Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kund Sámuel. A tanítói fizetések leszállításának kérdéséhez

HuszadiK évfolyam 21. száirv Orosháza, 1902. május 22. EVANG. EGYHÁZ SS ISKOLA A tanitói fizetések leszállításának kérdéséhez. Tárgyalás alapját képezte ez a kérdés a legutóbbi egyetemes közgyűlésen is, habár az ügy érdemében határozat nem létesült. Határozatot hozott e tárgyban, a bányai egyházkerület közgyűlése jegyzőkönyve 62. pont alatt, mely ellen ^pen az érdekelt orosházi gyülekezet adott be felebbezést az egyetemes gyűléshez. Három közlemény jelent meg e kérdésről a „Néptanítók Lapjáéban t. i. az 1901. 43., 46. és 50. számában, hangja panaszos, tartalma vádolja az iskola fentartókat és az egyházmegyei főhatóságokat, melyekhez „fölmegy a dijlevél megerősítés végett, de hát azok is csak jóváhagyják; igy csinálnak egy jó állásból két rosszat, igy rontják el a volt jó állásokat országszerte." Az egyik cikkíró (Nagy Béla Szegszárdon), a kinek szavait az előző sorokban szórói-szóra idéztem, még azt is tudja, hogy „országos panasz hangzik a felekezeti tanitók részóról, hogy mindenütt, a hol egy tanitó nyugdíjaztatik, meghal, vagy eltávozik, az amúgy is silányan dotált, (de kevéssel utóbb önmaga mégis jó állásnak nevezi kétszer is) tanitói állás javadalmazását az iskolafentartók önkónyüleg lejebb szállítják, megcsonkítják." Mily súlyt kiván helyezni ezen önmagának egyenesen ellentmondó, nagyhangú kijelentésre, azt a szives olvasóra bízom. Miután azonban azon közleményre ketten is feleltek ós annak lényeges tartalmát magukóvá tették, fel kell vetni a kérdést, vájjon a megvádoltatásra egyházunk is csakugyan okot szolgáltatott-e? A ki emlékszik az egyetemes gyűlés tárgyalására, a ki ismeri a bányai egyházkerületnek határozatát, a ki ismeri zsinati törvényeinket, annak azt kell felelnie, hogy az iskolafenntartó gyülekezet „a hiványilag (dijlevólileg) megállapított és az egyházi felsőbbség álltai megerősített fizetéseket — ide nem értve a netaláni személyhez kötött javadalmakat — alább nem szállíthatja" és hogy a tanitói ós lelkészi hiványok (vocator) ügyében az egyházmegyei közgyűlés határoz, „felebbezós esetén" véglegesen az egyházkerületi közgyűlés. (Egyházi Alkotmány 44., 87. és 114. §§) A ki ismeri tanitóválasztási szabályrendeleteink intézkedését, hogy mielőtt a tanitó választás czóljából kiadná a hivatalos kijelölést az esperes, kinek ilynemű hivatalos kijelölési irata nélkül tanítót választani nem lehet, tartozik a gyülekezet az új dijievelet bemutatni az esperesnél, ki azt az általa vezetett dijlevólkönyvvel összehasonlítja ós ha a javadalomra nézve csonkulást nem vesz észre, csakis ezen esetben adhatja ki a hivatalos kijelölést: annak azt kell mondania: nálunk alapos ok ama panaszokra nem adódik; ós ha adódnék, a felsőbb hatóság, az egyházmegyei, egyházkerületi közgyűlés megorvosolná a bajt. Különös mégis, hogy az „országos panaszszal* a panasztevők nem fordulnak az illetékes fórumhoz jogorvoslás végett és ha itt jogos panaszuk meg nem hallgattatnék, akkor fordulnának a fófelügyeleti jogot gyakorló kormányhoz, hanem a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által kiadott „Néptanítók Lapjá'-ban panaszolják el keserveiket, hogy a minisztérium úgy általánosságban elmondott, de semmi tónynyel be nem igazolt panaszaikra ismét általánosságban intézkedéseket tegyen. Magokra a teendő intézkedésekre nézve sincsenek a panasztevók egy véleményen. Egyikök azt vitatja, hogy „az 1893. évi XXVI. t. cz. végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri utasítások 8. §ában a legpregnánsabb módon jut amaz elv kifejezésre, hogy nemcsak a tanitói fizetések öszszege, de a mi az egyes iskolák beléletóre nézve