élet itala." „Az Isten lélek; ós a kik ótet imádják: szükséges, hogy lélekben ós igazságban imádják 1" . . . Lélekben és igazságban, kedves hallgatóim! A lélek ós az igazság pedig nem lehet más, mint : szabadi „Az Úr pedig ama lélek!

8 — olvassuk egy másik gyönyörű helyen, — "A hol pedig az Úrnak ama lelke vagyon: ott vagyon a szabadsági" — „Azért ha Fiú megszabadit titeket, bizony nyal szabadosok lesztek!" — „A sza. badságban azért, melylyel minket a Krisztus megszabadított: álljatok meg és ne kötelezzétek* meg ismét magatokat szolgálatnak igájával !" — „Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai, csakhogy a szabadságot ne adjátok a testnek bűnre való alkalmatosságul, hanem szeretetből egymásnak szolgáljatok!" — „Meglássátok, hogy valami módon a ti szabadságotok botránkozásra ne legyen az erőtleneknek!" — „Tudakozzátok az Írásokat, mert néktek úgy tetszik, hogy azokban örök éltetek vagyon!" — „A lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is!" — „A ki betekint a szabadságnak tökéletes törvényébe ós megmarad abban, ... az boldog lesz az ó cselekedeteiben!" íme: csak egy pár futólagosan kijegyzett felséges sor a szent lapokról! Megannyi visszhangszivünknek ama megdobbanására, a mely azt mondja, hogy vallás nincsen szabadság nélküli' A szabadság, — kedves hallgatóim, — emberi léleknek éltető levegője, napsugara és harmata I Vonjátok el az ég felé szálló madártól a levegőt: s élettelenül hull alá a föld rideg göröngyeire ! Vonjátok el az ég felé nyiló virágtól a tiszta napsugárnak, a csillogó harmatcseppnek csókjait: s hervadtan hanyatlik alá, hogy majdan minden szélnek tehetetlen játék-eszköze legyen! És vonjátok el az emberi lélektől, — vonjátok el a vallástól a szabadságot! Azt olvassuk a művelődéstörténet lapjairól, valamint az utazók leirásaiból, hogy a fétis-imádó is, minden külső parancs, minden külső kény* szer nélkül, önmaga választja meg vallásos tisz - -