Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kund Sámuel. A tanítói fizetések leszállításának kérdéséhez
döntőbb befolyású, — még maga az állás javadalma sem csorbítható, azaz nem csorbítható azon alap, — illetőleg törzsfizetés, melylyel az állás annak idején kreáltatott." Ébből ugyan az következnék, hogy eléggé világos intézkedés hiányában nem vagyunk, tehát újabb intézkedésre szükség nincs; czikkiró mégis örömmel üdvözli „azon lelkes indítványt, hogy a tanitói fizetések minimuma törvény által 1200 vagy legalább 1C00 koronában állapitattnók meg." Én is örömmel üdvözlöm, csak hogy ez a kérdés ez idő szerint nem a tanitói fizetések leszállításának, hanem felemelésének kérdése; tehát nem tartozik tárgyunk keretébe. Mellesleg jegyzem meg egyébiránt, hogy az 1893. évi XXVI. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri utasítások 8. §-a egy árva betűvel sem említi azon „alap, illetőleg törzsfizetést, melylyel az állás annak idején kreáltatott és a mely nem csorbítható;" sőt ellenkezőleg ezen idézett §, második bekezdésében, melyet a czikkiró nem idézett, egyenesen ki van mondva, hogy a tanitói illetményekben »bizony változás is állhat be," csakhogy bármily változás állana be, tehát akár fizetés emelése, akár fizetés leszállítása, azt a tanfelügyelőnél be kell jelenteni. Egy másik vélemény nem kivánja azt, hogy a törzsfizetós, melylyel egykor az állás kreáltatott, legyen zsinórmértékül felvéve (ugyan rosszul volnánk, hogy a József császár idejebeli, vagy a múlt század első felében megállapított javadalmakat akarnók a mai követelményeknek megfelelőkül oda állítani,) hanem azt vitatja, hogy „a már egykor megállapított, 1893-ban a főszolgabíró által felvett jegyzőkönyvben foglalt tanitói javadalmakat lejebb szállítani, megcsonkítani egy fillérrel se lehessen ós az eddig lejebb szállítottak azonnal helyre állítandók." És ily tartalmú rendeletben kellene a minisztériumnak felhívni az összes egyházi főhatóságokat; mivel az 1893. óvi XXVI. t .-cz. 10. § a igy szól: a tanitói fizetések eddig megállapított és az iskolafenntartók által saját anyagi forrásaikból kiszolgáltatott mennyisége továbbra is csonkittatlanul kiszolgáltatandó, illetőleg államsegély igénybevétele czéljából le nem szállítható. Mellesleg megjegyzem, hogy a kántortanitói javadalmaknak a szolgabirák által 1893«ban foganatosított megbecsülése a tanitói nyugdíjba beszámítható tisztán tanitói javadalom kiderítése czéljából történt és mindenesetre kedvezőbb a tanítókra nézve ezt a becslést venni fel alap vagy törzsfizetós gyanánt, mely nem volna lejebb szállítható, sem nem csorbítható, mint ha az előz» pontban emiitett törzsfizetést vennők alapul. Ámde 1893. óta is nagy haladás történt. Azóta legalább a protestánsoknál sok-sok tanitó nak fizetése, mely a szolgabírói becslés szerint 300 frt, vagy azon alul volt, 800 koronára ki lett egészítve a hitfelekezetek kérelmére. Ugyan miért nem szerzett magának erről tudomást Nagy Béla (Szegszárdon) egyházkerületi jegyzőkönyveinkből, mielőtt „országos panaszának" kifejezést adott a „Néptanítók Lapjá" ban a felekezeti iskolák fenntartóinak önkénykedóse miatt, melylyel a tanitói állás javadalmazását mindenütt, a hol egy tanitó nyugdijaztatik, meghal vagy eltávozik, lejebb szállítják, megcsonkítják? Ugyancsak megköszönné az a sok-sok tanitó, ha fizetésök az 1893ban a főszolgabíró által felvett javadalom összegére leszállittatnék, megcsonkíttatnék I Hadd foglaljon itt helyet egy kis statisztikai kimutatás az ág. h. evang. egyház 1893 ik és 1901 ik óvi jegyzőkönyvéből. Az 1893 ik évit azért választottam, mivel a panaszos közlemények irói épen ezt az évet emiitik, mint a melytől kezdve — lévén a tanítóknak korpótlókra igényök, a tanitói fizetések leszállítása nagy arányokat öltött volna — a gyülekezetek önkényéből fukarkodásábóll Hát felekezeti iskolánkba járt 1893-ban 105,489 mindennapi tanuló, idegen iskolákba, tehát államiba, községibe, más felekezetibe 8886, összesen 114 275; 1901 ben pediu 96 666, idegen iskolákba 18,698, összesen 115.360. M^g az iskolába járó evangélikus gyermekek száma 1087tel emelkedett, addig 9808 al emelkedett az idegen iskolákba járóknak száma ; a tandíjat, az iskolai adót ezek nem az evang. egyháznak, hanem az állami, községi stb. iskoláknak fizették. Daczara ennek, az említett évek alatt, 1303 ról i370 re szaporodott a mi egyházunk iskolainak száma, tehát 67-tel ós 1558-ról 1614 re az evang. egyház által alkalmazott tanerők száma, tehát 56 tal (11 üresedésben volt.) Leszállott a tandijjövedeleui 220,040 koronáról 176,038 koronára, tehát 44005 koronával, mely valószínűleg az idegen, a nem felesezetünkbeli tanintézetek pénztárába folyt be az oda járó 9808 evang. gyermek után Mégis tisztán iskolai adó czimén az egyliázhivektöl befolyt 1^93 ban 566,460 korona, 1901 ben pedig 665,252 korona, szoporulat 98,792 korona. No ezek az adatok nem fukarság mellett, hanem növekedő áldó--