Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kund Sámuel. A tanítói fizetések leszállításának kérdéséhez

( mondva, hogy csakis új állomás szervezésekor határoz az esperességi gyűlés a dijlevél ügyében. És a jogszokás az, hogy az egyházi hatóság megvizsgálja az új dijlevelet tanítói személyváltozás esetekor és ha azt a régi dijlevéllel megegyezőnek találja, jóváhagyja, vagy a javadalom leszállítását múlhatatlanul szükségesnek, indokoltnak tartja, határoz a dijlevél ügyében. Az E. A. 195. § a ugyan kizárja az akár hiványilag, akár szabályrendeletileg fennálló díjazás leszállítását. De ez az egyházi felsőbb hatóság határozathozatali jogát a hivány ügyében nem szünteti meg, csak bizonyos határok közé szorítja. Hiványilag fennáll az a díjazás, melyet a szabályosan létrejött megerősítés, ez a kétoldalú szerződés biztosit; szabályrendeletileg fennáll az a díjazás, melyet — mint minimumot, a tanitóválasztási szabályrendelet állapított meg. Az igy fennálló dijazás le nem szállítható. Az egyháznak ama jogát, hogy a tanítói fizetéseket megállapíthatja, elismeri a népnevelési törvény is, az 1893. évi XXVI. t.-cz. is 10. §. azzal a megszorítással, hogy a tanítói fizetés mennyisége az államsegély igénybevétele czéljából le nem szállítható és tisztességes lakáson ós legalább 1U holdnyi kerten (vagy ennek megfelelő b'órértéken) kívül 600 koronánál kevesebb nem lehet. A minimumon felül levő fizetés leszállításába könnyű szerrel bele nem fog nyugodni semmiféle hatóság, de fordulhatnak eló oly körülmények

4 melyek az ügy eldöntésekor a vis major súlyával esnek a latba, vagy a summa lex, a salus reipublicae (azaz ecclesiae) súlyával. Állami s községi iskoláknál ugyan nem fordulhat elő ilyen kényszer helyzet. Akár emelkedik a lélekszám ós adózási képesség, az iskolai adó az állami adónak 5$-a, a mi ezenfelül az iskola fenntartására kell, adja az állami pénztár, nem úgy a hittelékezeti iskoláknál. Például szükségessé vált, (hogy ép azon a példán kezdjem, mely leggyakrabban fordul eló) egy második tanítói állomás szervezése a tanulók sokaságánál fogva. A tanfelügyelő régen sürgeti, de a gyülekezet a fönnálló dijlevél terhes kötelezettsége mellett még államsegélylyel sem képes második tanítói állomást szervezni. Azonban megüresedik állomása, beszünteti ezt ós két új állomást szervez, a régi dijlevél leszállításával, de úgy, hogy a leszállított összeget, sőt ennél is jóval többet, a második tanítói állomásra fordit. Egy jó állásból két rosszabbat, nem bánom hát két rosszat csináltak, de nem hogy könnyítsenek önmagukon, hanem mivel máskép a régi nyomorúságos helyzetet, a törvényellenes állapotot megszüntetni nenfr állott volna módjukban. Az egyházi hatóság nem< léphet közbe tiltakozásával, hogy továbbra is fenntartandó az abnormis helyzet. Vagy egymásután elváltak az anyától a filiák és leányegyházközségekké alakultak, mind megannyi iskolával és tanítóval. Az anyagyülekezetnél alig negyedrésze maradt meg a tanköteleseknek, a fizető egyháztagoknak. Az egyházi hatóság nem kényszeritheti az elváltakat, hogy tovább is az eddigi mérvben fizessék a tanítót, a kinek szolgálatával csak vasárnap délelőtt élnek, de az anyagyülekezetet selehet kötelezni méltányosan, hogy az elmaradt háromnegyed rész tanítói javadalmat ha törikszakad kiizzadja. Az egyházi hatóság örülni fog, hogy a népnevelésnek három új temploma nyílott meg! Még nyomasztóbb a kényszer helyzet, még kínosabb az állapot, ha az állam állit iskolát vagy egy község, valamely egyházközségünk, illetve iskolai községünk eddigi területén ós a hivek iskolailag oda csatoltattak, oda járatják gyermekeiket, oda fizetik a tandijat, oda az iskolai adót. Az egyház tanácstalanul áli, mit tegyen a régi hiványnyal, mikép kárpótolja a tanitót a veszteségeért. Annyi bizonyos, hogy a fizetések ilyetén okokból való leszállítását nem lehet egy általános szabályzattal, rendelettel vagy törvónynyel meggátolni, de esetről esetre kell megfontolás ós elbírálás tárgyává tenni, hogy minél kevesebb méltatlanság történjék. Tetszetős érv, hogy a jobban javadalmazott állomások megosztásával, a fizetések ilyetén csökkentésével megszűnik a mód, hogy a tanitó, ki kisebb javadalom mellett szolgált, jobb javadalomra előléphessen. De hát hol van a biztosíték, hogy szabadon választó gyülekezeteink mindig a régebbi szolgát fogják felkeresni s előléptetni, hol van a hatalom, mely a legjobban javadalmazó gyülekezeteket kényszerítse, hogy mindig csak azok közül válogassanak, a kik kenyerök javá t immár, megették, kiknek óletnapja már hanyatlik ? Kinevezési rendszer mellett ez lehetséges, hogy egészen czélszerüe: az kérdéses. KUND SÁMUEL.