Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Horvát Ödön. A vallásszabadságról

HuszadiK évfolya 22. szán\ Orosháza, 1902. június 5. v J m IS ISKOLA. Előfizetés dija : Bgész évre. . l»kor. Kél évre. . . 6 , Negyedévre . 3 „ Kgy szám ára öli. MEGu 1 Í.NIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . lo kor. Fél oldal... 8 Negyed oldal . 4 Nyolczad oldal . £8 , A vallásszabadságról.*) Irta : dr. Horváth Ödön kir. taaácsos, az eperjesi jogakadémia dékánja. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! Mostan, a mikor az én szeretett, kedves ifjú barátaimnak, testvértanintézetünk lelkes hallgatóságának, megtisztelő felszólítására megjelenek itt az emelvényen s a mikor olyan jótékonyan ihlet meg már maga az a lelket felbuzditó egészséges áramlat, a melyet ennek az ifjúságnak derék egyesülete, ezeken a vallásos estéken megindított: önkénytelenül reá kell gondolnom egy lelket-lebilincselő jelenetre, a melynek 1899. szeptember 25-én voltam igénytelen részese. A „protestáns irodalmi társaság" közgyűlésén voltunk együtt Debrecenben s lelkesedéssel hallgattuk Hegedűs Sándor elnöknek megnyitó beszédét. Szivünkhöz szólott annak minden mondata De különösen feledhetetlen volt előttem a beszédnek az a része, melyben a hitnek és a tudománynak egymáshoz való viszonyát érintette. Azt mondotta többek között, hogy : „Linné, mikor, mint a botanika atyja, kiment a nyilt mezőre : első dolga mindig az volt, hogy letérdelt és hálát adott Istennek. Azután vizsgálta a növényt, gyökerétől—spórájáig s minél többet vizsgálódott, annál többször hajtott térdet I" Soha se felejtettem el azóta ezt a szép példázatot 1 Azóta a tudomány minden munkásárólazt hiszem, hogy feladatát csak akkor oldhatja meg, ha a Linné példáját követi I Ha a tudomány igazságait, — az emberi lólekneK ezeket a drága virágait, — óhajtjuk vizsgálódásunk tárgyaivá tenni: — teljesen avatatlanok vagyunk e *) Felolvasta szerző az eperjesi ág. hitv ev. theologia belmissiói egyesületének 1902. májas 21-én tartott vallásos «stégén. nagy ós nehéz feladatra akkor, ha nincs>meg bennünk a hajlandóság arra, hogy térdet hajtsunk Teremtónk előtt, akinek mindenhatósága érvényesül a világegyetem beláthatatlan naprendszereinek életében épen úgy, mint a legparányibb porszemben ; a kinek megmórhetetlensége áll előttünk az oceánok feneketlen hullámaiban, épen úgy, mint abban a tünékeny könycseppben is, a melyet az öröm, vagy a bánat hoz remegő pilláinkra 1 Nincs emberi lélek, mely nélkülözhetné a hitet I Annál kevésbbé lehet a tudománynyal foglalkozó ember, a kinek ne volna erre mellőzhetetlenül szüksége 1 Az a tudomány, a mely hadat akarna üzenni a hitnek s mibe se akarná venni azokat a megbecsülhetetlen előnyöket, a melyekkel ez az emberi lelket gazdagítani, boldogítani képes : nem volna méltó erre a névre ! Mert hallhatunk olyan tudósról beszólni, a ki előtt nincsen igazság, a melyet érzékileg felfogni nem képes. A ki önhittségében elvakulva azt hiszi, hogy csak az igaz, a mit tud, — s még fokozottabb elbizakodottságában azt meri gondolni, hogy minden, a mit tud, tényleg igaz is, — valamint hogy minden, a mi igaz : valójában tudva is van előtte. Higyjétek meg, tisztelt hallgatóim, hogy azoknak, a kik igy gondolkoznak az igazság felől, — nem szeretnék szójátókkal élni, — első sorban maguknak nincsen és nein lehet igazuk ! Az igazi tudós, — nézetem szerint, — csak az lehet, a ki jól tudja azt, hogy ott, a hol nagyító üvege, távcsöve, szinképelemező készüléke, vagy bármi néven nevezendő tudományos búvárlati eszköze cserben hagyja és megtagadja a szolgálatot: ott még egy egész világ van elrejtve előttünk, a melynek lételót tagadni csak a hiú dölyf, vagy az esztelenség képes s a melyet