Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - Az elnökség felelőssége az egyházi gyűlésen

À-z első kötetet a Shakspere sikerült arczkópe is disziti, melyet Droeshut metszete után Hirsch Nelly rajzolt. A hat kötet ára annak, a ki külön veszi, 30 korona. Tekintve, hogy e kiadás öszhaugba van hozva a .Magyar Remekírók" kiadásával, ugyanabban az alakban, ugyanazon a papiroson s ugyanazzal a kötéssel jelent meg : e nagyszabású kiadvány kiegészítőjéül tekinthető. Ezért a kiadó társulat a „Magyar Remekírók" vevőinek egy harmadrósznyi kedvezményt nyújt : ÜO koronáért kaphatják meg az új Shaksperet. Igy fejeződik ki külsőleg is azon tény, hogy Shakspere irodalmunknak valósággal kiegészítő része, egyrészt annak a hatásnak a révén, melyet Íróinkra s közönségünk Ízlésének fejlődésére tett, másrészt azért, hogy annak idején legjelesebb iró. ink szövetkeztek lefordítására. A régebbi két Shakspere kiadás ma már nehezen hozzáférhető s nagyközönségünk annál nagyobb örömmel üdvözölheti az újnak megjelenését. „Krisztus Minden Mindenekben." Alkalmi ós közönséges egyházi beszédek. III. kötet. Irta Mindszenti Imre, sajókazai ev. reí. lelkész. (Ára 3 k. Miskolcz, S z e 1 ó n y i ós társa.) A közmondás azt tartja, hogy az a jó asznzony, a kiről legkevesebbet beszélnek. Ha ezt a közmondást átvitt értelemben akarjuk használni, azt mondhatjuk : az a jó predikáczió gyűjtemény, a melyről keveset lehet mondani. Ilyen a kéz alatt fekvő gyűjtemény is, mely 180 lapon 32 ünnepi, alkalmi ós közönséges, részint eredeti, részint idegen kútfők után átdolgozott (7 drb) beszédet közöl. De már itt meg kell jegyeznem, hogy a szerző az idegen forrásokból meriteiteket is úgy átdolgozta, átgyúrta, hogy a munka egységes jellegét semmi nem zavarja A mű nem lép fel nagy igényekkel, a fellegeket nem hasogatja, de a mit a szerző elósza vában igór: „minden és mindenekben a Krisztus" — azt megtartja hűségesen mindvégig. Egyszerű, közvetlen, meleg ós igaz; de épen ezen egyszerű eszközök által hat és meggyőz, s épen ezen tulajdonsága fejti meg azt a jelenséget, a mivel kevés predikáczió iró dicsekedhetik, hogy t. i immár a III ik kötettel léphet a nyilvánosság elé (sajnálom, hogy a két elsőt nem ismerem) a kartársak hathatós pártfogása mellett. Mindszenti Imrénél a textus nem czégér, a melyet kiakaszt, hogy azután többé ügyet se vessen rá, hanem iránytű, a mely czélját inga dozás nélkül mutatja s a melytől csak egy vonalnyira is el nem tér. Felosztása mindenütt jó, a kidolgozás pedig sugárzik az Isten és emberszeretet melegétől. Nyelvezete egyszerű, de szép, sehol sem pórias ; logikája soha cserben nem hagyja. Ha hibát lehetne szemére vetni, az csak az, hogy beszédei nagyon is rövidek. De ez; is előny azokra nézve, a kik az ily gyűjteményt el is szokták mondani, a mire e beszédek kiválóan alkalmasak, mert a helyi viszonyok szerint bővíthetők. Megszerzésre t. kartársaimnak melegen ajánlom. Hering Lajos esperes. Értesítés. Van szerencsém a t. szerző urakat értesíteni, hogy az általam kiadandó prot. egyházirodalmi művek pontos jegyzékének összeállítása már folyamatban van ós az rövid idő múlva meg fog jelenni. — Budapesten, 1902 május hó 26. Hazafias üdvözlettel K ó k a i Lajos könyvkereskedő. Válasz. Az elnök felelőssége. Az „Evang. egyház ós iskola* f. ó. 18-ik számában azt a „kérdésit vetették tel, hogy: „ha valamely egyházi gyűlés törvényellenes dolgokat akar határozni, az elnöknek kötelessége-e kihirdetni azon határozatot, vagy maga is vétséget követ el az által, hogy a törvényellenes határozatot kimondja?" „Azon esetben pedig, ha a határozatért csak az illető testület, pl. az egyháztanács a felelős, e vétség egyházalkotmányunk szerint hogyan torolható meg?" Alapitva van a fenti „kérdés" egyházi alkotmányunk 22. § ára, mely szerint : „a ki egyházi gyűlésen elnököl, köteles a rend fenntartása felett s a felett őrködni, hogy a gyűlés törvényes hatáskörén túl terjeszkedő határozatot ne hozzon." Az 1891—93. évi egyetemes zsinatunk a négyes fokozatú önkormányzati gyűléseinken elnöklő egyházi tisztviselőknek a fenti kérdésre vonatkozó jogállását olyan világosan irta körül, hogy a „kérdés"-re egyházi alkotmányunk alapján tüzetesen megalkotható a felelet. Ugyanis egyházi alkotmányunk a 44. § ban az egyházközségi, a 87. § ban az egyházmegyei, a 114. § ban az egyházkerületi, a 150. § bau pedig az egyetemes közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyeket taxative (kimeritóen) felsorolja. Az egyházközségi közgyűlés, a hatáskörébe tartozó ügyek egyrészét, az egyházi alkotmány 48. §-ában foglalt megszorítással az egyháztanácsra, illetve a képviselőtestületre ruházhatja. Ekként tehát a hatásköri illetékesség az egyházi önkormányzatot eszközlő valamennyi hatóságunkra nézve szabatosan megállapítva v a ri, a mit minden egyházi tisztviselőnek, első sorban tehát az elnököknek, ismerni kötelességük. A külömbözó fokozatú önkormányzati gyűlések elnökségére nézve is világosan rendelkezik egyházi alkotmányunk, kimondván, hogy