Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kund Sámuel. A tanítói fizetések leszállításának kérdéséhez

döntőbb befolyású, — még maga az állás ja­vadalma sem csorbítható, azaz nem csorbít­ható azon alap, — illetőleg törzsfizetés, melylyel az állás annak idején kreáltatott." Ébből ugyan az következnék, hogy eléggé világos intézkedés hiányában nem vagyunk, tehát újabb intézkedésre szükség nincs; czikkiró mégis örömmel üdvözli „azon lelkes indítványt, hogy a tanitói fizetések minimuma törvény által 1200 vagy legalább 1C00 koronában állapitattnók meg." Én is örömmel üd­vözlöm, csak hogy ez a kérdés ez idő szerint nem a tanitói fizetések leszállításának, hanem fel­emelésének kérdése; tehát nem tartozik tárgyunk keretébe. Mellesleg jegyzem meg egyébiránt, hogy az 1893. évi XXVI. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri utasítások 8. §-a egy árva be­tűvel sem említi azon „alap, illetőleg törzsfizetést, melylyel az állás annak idején kreáltatott és a mely nem csorbítható;" sőt ellenkezőleg ezen idézett §, második bekezdésében, melyet a czikk­iró nem idézett, egyenesen ki van mondva, hogy a tanitói illetményekben »bizony változás is állhat be," csakhogy bármily változás állana be, tehát akár fizetés emelése, akár fizetés leszállítása, azt a tanfelügyelőnél be kell jelenteni. Egy másik vélemény nem kivánja azt, hogy a törzsfizetós, melylyel egykor az állás kreáltatott, legyen zsinórmértékül felvéve (ugyan rosszul vol­nánk, hogy a József császár idejebeli, vagy a múlt század első felében megállapított javadalma­kat akarnók a mai követelményeknek megfelelő­kül oda állítani,) hanem azt vitatja, hogy „a már egykor megállapított, 1893-ban a főszolgabíró ál­tal felvett jegyzőkönyvben foglalt tanitói javadal­makat lejebb szállítani, megcsonkítani egy fillér­rel se lehessen ós az eddig lejebb szállítottak azonnal helyre állítandók." És ily tartalmú ren­deletben kellene a minisztériumnak felhívni az összes egyházi főhatóságokat; mivel az 1893. óvi XXVI. t .-cz. 10. § a igy szól: a tanitói fizetések eddig megállapított és az iskolafenntartók által sa­ját anyagi forrásaikból kiszolgáltatott mennyisége továbbra is csonkittatlanul kiszolgáltatandó, illetőleg államsegély igénybevétele czéljából le nem szál­lítható. Mellesleg megjegyzem, hogy a kántorta­nitói javadalmaknak a szolgabirák által 1893«ban foganatosított megbecsülése a tanitói nyugdíjba beszámítható tisztán tanitói javadalom kiderítése czéljából történt és mindenesetre kedvezőbb a tanítókra nézve ezt a becslést venni fel alap vagy törzsfizetós gyanánt, mely nem volna lejebb szál­lítható, sem nem csorbítható, mint ha az előz» pontban emiitett törzsfizetést vennők alapul. Ámde 1893. óta is nagy haladás történt. Azóta legalább a protestánsoknál sok-sok tanitó ­nak fizetése, mely a szolgabírói becslés szerint 300 frt, vagy azon alul volt, 800 koronára ki lett egészítve a hitfelekezetek kérelmére. Ugyan miért nem szerzett magának erről tudomást Nagy Béla (Szegszárdon) egyházkerületi jegyzőköny­veinkből, mielőtt „országos panaszának" kifejezést adott a „Néptanítók Lapjá" ban a felekezeti isko­lák fenntartóinak önkénykedóse miatt, melylyel a tanitói állás javadalmazását mindenütt, a hol egy tanitó nyugdijaztatik, meghal vagy eltávozik, lejebb szállítják, megcsonkítják? Ugyancsak meg­köszönné az a sok-sok tanitó, ha fizetésök az 1893­ban a főszolgabíró által felvett javadalom össze­gére leszállittatnék, megcsonkíttatnék I Hadd foglaljon itt helyet egy kis statisztikai kimutatás az ág. h. evang. egyház 1893 ik és 1901 ik óvi jegyzőkönyvéből. Az 1893 ik évit azért választottam, mivel a panaszos közlemények irói épen ezt az évet emiitik, mint a melytől kezdve — lévén a tanítóknak korpótlókra igényök, a ta­nitói fizetések leszállítása nagy arányokat öltött volna — a gyülekezetek önkényéből fukarkodásá­bóll Hát felekezeti iskolánkba járt 1893-ban 105,489 mindennapi tanuló, idegen iskolákba, te­hát államiba, községibe, más felekezetibe 8886, összesen 114 275; 1901 ben pediu 96 666, idegen iskolákba 18,698, összesen 115.360. M^g az is­kolába járó evangélikus gyermekek száma 1087­tel emelkedett, addig 9808 al emelkedett az ide­gen iskolákba járóknak száma ; a tandíjat, az is­kolai adót ezek nem az evang. egyháznak, hanem az állami, községi stb. iskoláknak fizették. Daczara ennek, az említett évek alatt, 1303 ról i370 re sza­porodott a mi egyházunk iskolainak száma, tehát 67-tel ós 1558-ról 1614 re az evang. egyház által alkalmazott tanerők száma, tehát 56 tal (11 üresedés­ben volt.) Leszállott a tandijjövedeleui 220,040 koronáról 176,038 koronára, tehát 44005 koro­nával, mely valószínűleg az idegen, a nem felese­zetünkbeli tanintézetek pénztárába folyt be az oda járó 9808 evang. gyermek után Mégis tisztán is­kolai adó czimén az egyliázhivektöl befolyt 1^93 ban 566,460 korona, 1901 ben pedig 665,252 koro­na, szoporulat 98,792 korona. No ezek az ada­tok nem fukarság mellett, hanem növekedő áldó--

Next

/
Thumbnails
Contents