Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kund Sámuel. A tanítói fizetések leszállításának kérdéséhez

-zatkészsóg mellett tanúskodnak I Ha mind a mellett 1901 ben egy egy tanulónak taníttatásáért keívesebbet költöttünk, mint 1893 ban, ha a tanitói fizetések átlaga is kisebb volna, ennek oka az egyházon kivül eső körülményekben volna keresendő, de semmi esetre sem irható az egyház rovására, ekkép : „igy könnyitenek magukon;" mert a fentebbiekből kitetszik, hogy nem könnyítettünk magunkon, hanem nagyobb tehert hordozunk. Egy harmadik vélemény dr. Dudás Gyuláé ^Zomborban,) a mely szerint »kétségkívül kívánatos, hogy a tanitói állomásokkal egybekötött javadalom szent ós sérthetetlen volta egy újabb törvény által biztosittassók, vagy pedig — a mi esetleg még helyesebb lenne — a tanitói fizetések minimuma az eddigi 600 koronáról legalább 1000 koronára emeltetnék föl." Mellesleg megjegyzem, hogy dr. Dudás nem mondja meg, hogy a tanitói állomásokkal egybekötött melyik korbeli javadalmat kivánja újabb törvény által szentnek ós sérthetetlennek biztosítani, a József császár korabelit-e, a mult század első felében megállapítottat-e, az 1893. évi szolgabírói becslés szerint valót, vagy a jelenlegit? Ha az előbbi esetek lebegnek szeme előtt, akkor már megmondottam véleményemet, ha a legutolsó eset, akkor az 1893. XXVI. t. cz. 10. íj-a által kívánságának elég van téve Azt kell tehát feltenni, hogy a tanitói fizetések leszállításának czime alatt a tanitói fizetéseknek egy újabb törvény általi rendezése, jobban mondva felemelése mellett küzd. Es az első helyen emiitett panaszos még túllicitálja ót, az a minimumot 1200 koronában, legalább is 1000 koronában kívánván megállapittatni, a mely utóbbi összegből aztán nem is enged el. Á tanügynek kétségen kivül előnyére lenne, ha szerény napszámosainak jutalma nagyobb volna. Jól tudja ezt tanügyi kormányunk, nem kevesebbé az iskolafenntartó egyházak. És bizony sem az ország, sem az egyház kormányán nem múlik, hogy a tanitók fizetése csekély. Csakhogy a tanitói javadalom emeléséhez nem közgyűlési határozat, nem egyházi szabályrendelet, nem zsinati törvény, nem is országos törvény, nem is kormányrendelet kívántatik, hanem pénz és ismét pénz. Nem is hiszem, hogy mostanában az országnak pénzügyi helyzetében ilyen örvendetes fordulat beálljon, az egyházak — különösen a mi evang. egyházunk — nagy iskolai adóját még emelni, veszedelmes kísérlet volna. Mert nem szabad feledni, hogy mig a községek, melyekben állami vagy községi iskola van, állami adójuknak 5$ át fizetik iskolai adóban, a többet az adóhivatal adja és mig a szerencsésebb vallásfelekezet az állam bőkezű alapitványaiból gazdagon el van látva a szükségesekkel, az evangélikus egyház hivei iskolai adóban állami adójuknak 15—20 és még több, sokkal több száztóliját fizetik ! A húrt nem szabad, nem lehet túlfeszíteni. E kórdós eldöntésénél nemcsak kizárólag a tanitók érdekét, bár elismerem fontos érdekét, kell szem előtt tartani (a mint ezt a panaszos felszólamlók teszik,) hanem a polgári s egyházi községek teherviselési képességót, sajátlagos viszonyait, is. Jól tudja ezt közoktatásügyi kormányunk és azért az államsegélyt a korpótlék fedezésére megadta minden egyházközségnek, mely kimutatja, hogy 5$-nál nagyobb iskolai adóval terheli híveit, folyamodott és megadja neki az államsegélyt a tanitói javadalom kiegészítésére is. Jól tudj a a közoktatásügyi kormány, hogy ha a tanitói fizetéseket újabb törvény által rendezné, azaz fölemelné, oly szükségletet teremtene, melynek fedezése az állampénztárra háramlanók. Leszállítását, csonkítását a tanitói fizetéseknek senki se óhajthatja, senki se helyeselheti, legfeljebb bizonyos kényszerítő körülmények hatása mentené azt egyes esetekben. Azt nem tudnám aláirni, hogy a tanitói javadalom örök időkre szent és sérthetetlen, melyhez a csökkentés szándékával soha semmi körülmények közt hozzányúlni nem szabad. Az elvi helyes álláspont mindenesetre az, hogy a meghívó és dijlevél a tanítóval törvényszerűen kötött kétoldalú szerződós, melyet a meghívó gyülekezetnek felbontania, egyoldalulag megmásítania, megcsonkítania nem szabad. Sőt az üresedésbe jött tanitói állomással egybekötött javadalmat sem csökkentheti a gyülekezet egymaga. Megállapítja ugyan a gyülekezeti közgyűlés a gyülekezet összes tisztviselőinek járandóságait, de azzal a megszorítással, hogy a hiványilag megállapított ós az egyházi felsőbbség által megerősített fizetéseket alább nem szállíthatja. (Zsinati törvény 44. § a.) Azonban ugyan ezen törvény 87. §. o) pontja szerint az egyházmegyei közgyűlés határoz a tanitói ós lelkészi hiványok ügyében, a 114. §. n) pontja szerint pedig az egyházkerületi közgyűlés, ha hozzá az ügy megfelebbeztetett, véglegesen határoz a lelkészi ós tanitói hiványok ügyében. Nincs itt ki-